nibiru.hu

 

 


Veritas Vincit!

Honlapom folyamatosan
építés alatt. (v 0.4.56)

Nyitóoldal, változásokInformatikaPolitika, közélet Magyar SzívvelEgészségSzabadidő, hobbiTudományEgyéb írások

Egészség - Csökkentett deutérium tartalmú ivóvíz készítése házilag?    Frissítve: 2008.08.15

Barátaim oldalai


Csökkentett deutérium tartalmú ivóvíz készítése házilag?


Az alábbi írás egy internetes fórumról lett archiválva 2006-ban, az eredeti helyről már eltávolították. 

A szerző alábbi elmélete, amivel a (rák elleni egyik csodaszernek is ismert) csökkentett deutérium tartalmú ivóvizet házilag is el lehet készíteni, sokakat felvillanyozott, engem is. Aztán később elkezdtem foglalkozni a témával és arra jutottam, hogy igen csekély a valószínűsége, hogy a gyakorlatban is alkalmazható ez az eljárás. Az is igaz viszont, hogy még senki sem próbálta ki! Először a diffúzió jelensége kezdett aggasztani, majd a deutérium-oxid molekulák viselkedésére vonatkozó kérdések, ezért aztán majdnem úgy döntöttem, hogy leszedem a cikket a honlapról, de végül meggondoltam magam. Inkább kiegészítettem azzal néhány gondolattal és magyarázattal, ami eszembe jutott, hátha valakinek ötletet ad valakinek ez az egész más témához, vagy netán lehetősége van olyan hiteles méréseket végezni, melyekkel cáfolni, esetleg megerősíteni lehet az alant olvasható elméletet.

A keretes részek tehát a saját bejegyzéseim, de az eredeti szöveget, mely ismereteim szerint már sehol máshol nem olvasható, közel változatlan formában adom közre. 


Nem tudom, igaz-e, hogy a deutérium-mentes víz, csodákra képes egyes daganatos betegségeknél, de ha igen, akkor minden rászorulónak joga van hozzá!

Ezt a terméket az utóbbi másfél évtizedben kezdték favorizálni, de a körülötte mesterségesen keltett hisztéria és a hozzákapcsolódó és harácsoló kufár szellem felháborító. Azokról húzzák le a sokadik bőrt, akiket már amúgy is tönkre tett - anyagilag is - a betegség. (Megjegyzem ez többnyire igaz a daganatellenes szernek hirdetett minden termékre.) Egy embernek naponta majd 3 liter folyadékot kell elfogyasztania. Ez, attól függően, hogy hol veszi az ember 3000-3800 Ft naponta naponta!

Tegyük fel, hogy tényleg hatásos (az állatkísérletek állítólag jó eredménnyel zárultak), akkor viszont miért nem engedélyezik a gyógyszerként való forgalmazást? Így csak egy lehetőséget látok: a gyártónak sokkal nagyobb érdeke fűződik ahhoz, hogy bárki megvehesse azt, de 2 literenként 2010-2548 Ft-os áron. A gyártó (nem mondom ki a nevét, de könnyű megtalálni) kizárólagos joggal rendelkezik - saját állítása szerint, vagyis monopolhelyzetben van. (Ez azonban nem zavarja a feketekereskedelmet. A Pécsi klinikán hallottam, hogy 5 literes kiszerelésben literenként 1600 Ft-ért árulnak valami kétes származású löttyöt Élet Vize fedőnéven.) 

Házilag készített csökkentett deutérium tartalmú ivóvíz

A természetes hidrogén H : D = 6000 : 1 arányban tartalmazza a kettes tömegszámú nehézizotópot, a deutériumot. A deutérium a tríciumhoz hasonlóan, a hidrogén egyik izotópja. Kémiai szempontból ez is hidrogén, csak nem olyan stabil az atomszerkezete, nagyobb a tömege, valamint eltérés mutatkozik egyéb tulajdonságaik között is. A közönséges víz (H2O) és a deutérium oxidja, a nehézvíz (D2O) között is szembetűnő a különbség.

  H2O D2O
Olvadáspont: 0,00 C° 3,82 C°
Forráspont: 100,00 C° 101,42 C°
Sűrűség 20 C°-on (g/cm3) 0,9982  1,1056
A legnagyobb sűrűséghez tartozó hőmérséklet: 3,98 C° 11,6 C°

 (Adatok a Természettudományi kislexikonból.)

Ezekből egyértelműen következik, hogy a nehézvíz egyszerű fizikai vagy kémiai eljárásokkal szétválasztható a közönséges víztől.

1. Miután a közönséges víz jege már 0,0 C° -on olvad a nehézvízé, pedig csak 3,82 C° -on, elméletileg könnyű a feladat, de mert a mikroszkopikus méretű nehézvíz-jég szemcséket házilag nem tudjuk kiszűrni, ezért számunkra nem ez a megoldás.

2. A természetes víz desztillációjakor a nehézvíz a maradékban dúsul fel, tehát a desztillált vízből eltűnik. De mivel a desztillált víz, ivásra alkalmatlan, ez sem a járható út.

A desztillációról

A csökkentett deutérium tartalmú víz gyártója frakcionális desztillációval állítja elő a terméket. A hagyományos frakcionális desztilláció kőolaj lepárlásakor kiválóan működik, de víz esetében szinte kivitelezhetetlen. Egyrészt mert rendkívül kicsi a deutérium és a víz forráspontjának különbsége, másrészt a víz forralásakor jelentős diffúziós hatás alakul ki, másrészt a felfelé történő áramlás a vízgőz magával ragadja a deutérium-oxid molekulákat is. A sima, többzsöri forralásos megoldás tehát nem járható, a gyártó minden valószínűség szerint valami több lépcsős vákuumos, vagy túlnyomásos eljárást alkalmaz. (Annyit lehet tudni róla, hogy 30 méteres tornyokban több százszor elpárologtatják, majd lecsapatják a vizet, így a torony csúcsán csökkentett deutérium tartalmú víz jelenik meg.) A lényeg, hogy pálinkafőzővel nem lehet csökkentett deutérium tartalmú vizet készíteni, ahogy ezen az oldalon állítják. A cikkben említett kutyus nem a deutérium megvonás miatt kezdett gyógyulni, hanem azért, mert desztillált vizet kapott. A desztillált víz ugyanis a közhiedelemmel ellentétben iható, sőt, sok esetben gyógyhatású.

  
A desztillált vízről

A desztillált víz alkalmas ivásra. Vannak is akik kúraszerűen isszák. De írtam erről egy külön cikksorozatot is.

3. A víz elektrolitikus bontásakor feldúsul, de ez az eljárás is inkább a nehézvízgyártásban használható.

Pedig nem! Fordítva kell gondolkozni. A D2O bomlási feszültsége nagyobb, mint a vízé. 100%-ban deutérium-mentes víz állítható elő tehát az elektrolízis folyamán felszabaduló hidrogén elégetésével! Ez tehát járható út lenne, házilag azonban nem kivitelezhető, legalábbis olyan mennyiségben nem, amire egy beteg embernek szüksége lenne naponta.  

4. A házilag is kivitelezhető, csökkentett deutérium tartalmú ivóvíz előállításhoz a legkézenfekvőbb az, ha a nehézvíz és a közönséges víz fajsúlya közötti különbséget használjuk ki. Ez a különbség már 20 C° -on is jelentős, 1 liter közönséges víz épp hogy csak eléri az 1 kg-t, míg a nehézvíz meghaladja az 1,10 kg-t is. De, mert 11,6 C° -on ez a különbség még nagyobb, legkönnyebben az egyik legegyszerűbb fizikai eljárással, az ülepítéssel választhatjuk szét a két összetevőt.

Egy lefelé kúpos aljú, és alul csappal ellátott edényben, egy állandó 11.6 C° -os hőmérsékletű helyen (pl.: hűtőszekrény) pár órai ülepítés után kiengedjük az aljára leülepedett nehézvizet (egy kb. 10 l-es edénynél, 1 dl-t). Valójában elég lenne 6 literenként 1 ml is, de így biztosak lehetünk az eredményben.

Fontos! Az edény tetején is legyen nyílás vagy szelep, különben a kifolyó víz mellett buborék megy vissza az edénybe, ami felkavarja a vizet, és akkor hiába ülepítettük, biztos, hogy nem távozik el a nehézvíz az edényből.

Nem találtam fel a spanyolviaszt, mert a nehézvíz tulajdonságai (tények) adottak. Ezek viszont automatikusan adják a megoldást.

Sok sikert és jó egészséget kívánok hozzá!


la mancha

Az ülepítéses eljárás problematikája

A víz diffúz állapotból történő ülepítése rendkívül hosszú időt vesz igénybe, még akkor is, ha sikerül a hűtőt folyamatosan azonos hőmérsékleten tartani. És már ezzel is gondok vannak. A hűtőben ugyanis nem állandó a hőmérséklet, hacsak be nem építünk egy ventillátort, ami kavarja a levegőt. A hűtő felső részén  eleve magasabb a hőmérséklet, mint lejjebb, ami természetes. A hőmérséklet pedig folyamatosan ingadozik még egy zárt hűtőben is bizonyos intervallumban, a termosztát paramétereinek megfelelően, mely a kompresszort ki és bekapcsolja. Ha pedig nem tökéletesen egyenletes hőmérsékletű térbe helyezzük az ülepítő edényt, nem áll le a folyadék mozgása. Amikor pedig kinyitjuk az ajtót, akár tíz fokot, vagy többet is emelkedhet a hőmérséklet, ami ismét beindítja a diffúziót. Az edény szigetelésével ezt meg lehet ugyan gátolni, de akkor még mindig megmarad az idő kérdése. Feltéve tehát, hogy van egy speciálisan kialakított hűtőnk, és egy enyhén szigetelt tartályunk, akkor is várnunk kéne három hónapot, fél évet, vagy akármennyit, nem lehet tudni, ehhez méréseket kéne végezni. Az biztos, hogy pár óra ülepítéssel nem működhet a dolog.

A nem megfelelően megválasztott edényben leeresztéskor folyadékörvénylés léphet fel, ami (legalábbis részben) újra előállítja a diffúz állapotot, a stabilizált hőmérséklet ellenére. Ezért olyan speciális formájú edényre volna szükség az ülepítéshez, amivel ezt el lehet kerülni. Persze ez a legkevesebb. 

A legnagyobb kérdés azonban az, hogy a deutérium-oxid molekulái hogyan viselkednek a vízben? Mert ha a viszkozitás, vagy a H2O molekulák közötti kohézió a fajsúlyra ugyan nehezebb, de igen csekély mennyiségű (1:5000) D2O molekulát a vízmolekulák között tartja, akkor a deutérium-oxid különválasztása a víztől ülepítéssel fizikailag lehetetlen! Ahogy egy oldatból sem lehet ülepítéssel különválasztani a benne oldott anyagot.  Márpedig nagyon valószínű, hogy így van, különben a németek is az egyszerű, és nagyságrendekkel kisebb energiaigényű ülepítést választották volna a nehézvíz gyártásához a II. Világháborúban, és nem építettek volna vízerőművet külön erre a célra. 



 

                                       Copyright (c) nibiru.hu  - Minden jog fenntartva. A felhasználási feltételekről itt olvashatsz.