nibiru.hu

 

 


Veritas Vincit!

Honlapom folyamatosan
építés alatt. (v 0.4.56)

Nyitóoldal, változásokInformatikaPolitika, közélet Magyar SzívvelEgészségSzabadidő, hobbiTudományEgyéb írások

Egészség - Csínján a fahéjjal? Marhaság! - A kumarin hiszti                                    2008.02.13

Barátaim oldalai


Csínján a fahéjjal? Marhaság!
(A kumarin hiszti)


Amióta az eszemet tudom, imádom a fahéjat. Gyakorlatilag bármilyen eledelről volt szó, ha volt benne fahéj, akkor nem tudtam ellenállni a csábításnak. Fahéjas sütik, kalács, palacsinta, cukros fahéjjal megszórt gyümölcsök, fahéj fagyi bármi jöhet! Még fahéjjal ízesített pörköltöt is ettem már, és különösen finomnak találtam. Persze a fene se foglalkozott azzal, hogy mi van a fahéjban. A fahéj, az fahéj - gondoltam. Egy az emberiség által évezredek óta használt fűszer mégis mitől lenne káros az egészségre?

Aztán egyszer kaptam egy e-mailt, melyből arról értesültem, hogy betiltották az egyik kedvenc műzlimet, a Cini-Minis-t, és hogy a gyártó  már vonja is ki a forgalomból. A boltok polcain azonban ott maradtak a dobozok, így álhírként könyveltem el magamban a dolgot. Pár nappal később viszont azt olvastam egy német oldalon, hogy Németországban felzúdulás van a fahéjas termékek miatt, mert hogy rossz minőséget használ az élelmiszeripar, ami miatt az élelmiszerben lévő túlzott mennyiségű kumarin  az emberek, különösképpen pedig a gyermekek egészségét veszélyezteti. Ez már bővebb infó volt, de a Cini-Minis még mindig ott volt a boltokban. Legalábbis itthon. Végül azonban betiltottak valami műzlit végül Magyarországon is. Amennyire sikerült kiderítenem, a Cini-Minis volt, és innentől kezdve kezdett érdekelni a téma. Kíváncsi lettem, hogy mire föl ez az összeurópai kumarin-hiszti. Arra gondoltam, hogy le is írom, amit találtam, mivel azt láttam, hogy még a környezetemben is többen félni kezdtek a fahéjtól. Az alábbiakat tehát a fahéj-rajongók népes táborának megnyugtatására írom, s már most leszögezem: nincs miért aggódniuk!

Amiről nem beszélnek

Egy majdnem hatvan évvel ezelőtt végzett amerikai kutatás szerint a fahéjban lévő kumarin nevű anyag az, ami veszélyes: máj- és vesekárosodást okoz. Erre ugyan nem igazán van bizonyíték, mint ahogyan azt majd látni fogjuk, de ez éppen elegendő volt az EU-nak, hogy 2000-ben korlátozza az élelmiszerekben megengedett kumarin mennyiségét. 2006-ban pedig kitört a kumarin-hiszti.

Jellemző, hogy a kumarin emberre gyakorolt káros hatásáról szóló anyag egy az USA-ban 1950-ben, kizárólag patkánykísérleteken alapuló teória. Ennek alapján tiltották be végül a világon a mesterséges kumarin használatát élelmiszer adalékként a hetvenes évek végén. Azóta sem folytatott senki sem komolyabb kutatásokat ebben a témában, ezért az egész ügy igen rozoga lábakon áll. A kumarin egyébként valóban káros a patkányok egészségére, nem véletlenül az alkotója a patkányméregnek. A patkányok szervezetében ugyanis a kumarin átalakul 3,4-kumarin epoxiddá, ami erősen mérgező, és belső vérzést okoz. Az emberben ezzel szemben a kumarin a citokróm P450 2A6 méregtelenítő enzimnek köszönhetően a nem toxikus 7-hidroxikumarinná alakul át. Igen nagy mennyiségű fahéjat kell valakinek elfogyasztania, hogy a szervezet saját méregtelenítése mellett a mája károsodhasson. Ráadásul ez az esetleges májkárosodás sem maradandó, a máj magától regenerálódik utána. Rákkeltő hatásról pedig egyáltalán nem beszélhetünk. Ezt azonban már nagyon régen tudjuk! A mesterséges kumarin használatának betiltása sem azért történt, mert megbetegedtek az emberek, hanem mert az ipar ütre-püffre használta az élelmiszerekben. Dohány adalékként állítólag ismert volt a rákkeltő hatása is, de tekintve, hogy ott a kátrány rákkeltő hatásától nemigen lehet elvonatkoztatni, ezért az USA-ban is csak 1997-ban tiltották be biztonság kedvéért. Megjegyzem ennek ellenére ma is ugyanúgy jelen van a pipadohányokban. Ha pedig annyira mérgező, hogyan lehet, hogy a kozmetikai ipar mind a mai napig használhatja a - ráadásul mesterségesen előállított -  kumarint?!

A hiszti

Aztán bekövetkezett a 2006-os év, amikor is európai kutatók feltalálták a spanyolviaszt.
és felhívták a figyelmet a "nagy mennyiségű", magas kumarin tartalmú Cassia fahéj fogyasztásának veszélyire, amit a német média, majd a hatóságok fölfújtak.

Hivatkozva a kumarinnal kapcsolatos kutatásokra és a már 2000 óta érvényben lévő európai szabályozásra, a svájci Bundesamt für Gesundheit (BAG) a karácsonyi időkre egy figyelmeztetést adott közre: ne együnk túl sok fahéj tartalmú süteményt. A hivatal egyben azt is javasolta, hogy a gyerekek naponta maximálisan 4 fahéjcsillagot (ez egy süteményféleség) ehetnek, vagy csak egy darab kis fahéjas, 30 grammos mézest, vagy maximálisan 75 gramm fahéj tartalmú műzlit fogyasszanak. Ezután Németországban történt egy vizsgálat a kereskedelemben kapható termékek körében, amelyből  kiderült, hogy a neves gyártók termékeinek 80%-a sokszorosan (5-40-szer) túllépi az Európában megengedett szintet. A hír futótűzként terjedt a kontinensen. Azóta jelentősen visszaesett a fahéjfogyasztás egész Európában, de a nyugati világban is általában, ami igen érzékenyen érintett néhány élelmiszergyártó céget, és mindmáig tartó hatással van az édesipari termékek piacára.

Olyan, mintha valakinek az érdekében állna ez az egész őrület. Vagy valami konkurenciaharc folyik, vagy a fahéjtermelést akarja megszerezni magának valaki Ázsiában, vagy valami egészen más zajlik, aminek csak a felszínét súroljuk. Milyen érdekes például, hogy a 2006-os kumarinhisztéria után nem sokkal megjelenik valaki a mesterséges fahéjjal, kihasználva az ügy körül fölvert port. Ehhez tudni kell, hogy bár az EU próbálkozott valamiféle standard felállításával, ezzel viszont az a probléma, hogy nincs olyan technológia, amivel a fahéj természetes kumarintartalmát befolyásolni lehetne, élvezeti értékének romlása nélkül.
A fahéj korlátozásának hátterében állhat még akár a gyógyszeripar is, akik rájöttek, hogy egyesek a cukorbetegségüket pusztán fahéj fogyasztásával kúrálják, azaz nem fogynak a tabletták! 

A fahéj

A fahéjat különleges, édes illata már az ősidők óta kedvelt fűszerré tette keleten. Egyiptomban drágább volt mint arany, a rómaiak pedig szentnek tartották az illatát. Nero Róma egy évnyi fahéjadagját tüzelte fel a felesége temetési szertartásán. A XV. és XVI. századi felfedezők is a fűszerek, elsősorban a fahéj után indultak el. Sőt, Cristoforo Colombo (alias Kolombusz Kristóf) is fahéj után indult Indiába, s végül Amerikát talált.

A fahéj számos fűszerkeveréknek is része, mint például a kínai 10 fűszer, vagy a currypor.
De nem csak fűszer, hanem gyógyszer is! Napjainkban is használják diabetes kezelésére, de vérhígító hatása is ismert, éppen a kumarintartalma miatt. A kínai gyógyászat is régóta használja a fahéj kínai változatát. Mert hogy számtalan féle fahéj létezik. Pontosabban más és más fák kérgéről van szó, melyeket hasonló illatuk és felhasználhatóságuk miatt mind fahéj néven ismertek a világban, pedig igen nagy különbségek vannak közöttük. Mind illat, íz, szín és beltartalom tekintetében.

Nem csak egy féle van

Amióta kitört a kumarinhisztéria, elég sok cikk foglalkozott a fahéjjal egy időben, de pont a lényeget senki sem írta le. Mégpedig azt, hogy a különböző fahéjfajták íze és  kumarintartalma jelentősen eltérő, és hogy pontosan mit is jelent ez. Kezdjük azzal, hogy rengeteg fajta fahéj létezik. Ezek közül azonban csak három fajta van, amelyet nagyobb tömegben termesztenek és amely a világ kereskedelmi forgalmában kapható. A Ceyloni, a Cassia, és az Indonéz fahéj. (A képen balra Ceyloni, jobbra indonéz eredetű Cassia fahéj látható.)
Nekem szerencsém volt kipróbálni sok fajta fahéjat, tisztán. A legfinomabb mind között az ami Sri Lanka (Ceylon) Negombo melletti, Silver Sand nevű partmenti részén terem. Ez valami olyasmi a fahéjak között, mint a Mocca a kávéfajták között.

A Ceyloni fahéj

A legjobb minőségű és a legfinomabb a Ceyloni fahéj. (Cinnamomum zeylanicum, vagy Cinnamomum Verum) Ennek a fahéjnak a másik neve Valódi fahéj. Nem véletlenül. A többi fahéjfajta ízre, és beltartalomra csak hasonlít a Valódi fahéjra. A Ceyloni fahéj lágy, édes illatú, édes ízű, szivarszerűen lemezes szerkezetű, kézzel könnyen szétdarabolható, morzsolható. Színe világos, lágy vörösesbarnától a sárgásbarnáig változik. A színe alapján nem lehet tehát meghatározni, (és ez a Cassiára is igaz) mert nem csak a beltartalmi értéke, de a színe is változó, elsősorban a talajviszonyoktól függően. A Ceyloni fahéj Sri Lankáról (Ceylon), és Myanmar-ból (Burma) származhat. 
A Ceyloni fahéj kumarin tartalma maximum 0.6%.

A Cassia

A Cassia (ejtsd: kasszia) fahéj, (Cinnamomum cassia) vagy más néven Kínai fahéj
és az ún. Indonéz fahéj (Cinnamomum burmannii) egymáshoz nagyon közel áll rendszertanilag. Gyakorlatilag ugyanarról van szó, utóbbi minőségileg majdnem azonos a Cassiával, csak a kumarin tartalma alacsonyabb valamivel, mint a Cassiáé, ez azonban megtévesztő. Egyrészt mivel Indonéziában egy ideje valódi Cassiát is termelnek, másrészt mert a Cassia illóolaj tartalma és egyéb beltartalmi értéke, így az illata is változó attól függően, hogy hol termelték. (A valódi fahéjhoz hasonlóan.) A kínai termesztésű Cassia-nak a legmagasabb az illóolaj tartalma, ezért az illata is intenzívebb, mint a többié. (Ezért is hívják még a Cassiát Cinnamomum Aromaticum-nak is. Ha tehát nem étkezési célra használjuk, hanem csak illatosításra, akkor célszerűbb ezt vásárolni. A kínai Cassia onnan ismerhető fel, hogy nem hántják olyan nagy körültekintéssel, ezért cakkos a széle. Olyan is előfordul, hogy nem kis tekercsekben van, hanem összevissza szaggatott darabokban, a külseje pedig egyenetlen, néha szürkés árnyalatú. Kínából származó Cassiával darabosan ritkán lehet találkozni hazánkban. A Magyarországon kapható őrölt Cassia fahéj is indonéz eredetű.

A Cassia (és az Indonéz fahéj) szárazon kőkemény, csak reszelővel bontható vastagabb tekercseket alkot. A tekercs hangos pattanással törik ketté, nem morzsolható, mint a Ceyloni fahéj. A Cassia fahéj a következő helyeken honos: Dél-Kína, Burma, Laos, Thaiföld, Vietnam. Kereskedelmi mennyiséget azonban csak Kínában, Indonéziában (Szumátra) Malajziában és Vietnámban termelnek. A maláj fahéj a "burmanni" fajtához tartozik, és nyugatra már nem jut el. A vietnámi pedig olyan gyenge minőségű, hogy Európába egyáltalán nem is hozzák be. A Cassia fahéj tehát szinte kizárólag Kínából és Indonéziából származik. Nálunk leginkább az indonéz eredetű Cassiát árulják. Egyébként egészen a XVI. századig a nyugati világ csak a Cassiát ismerte, a Ceyloni fahéjat nem. Egyiptomban mind a két fajtát ismerték és használták.

A Cassia illata annyira eltérő a Valódi fahéjétól, hogy aki nem kóstolja meg, könnyen lehet, hogy föl sem ismeri elsőre. Íze a Valódi fahéjhoz képest csípős, származástól függően pedig kesernyés beütése és gyantára emlékeztető utóíze lehet. Az őrlemény színe általában sötétebb, mint a Ceyloni fahéjé, de olyannal is találkoztam már sokszor, hogy az Indonéz eredetű Cassiának világos sárgásbarna színe volt, ami inkább a valódi fahéjra jellemző. A szín alapján tehát nem nagyon lehet meghatározni. Az illat és íz alapján annál inkább.

A Cassia kumarin tartalma a Ceyloni fahéjnak több mint tízszerese: 7%!


Ha az egyébként értelmetlen EU-s szabványokat nézzük, ott a bökkenő, hogy az élelmiszeriparban szinte csak Cassiát használnak, mert az jóval olcsóbb, így könnyen túllépik a határértéket, ha azt akarják, hogy íze is legyen a terméknek. Az USA-ban és Kanadában pedig a Ceyloni fahéj teljesen ismeretlen, ők csak a Cassiát ismerik. Ez azért fontos, mert a hajdani kutatások eredményei amellett, hogy patkánykísérleketen alapulnak, természetesen Cassiával folytak.

Mennyi fogyasztható?

A tudósok a szervezet által maximálisan tolerálható kumarin mennyiségét 0,1 mg -ban határozták meg testsúlykilogrammonként, azaz egy 60 kilós ember 6 mg kumarint fogyaszthat napi rendszerességgel büntetlenül. A Ceyloni fahéj kumarintartalmával (0.6%) számolva ez 1 g-nyi fahéjt jelent. Ne feledjük azonban, hogy egy elég intenzív fűszerről van szó, ráadásul igen kevesen fogyasztják naponta, hacsak nem gyógyászati célból. A Ceylonitól tehát nincs félnivalónk. A Cassia már más eset, mert ott ugyanaz a személy már 0,086g, azaz 86 mg fahéj elfogyasztásával eléri a napi maximálisan elfogyasztható mennyiséget. Ez bizony igen soványka mennyiség. Az ételek többségébe azonban (pl. gyümölcslevesek) olyan kevés fahéj kerül, hogy még ezt a mennyiséget sem lépjük túl.

Mint azonban említettem az emberi testben más anyag keletkezik a kumarinból, tehát a Cassiától sem kell félnünk, főleg, ha azzal az ételeinket ízesítjük, hsizen nem eszünk minden nap fahéjas csemegéket.

Ha be akarjuk tartani a határértékeket - aminek semmi értelme - akkor csak a gyermekek esetében kell odafigyelnünk egy kicsit jobban. Egy 20 kilós fahéjimádó gyermek simán benyakal annyi fahéjas palacsintát, vagy fahéjas sütit egy nap, hogy túllépje a maga 28 mg-os fahéjadagját. (Cassia esetében)

Az EU-s szabályozás azonban képtelenül szigorú. Az EU Nr. 1565/2000 (2000 Július 18-a óta érvényben lévő) szabvány maximálisan 2 mg/kg kumarint engedélyez az élelmiszerekben. Ez kilogrammonként, és a már ismert átlagos kumarin tartalommal számolva 33mg, azaz 0.033g Ceyloni fahéjat jelent, ami nevetséges. Vagy ennek kevesebb mint a tizedét, ha Cassiáról van szó. Már szinte mérhetetlen mennyiség.
Nem csoda hát, hogy a 2006-os német vizsgálatkor a fahéjat tartalmazó termékek túlnyomó többségéről kiderült, hogy magasabb a kumarin tartalmuk a megengedettnél. Sőt merem állítani, hogy azok, akik átmentek ezen a vizsgálaton, nem is fahéjat használtak, hanem valamiféle mesterséges aromát!
A fenti számításból az is következik, hogy egyes felelősségre vont gyártók igazat mondtak, amikor azt állították, hogy Ceyloni fahéjat használnak, mert a 2 mg/kg kumarin határérték olyan alacsony, hogy nagyon könnyű azt átlépni még Ceyloni fahéjjal is.

A szabályozás képtelenségét jelzi, hogy gyakorlatilag fahéjas csemegéken és műzliken élő gyerekekre vannak belőve a határértékek. Mert ugyan melyik gyermek enne meg mondjuk 20 kilós létére akár egy teljes kiló(!) műzlit egy nap, hogy utána ne telne el vele hónapokig? És azzal az egy kiló műzlivel enné meg a számára maximálisan javasolt napi kumarinmennyiséget!

Jellemző, hogy a szabályozás csak az élelmiszerekkel általában és az alkoholmentes italokkal olyan szigorú. Érdekes módon ötször annyit, azaz 10 mg-ot engedélyeznek a szeszesitalokban és a karamellás sütikben, és 50 mg-ot a rágógumik kilogrammjában.
A szeszesitalt értem. De ugyan mondja már meg nekem valaki, hogy mivel lehet azt megindokolni, hogy a karamellás sütikben is ennyit engednek meg, a rágógumiról már nem is beszélve! Tekintve, hogy a gyerekek pont a legnagyobb rágógumi fogyasztók, a szabályozás meglehetősen illogikus, és bürokrácia szagú. 50 mg-os határérték pont elég ahhoz, hogy egy sokat rágózó 20 kilós gyermek simán túllépje a napi 2 mg kumarinját.

Persze nem azt mondom, hogy a szabályozásnak a maximálisan tolerálható mennyiség közelében kell lavíroznia, de ez az értelmetlen szigor az élelmiszerekkel kapcsolatban csak egyetlen dolgot eredményezhet: a ceyloni fahéj keresletének, így az árának az emelkedését. Nem is tudom milyen hatással lesz majd ez az egész a mediterrán konyhákra, ahol egyébként hagyományosan inkább a Cassiát használják.
De még az is lehet, hogy az emberek ráébrednek, hogy az egész szabályozás úgy hülyeség ahogy van.

Szerény véleményem szerint

Az egész témában akkor látunk majd tisztán, ha egyszer veszi valaki a fáradságot, és elkészít egy olyan kutatási anyagot, ami nem patkányokon, hanem fahéjkedvelő embereken alapszik. Különböző mennyiségű fahéjfogyasztással folyamatosan és hosszú távon, valamint pillanatnyi nagyobb mennyiséggel de nem rendszeresen elfogyasztott fahéj esetében. Én a magam részéről addig magasról tojok az európai szabályozásra és a pletykákra. Egy ősidők óta használt fűszerről van szó, és ha valóban károsítaná az ember szervezetét, mint ahogyan azt állítják, az már nagyon régen kiderült volna. Kizárt, hogy a különböző keleti gyógyítási technikák egyike sem jött volna rá. Csak a modern orvostudomány lehet olyan öntelt, hogy lenézve évezredek bölcsességét, patkánykísérletek alapján lejárasson egy fűszert. Amerikai tudósok amúgy is folyton kitalálnak valamit jó pénzért. Ne együnk vajat, tojást, sót stb. Persze utólag mindről kiderül, hogy nagy büdös humbug volt az egész. Nem szabad hát túl komolyan venni őket. Egyébként is, ha az ember nem fogyaszt napi rendszerességgel fahéjas finomságokat, akkor ezzel az egész témával nem is érdemes foglalkoznia. Ha nagy ritkán belakmároz valaki belőle, attól semmi baja nem lesz, még akkor sem, ha valami igaz a kumarin-hisztiből és annak ellenére átlépte a napi maximálisan ajánlott mennyiséget.

Ha maradt még valakiben egy kis félsz a dolgot illetően, az kerülje a Cassiát és használjon inkább ceyloni fahéjat a házi készítésű sütikben! Ebben az esetben viszont kerüljük a kevert fahéjat is. Ez utóbbi úgy keletkezik, hogy az olcsósítás végett a Ceyloni fahéjat keverik Cassiával. 

A fahéj gyógyhatásáról

Bár az írásom nem a fahéj gyógyhatását hivatott elemezni, néhány hozzám intézett  e-mail után úgy gondoltam, hogy nem baj, ha érintem ezt a témát is.

Egy a fahéjjal foglalkozó pakisztáni kutatás igazolta, hogy napi 1 g fahéj (tehát az elvi napi maximális adag Ceyloni fahéjból) fogyasztása jelentősen,  18 és 29 % közötti mértékben csökkentette a vércukor szintet, nagyjából negyedével a koleszterin szintjét, és 25-30%-kal a triglicerid szintet. Valamivel később két amerikai kísérlet azt vélte bizonyítani, hogy a fahéj fogyasztása nincsen hatással a vércukor szintre.  (Egy rövid magyar nyelvű cikk ugyanerről.) 

A két kísérlet egészen biztosan azért hozott eltérő eredményt, mert míg a pakisztániak betartották a szabályokat, azaz a páciensek semmilyen gyógyszert nem szedtek a kísérletsorozat közben, addig az USA-ban végzett kutatás eredménye gyakorlatilag értékelhetetlen, mivel a páciensek a szokásos gyógyszeradagjaikat is megkapták a napi fahéj mellé.

Igen lényeges szerintem, hogy a pakisztániak nem valódi, ceyloni fahéjat, hanem Cassia-t használtak a kísérletsorozatban, ugyanakkor a kapszulás és tablettás fahéj, amit kapni lehet, az leginkább Cinnamomum Verum-ból azaz ceyloni, valódi fahéjból van. Tehát nagy itt a keverés.

A fahéj hatástalanságáról szóló cikkek alatti hozzászólások ugyanakkor egyértelműen jelzik, hogy valami nagyon nem stimmel az amerikaiak által közzétett eredménnyel, legalábbis ami a kettes típusú cukorbetegséget illeti. Az egyes típusú (inzulinfüggő) cukorbetegség esetében azonban kevés utalást találtam a hatékonyságára. Mégis, a dolog hatásmechanizmusát tanulmányozó svéd kutatók egy sokkal újabb, ám egészséges pácienseken végzett kísérleten megmutatták, hogy a dolog egyes típusú cukorbetegek esetében is működhet, bár egyértelmű magyarázatot ők sem adtak a fahéj vércukorszint-csökkentő hatására. Azt sem sikerült kiderítenem, hogy ők konkrétan melyik fajta fahéjat használták a kísérletben.

A lényeg, hogy veszíteni nem lehet vele. Különösen azok tapasztalhatják meg a jótékony  hatását, akik kettes típusú cukorbetegségben szenvednek. Ha mégis működik egyes típusú cukorbetegség esetén, akkor az inzulin adagolását is csökkenteni kell, azaz egy orvossal történő konzultáció nélkül ne vágjunk bele a kúrába!


Nibiru 2008.02.13

Frissítve: 2011.05.30.

Ajánlott cikkek:

A fűszerek története
A fahéj 1. - Történelemmel fűszerezve
A fahéj 2. - fahéj vagy kasszia?
A fahéj
Karácsonyi fűszerünk, a fahéj.

Itthon megjelent ijesztgetések:

Tanácsok a fahéjas termékek fogyasztása kapcsán
Óvatosan a fahéjas sütivel: a túlzott fogyasztás veszélyes lehet


 


 

                                       Copyright (c) nibiru.hu  - Minden jog fenntartva. A felhasználási feltételekről itt olvashatsz.