nibiru.hu

 

 


Veritas Vincit!

Honlapom folyamatosan
építés alatt. (v 0.4.56)

Nyitóoldal, változásokInformatikaPolitika, közélet Magyar SzívvelEgészségSzabadidő, hobbiTudományEgyéb írások

Informatika - Nibiru tanácsai hardver vásárlás témájában  v. 1.41          Frissítve 2013.07.22

Barátaim oldalai


Tanácsok számítógép vásárláshoz

Milyen alkatrészekből állítsam össze? Mire ügyeljek a vásárlásnál?


A legtöbb embernek nincs ismerőse, akinek kérdéseket tudna föltenni mielőtt számítógépet vásárol, vagy nem is gondolja, hogy erre szükség lenne. Úgy gondolja, hogy a számítógép is csak olyan árucikk, mint bármi más, amit meg lehet venni. Pedig ez hatalmas tévedés.

Ezt az oldal azoknak készítettem, akik  nem akarnak a saját fejük után menni. Azok nem akarnak csalódni. Sokan  elkövetik ugyanis azt a hibát, hogy akciós számítógépet vásárolnak egy bevásárló központ számítógépes részlegében, vagy hasonló képpen készre összeállított típuskonfigurációt egy computerekkel foglalkozó olcsóbb üzletben. Ezt igen gyakran követi a csalódás. A vásárló ugyanis nem feltétlenül azt kapja amire gondolt, és ez még a jobbik eset. Szerencsésnek mondhatja magát, ha a gép amúgy működik.

A pénztárca függvényében, kényszerből történő hatékonyság-optimalizálás a másik, ami megnehezíti a döntést. Mélyen együttérezve azokkal, akik csak használnák a számítógépet, de a hardverhez nem értenek, úgy döntöttem írok egy átfogó vásárlási segédletet, műszaki útmutatót, mivel nem találtam ilyet a neten. Ezen az oldalon igyekszem a lehető legkevesebb szakmai zsargon használatával érinteni minden lényeges, a témához kapcsolódó kérdést, és segítséget nyújtani egy asztali számítógép hardver elemeinek és a hozzá kapcsolódó eszközök kiválasztásában.

  A következőkről lehet itt olvasni:

  • Vásárlói típusok, csalódások
    Ha ezen típusok valamelyikébe tartozol, akkor jól jön egy kis információ.
     
  • Alapok, a tájékozódás fontossága 
    Bevezető információk
     
  • Az akciós gépek hátulütői       
    Napjaink gyanúsan olcsó konfigurációi górcső alatt

  • A márkás gépekről
        - Előnyök
         - Hátrányok
         - Kinek ajánlható

  • Teljesítmény optimalizálás (Bottleneck)
     
  • Felhasználási kategóriák
     
  • Az alkatrészek kiválasztása elemenként
    Az alkatrészek kiválasztása a három használati csoportba sorolva, az alaplaptól a hangfalig.

       - Alaplap
       - Processzor + ventillátor
       - Memória
       - Merevlemez
       - DVD olvasó/író
       - Tápegység / ház
       - Videókártya
       - Hálókártya, WLAN
       - A WLAN routerekről külön is
       - Hangkártya
       - Modem
       - Monitor
       - Egér, billentyűzet
       - Hangfal, fejhallgató


     
  • A bolt kiválasztása, eladói attitűdök
    Nem mindegy, hogy hol veszed meg a számítógépedet.
     
  • Egyes számítógépes cégek garanciális és egyéb trükkjei
    Figyelj oda, ha nem akarsz később bosszankodni! 
     
  • Sulinet
    (Megszűnt)
     
  • Notebook vásárlása
    Néhány alapinformáció 
     
  • Használt számítógép vásárlása
    Pár dolog amire érdemes odafigyelni 

  • Vásárlói típusok, csalódások

      A csalódós vásárlók bár különböznek egymástól, de mégis egyetlen halmazt alkotnak; a számítógép hardveréhez nem értők csoportjához tartoznak. Négy kiemelt, (később csalódós) vásárlói csoport, ami hirtelen eszembe jutott:

        ● A laikus szülő olcsó gépet akar a gyermekének
    Amikor a szülő bemegy a boltba, és "csak egy olcsó gépet" vásárol, gondolván, hogy nem kell semmi különleges, mert "úgyis csak játékra kell a gyereknek". A szülő megveszi az olcsó gépet, aminek a vége az, hogy a gépen nem fut a kedvenc játéka, amit a szomszéd srácnál látott. Csalódás és rossz szájíz.

       ● A felhasználó, aki mindenféle hardverigényes szoftvert kíván a gépén futtatni
    Ez a típus fogja magát, és sebtében vesz egy gépet és azt hiszi, hogy azzal mindent meg fog tudni csinálni, amire általában számítógépet használnak, vagy ami úgy egyébként az eszébe jut. Már csak amikor használni kezdi jön rá, hogy az bizony csak erős korlátozásokkal alkalmas, vagy éppenséggel teljesen alkalmatlan a célra. A másik szélsőség, amikor utólag kiderül, hogy valami elképesztően drága hardvert sóztak a nyakába, amire nincs is szüksége. A "kidobtam egy rakást pénzt" érzés ilyenkor nem marad el, de legalább van egy jó erős gépe. :)

       ● Fiatal tinédzser, aki gépet akar, de nincsen elég pénze
    Az olcsóság a legfőbb szempont a vásárlásánál, és nem tudja, hogy ezzel mekkora csapdába készül belegyalogolni. Általában játszani szeretne, de az olcsó géppel ez nem fog menni. Szerencsés esetben bővítésekkel lehetne orvosolni a dolgot, de mire szegény újra pénzhez jut, addigra általában elavul a hardver, amit bővíteni szeretne, így aztán soha nem tud igazán örülni a gépének. Hacsak nem olyan bölcs, mint egy hajdani nagy játékos ismerősöm, aki folyton a régebbi játékokkal játszott, így hardverben sem volt mindig a legjobbra szüksége. Úgy 3-5 évvel követte az eseményeket.

       ● Idősebb felhasználó, aki nem ért a hardverhez
    Nincs nagy igénye a felhasználást illetően, és azt hiszi, hogy egy olcsó számítógép is  ugyanazt tudja, mint a drágább, csak lassabban. A minőségi különbségekről fogalma nincs. Az ő céljaira valóban elegendő lenne egy olcsó számítógép is, de nem egy "új és olcsó" gagyi, hanem egy régebbi, árában elérhető, minőségi kompromisszumok nélküli használt számítógép. Ezzel a típussal viszont az a baj, hogy akkor is melléfog általában, ha használt gépet vásárol.

    Ha a fenti csoportok bármelyikében magadra ismersz, vagy felmerült benned a gyanú, hogy valami hasonló dolgot készülsz elkövetni, olvass tovább!
     

    Alapok - A tájékozódás fontossága


    Amit már az indulásnál vegyünk figyelembe:

       ● Ha tehetjük, alkatrészekből építkezzünk!

       ● Ha mégis típuskonfiguráció mellett döntünk, lehetőleg ne a karácsonyi csúcs idején vásároljunk gépet, mert az ebben az időszakban összeállított masinákat csak úgy nyomják kifelé, kevésbé ellenőrzik őket, kevesebb idő marad egy vásárlóra. A különböző akcióknak se ugorjunk be ilyenkor. A karácsonyi időszak alatt eleve magasabbak az alapárak, azaz a legelőnyösebb akciónál is biztosan fogunk találni előnyösebbet a következő év február vége felé. Azért nem előbb, mert az előző évről megmaradt, magas áron beszerzett készleteket addigra szokták értékesíteni.

       ● A számítógép a leggyorsabban avuló technikai eszköz lesz a háztartásban, ezért csak annyit költsünk rá, amennyit feltétlenül szükséges. Hogy mennyi a szükséges, az a felhasználás jellegétől függ, amint azt majd olvashatod. 

    Vásárlás előtt feltétlenül tájékozódjunk! Ne úgy vegyünk gépet, hogy találomra kiválasztunk egy konfigurációt, főleg, ha gőzünk sincs, hogy a leírásban szereplő alkatrészek (videókártya, DVD író, stb) paraméterei mit is jelentenek. Előzőleg derítsük ki, hogy a kívánt konfiguráció alkotóelemei valóban megfelelnek-e az igényeinknek, továbbá, hogy azok összesített ára összhangban van-e az anyagi lehetőségeinkkel.

    Alapból akkor járunk a legjobban, ha megnézzük a pénztárcánkat. Látunk benne egy bizonyos összeget, majd megnézzük az igényeinket. Ha az összevetés kapcsán azt látjuk, hogy a pénztárcánk tartalma fedezi az igényeinket, nincsen probléma. Ha nem ez a helyzet, akkor két választásunk van. Vagy gyűjtögessünk még egy kicsit, vagy ha nagyon sürgős a dolog, akkor vegyünk egy gépet kompromisszumokkal.

    A kompromisszum viszont semmiképp se menjen a gép megbízhatóságának a rovására! Vehetünk pl. kevesebb memóriát, amit később bővíthetünk ha lesz rá pénzünk. Kihagyhatunk bizonyos, nem létszükségletre vásárolandó alkatrészeket, mint pl. TV vevő kártya, vagy integrált videókártyával szerelt alaplapok esetében a videokártya. Vehetünk ideiglenesen olcsóbb procit, amit később eladhatunk, és kicserélhetjük egy komolyabb darabra. Sosem takarékoskodhatunk viszont az alaplapon, mert az mindig a minőség rovására megy mint azt látni fogjuk. Ugyanígy nem tanácsos a videókártyán sem filléreskedni később, ha már eldöntöttük, hogy milyen tudásszintű terméket szeretnénk.
    Két azonos chipsettel szerelt alaplap, vagy videókártya között őrületes minőségi különbségek lehetnek üzembiztonság és tartósság, de nem ritkán az elért teljesítmény terén is. Senkit se tévesszen meg tehát, ha közel azonos paraméterekkel van reklámozva a két termék!

    A készre szerelt konfigurációk, még akkor is ha feltételezzük a jó minőségű alkatrészeket, sok esetben olyan darabokat tartalmaznak, amelyek vagy túl erősek nekünk, (többet fizetünk érte) vagy éppenséggel gyengébbek mint kellene. Legjobban akkor járunk, ha vásárlás előtt kikérjük egy a számítógépes hardverhez valóban értő, a piacon éppen futó választékkal képben lévő ember tanácsát, és alkatrészekből állítjuk/állíttatjuk össze a konfigurációt.
     
    Nem mindenki ért azonban egy gép összerakásához, így annak a boltnak a  kiválasztása is fontos lehet, ahol az alkatrészek többségét megrendeljük. Azért írtam hogy a többségét, mert kis odafigyeléssel lehet találni olyan normális boltokat is, ahol akkor is összeállítják a gépet ha mi visszük az alkatrészek egy részét. Ezt viszont csak akkor érdemes megkockáztatni, ha biztosak vagyunk a cég jóindulatában. Könnyen kerülhetünk ugyanis abba a helyzetbe, hogy bár az összerakásnál nem számolnak föl külön szervízdíjat, de ha mégis van valami a géppel, és a szerviz segítségét kérjük, akkor az idegen alkatrészek miatt óradíjat számolnak fel. (Ami egyébként teljesen jogos az eladó cég részéről.) Ha egy helyen rendeljük meg az alkatrészeket, és ugyanott állítják össze a gépet, ilyen nem fordulhat elő.
     

    Az akciós gépek hátulütői

    Az átlagos felhasználó olcsó gépet akar, amit meg is kap. Amikor aztán a gép elkezd fagyogatni, kékhalálozni, és hasonlók, akkor ha rosszul választottunk boltot, jön a soha véget nem érő kálvária, amikor is az eladó cég azt állítja, hogy megnézték és náluk nem produkálta a hibát a gép. "Tessék a Windows-t újra installálni." - mondják. Ennek sokan be is dőlnek, és hazamennek installálgatni. Esetleg a szervizben előadják, hogy kicserélték ezt vagy azt az alkatrészt, és most már jó a gép, pedig az ég világon nem csináltak vele semmit. Így fordulhat elő, hogy 5-6 vagy akár ennél is több alkalommal köt ki az ember a szervízben, amíg végül valóban megszűnik a hiba, de egyes, a vásárló kifárasztására berendezkedett üzletek esetében még ebben sem lehetünk biztosak! Ha valaki kifejezetten az olcsóságra bukik, bizony könnyen benne találhatja magát a silány minőség és a becstelen üzletek csávájában. Mivel az ilyen esetekre nézve hazánkban inkább jellemző a beletörődés, mint a jogi eszközök alkalmazása, a cég jól jön ki az üzletből. Mivel nem értenek hozzá, az emberek ilyenkor nem mernek megkockáztatni egy KERMI vizsgálatot, tekintve, hogy a jelenleg hatályos aljas  törvények értemében a vásárlónak kell fizenie a vizsgálatért, amit csak akkor kap vissza, ha a vizsgálat a javára dönt.  A számítástechnikai hibák azonban elég összetettek, így  egy általános teszten sokszor előfordul, hogy  semmilyen hibát nem produkál a gép, míg élesben igen. Vagy csak hetente, esetleg havonta jön elő a gebasz, a szervizben viszont nem tudják reprodukálni. Persze erre is van megoldás, de akiknek ez lenne a dolga, nem vacakolnak annyit a gépekkel.

    Szó ami szó, a "vásári" gépek többnyire silány minőségű, az ún. költséghatékony szegmensből válogatott alkatrészekből kerülnek összeállításra. Ami egy ilyen gépben van, az mind, vagy többségében olcsó és noname (nevesincs) termék, ráadásul azokból is csak a feltétlenül szükséges minimum mennyiséget tartalmazzák. Minimális mennyiségű, és a leggyengébb teljesítményű RAM-okból, a legkisebb piacon elérhető merevlemezekből, butított processzorok és agyonintegrált, kevés bővítési lehetőséggel rendelkező, gyakran pedig technikailag elavult alaplapok felhasználásával készülnek. Az utóbbiban lényegében minden benne van a memórián és a processzoron kívül. Ez persze még nem lenne baj, ha márkás, minőségi ellenőrzésen átesett darabokról lenne szó, de a túlzottan olcsó gépekben felhasznált alaplapok minősége finoman szólva is erősen gagyi.

    A noname termékek dömpingje különösen jellemző a bevásárlóközpontokban árult alacsonyabb árú "plázás" gépekre, és a "himi-humi" bolti összeállításokra. (Ezek közé tartoztak a kirívóan olcsó Sulinetes gépek is régebben, de ma már nincs Sulinet.) Ha az ilyen olcsó gép mégis jobb minőségű darabokból áll, akkor meg elavult. Persze az utóbbiból lehet még egy jól használható internetes gép, de nem biztos, hogy azt szerettünk volna. Internetes gépet, ha picit belegondolunk, használtan is kaphatunk, méghozzá sokkal olcsóbban, akár még élő garanciával is!

    Ha csak az olcsó árkategóriára van pénzünk, akkor lehet, hogy jobban tesszük, ha használtan veszünk gépet, vagy várunk még. Persze lehet valakinek malaca, és működhet egy nevesincs gép is, de aki nem pusztán a szerencsében bízik, az olvasson tovább.

    A márkás gépekről

    A márkás számítógépek általában véve megbízhatóak, de azért nem kell tőlük elájulni sem. Egy márkás asztali gép megvásárlásának vannak előnyei és hátrányai is.

    Előnyök

    A márkás gépek előnyei, hogy nagy szériában készülnek, jók a garanciális feltételeik a hasonló kategóriájú nevesített termékekhez* képest, a megbízhatóságban pedig nem kell szégyenkezniük. A márkás gépek szervizelési színvonala is többnyire jó, mert a gyártók nem adják oda a szerviz jogot akárkinek. Az ilyen gépeknél a driver támogatás is mindig biztosított. Legalábbis arra az operációs rendszerhez amivel eladták.

    * Nevesített termék:  amikor Kínából vásárol egy cég tucatgépeket, tucatnotebookokat,
                                        majd a saját neve, vagy márkaneve alatt adja el őket.

    Hátrányok

    Hiába vagyunk tisztában azzal, hogy az adott időszakban mondjuk a Pioneer DVD-író, vagy a Samsung merevlemez lenne a legjobb választás, a márkás gépek egységei ugyanis vásárláskor nem módosíthatóak. Az elemek beszállítóit a gyártó választja ki piaci és egyéb megfontolások alapján, ezért aztán esetenként Samsung íróval és/vagy Maxtor vinyóval leszünk kénytelenek beérni. (Ez utóbbi márka már nem kapható, ezen oldal megírásának időpontjában azonban hírhedt volt a melegedés miatti korai halála miatt.)

    A neves gyártók ma már régen nem az asztali gépek kategóriájában versenyeznek egymással, hanem a notebookokra helyezik a hangsúlyt, az asztali gépeik pedig elsősorban az irodai tevékenységet hivatottak kiszolgálni, amiből adódóan inkább az egyszerű támogathatóság jellemzi őket, mint a teljesítmény. A márkás gépek esetében átlagosan erős gépekről van szó tehát, melyeket átlagon felüli árakon kínálnak, azaz nem kifejezetten valósítják meg az optimális ár-érték arányt.

    Ha mégis kedvezőnek mondható az ár, és az alkatrészekkel sincsen baj, még mindig megmarad az utolsó probléma, amivel viszont csak a garanciális idő után, egy kényszerű alkatrész csere kapcsán szembesülünk: a márkás gépek belseje nem mindig szabványos. Ez azt jelenti, hogy a legtöbb ilyen gép házába nem illeszthető bele egy standard alaplap, esetenként egyéb alkatrészek sem, viszont ha a gyártótól vásároljuk meg amire szükség van, akkor akár a normál piaci ár négyszeresét is elkérik szemrebbenés nélkül. És erre még rájön az egyébként színvonalas szerviz jóval magasabb óradíja is.

    Kinek ajánlhatóak

    A márkás gépek azoknak ajánlhatóak, akiknek a feladataik elvgézéséhez elegendő egy átlagos teljesítményű számítógép, fontosnak tartják viszont a hosszabb  garanciális időt és a magas színvonalú garanciális szervizt, ám felkészülnek arra, hogy ha a garanciális periódus lejárta után megy gallyra a masina, akkor újat vesznek, vagy maguk javítják/javíttatják meg.


    Teljesítmény optimalizálás (Bottleneck)

    A gépünkben lévő alkatrészek teljesítményének összehangolása fontos feladat, különben feleslegesen dobunk ki pénzt olyan alkatrész teljesítményéért, amely a konfigurációt alkotó egyéb alkatrészek miatt nem lesz képes maximális, vagy legalább optimális hatásfokkal üzemelni. Egy gép mindig a legszűkebb keresztmetszet (bottleneck) elvén fog működni, ezért a továbbiakban felhasználási kategóriák szerint fogom taglalni az egyes hardverelemeket.
     

    Felhasználási kategóriák

    Érdemes vásárlás előtt tájékozódni, és itt nem az árak összehasonlítgatását értem, hanem hogy a megveendő konfiguráció alkalmas lesz-e arra, amire szánjuk, valamint az alkatrészek minősége, és megbízhatósága megfelelő-e. Aki előre tájékozódik, teszteket, fórumokat olvas, érdeklődik ismerőseinél, és nem kapkodja el a vásárlást, később biztosan nem fogja megbánni a dolgot.

    Amikor új (vagy használt) számítógépet akarunk vásárolni, még a vásárlás előtt döntsük el, hogy pontosan mire kívánjuk azt használni. Általában véve három csoportra lehet osztani a gépeket:

    1.) Internetre és irodai munkára használt gép. (Internet gép)
    2.) Nagyobb gépigényű alkalmazásokat is futtató gép. (Spec. gép.)
    3.) Játék céljára használt gép (Játék gép)

    Internet gép

    Ez a kategóriájú masina az internetezésen kívül alkalmas szövegszerkesztésre, táblázatkezelésre, és hasonló, irodai jellegű munkára. Ha ilyen célra új gépet veszünk, akkor nyugodtan választhatunk a legolcsóbb konfigurációk közül. Persze egy kis odafigyelés ekkor sem árt. De nem muszáj új gépet sem venni, mert egy teljesen alapszintű használt gép is elég. Ha nem vagyunk igényesek, fillérekből meg lehet úszni. Egy 1Ghz körüli Pentium III-as konfigurációval is jól el lehet boldogulni, ha van benne elegendő RAM. Windows XP esetében ez minimum 256, de inkább 512Mb*-ot jelent.

    * A Windows XP operációs rendszer 512Mb-ig folyamatosan gyorsul. 512Mb-nál többet nem érdemes a gépbe tenni, onnantól már csak lassulni fog, kivéve ha a processzorunk legalább Hyper Threading képes, azaz több szálon képes kommunikálni a RAM-mal. Ez a tulajdonság először a P4C típusú Intel processzorokban jelent meg. Egy mai modern, több magos processzor jóval több RAM-ot is képes kezelni ennél, de pusztán netezésre nem érdemes egy új gépbe beruházni. 

    Amennyiben használt gépnél maradunk, egy régi, 40Gb-os merevlemez már gyakorlatilag mindenre elég egy internetes gép esetében.

    A régebbi stratégiai és mmorpg játékok is tökéletesen el fognak futni egy ilyen alap szintű használt gépen. Az újabbakkal már nem ilyen egyszerű a helyzet, lásd erről a Játék gép kategóriát. 

    Sokan az internetezés mellett multimédiás célokra is szeretnék használni a gépüket, azaz az MP3 hallgatás mellett, ami nem nagy gépigényű, DVD-t, DivX filmeket is néznének rajta. Ha erre vágyunk, akkor kicsit többre van szükségünk egy használt régi Pentium III-nál, főleg ha napjaink nagyfelbontású (HD) filmjeivel is meg akarunk birkózni. Azért nem kell megijedni, a célnak egy bármilyen mai (minőségi) alapkonfiguráció megfelel. Mondjuk célszerű bele nagyobb merevlemezt vásárolni, hogy legyen hely a megnéznivalónak.

    Amennyiben internetes videótelefonálásra is szeretnénk használni a gépet, arra sem elegendő egy használt Pentium III-as konfiguráció. A videótelefonálás (pl. Skype-on)  természetesen működik egy ilyen PIII-as gépen is, de a processzorunk közel 100%-ban le lesz terhelve a képanyag feldolgozásával, lévén a Skype minden forgalmat titkosít. Ez azt jelenti, hogy a látott és az általunk elküldött kép csak 15-20 másodpercenként fog frissülni. Ha tehát nem csak hang, hanem megfelelő videóösszeköttetést is szeretnénk, akkor legalább 1.4 Ghz-es Pentium III legyen a gépben, de azt mondom, hogy a legjobb ár-érték arányt ma a használt P4-es, de nem többmagos  processzorral bíró gépek jelentik. Ha persze új gépet veszünk, akkor ennek az egésznek nincs jelentősége, hiszen a mai processzorok leggyengébbjei is többszörösen megbirkóznak a feladattal. Sőt a Skype fölismeri, ha nagy felbontású kamera lóg a gépen adekvát erőforrások mellett,  ezt kihasználva pedig jelentős mértékben javítja a kimenő videó minőségét.

    Speciális célokra használt gép

    Aki rendszeresen nagy méretű tömörítetlen képekkel (TIFF, RAW, stb) dolgozik, esetleg videóeditálásra készül, annak erős gép kell, amely sokban hasonlít a játékgéphez, attól csak néhány szükségszerű paraméterében különbözik. A videóeditálással foglalkozó gépek erős processzort, sok RAM-ot, és nagyméretű merevlemezt igényelnek. A TIFF-ekkel bíbelődőknek elsősorban a RAM mennyisége és a merevlemez mérete a lényeg, de az sem baj, ha erősebb a processzor.

    A speciális célra használt gépek esetében inkább csak új gépben érdemes gondolkodni.

    Ha valaki sokat kíván videoeditálással foglalkozni, annak érdemes még a merevlemez sebességét is maximalizálni. A hagyományos ATA felületű lemezek helyett SCSI csatolófelületű HDD-ket is be lehet szerezni a megfelelő vezérlőkkel együtt persze, de ez elég költséges szórakozás, tekintve, hogy a videóanyagok feldolgozásához nagy méretű vinyóra van szükség, és a nagy méretű SCSI merevlemezeket bizony nem az olcsóság jellemzi. Sokkal jobban megéri két darab nagy méretű SATA merevlemez RAID-ben használva. Az ehhez szükséges hardveres vezérlő csak bizonyos alaplapokon érhető el, de használhatjuk a Windows szoftveres RAID-0-jával is. A RAID-0 (striping) jelentős mértékben felgyorsítja a merevlemez műveleteket. Tudni kell azonban, hogy a RAID-0 adatbiztonság szempontjából nem szerencsés megoldás, mert ha bármelyik merevlemez megsérül, akkor búcsút mondhatunk a rajta lévő állományoknak. A kész állományainkat és érzékeny adatokat tehát ne a RAID-0-val használt merevlemezeken tároljunk! Ha mégis rákényszerülnénk erre, akkor inkább a hardveres RAID-et használjuk, mert dinamikus lemezre annak sajátosságaiból adódóan nem lehet Windows-t installálni közvetlenül. Ez azt jelenti, hogy egy reinstall kapcsán mindent le kell menteni, és visszakonvertálni ún. Basic Disk-ké a lemezeket, hogy aztán az install után újra dinamikusra konvertálhassuk. Ha valakinek ez így ködös, nézzen utána egy Windows XP-ről, vagy Windows 7-ről szóló könyvben.

    A teljesítményőrülteknek még annyit, hogy ha kétprocesszoros alaplapot, vagy eleve több magos processzort vesznek, tudniuk kell, hogy ahhoz, hogy az megfelelő teljesítménynövekedéssel is járjon, a memóriát is meg kell duplázni a dual, négyszerezni a quad esetében. Ha pedig 64 bites a processzor, akkor még azt is meg kell szorozni kettővel. Nem árt arra is odafigyelni, hogy a kiválasztott alkalmazás is képes legyen működni multiprocesszoros környezetben, különben csak az egyik magon fog futni. Mostanában a processzorigényes alkalmazások újabb verziói már képesek együttműködni a dual és quad rendszerű több magos procikkal. Játékokból is egyre több ilyen van a piacon,  de erről még szó lesz. A lényeg, hogy ha nem multiszálasnak van megírva egy program, akkor pl. dualos környezetben nem hogy gyorsabb nem lesz, de még lassulhat is a futása, tekintve, hogy a több magos procikban a magok frekvenciája többnyire alacsonyabb. Ezt érdemes megfontolni a vásárlás előtt, bár tekintve, hogy az egymagos processzorok már eltűntek a boltok polcairól, nem sok választása van annak, aki játszani akar.

    Játék gép

    Ezekre a gépekre minden pénzt el lehet költeni. Egyes játékok hallatlan memóriaigényesek tudnak lenni, igénylik a magas órajelű processzorokat, és a bika erős, méregdrága videókártyákat. Én itt elsősorban az ún. FPS (első személyben játszható lövöldözős) játékokról beszélek, mint pl. a Half Life2, Battlefield 2, Quake 3 és társai.

    Ha valaki csak régebbi stratégiai játékokat játszik az megúszhatja sokkal olcsóbban is. Ezek nagy része ugyanis simán elmegy akár egy "internet gép" kategóriájú masinán. Az újabb keletű stratégiai játékok között azonban már előfordulnak olyanok, melyek processzor- és memóriaigénye bizony megközelítik, sőt a grafikus kártyát leszámítva akár el is érik az FPS játékok igényeit. Ilyen pl. az Age of Empires III. Mostanában már eleve fel vannak készítve a játékok a többmagos processzorok adta előnyök kihasználására.

    Tanácsom, hogy ha játszani szeretnénk, először tudjuk meg, hogy mi a kiszemelt játék gépigénye. Ezt a jellemzőt minden játék csomagolásán dobozán feltüntetik, de azzal nem érünk semmit. A játékok dobozán ugyanis az eladhatóság érdekében ritka kivétellel szinte mindig a minimálisan szükséges konfigurációt tüntetik fel, amit felejtsünk is el rögtön. Gépigény tekintetében tájékozódjunk inkább internetes fórumokon. Én ezen az oldalon kifejezetten a gépigényes játékok által támasztott hardveres követelményeket veszem alapul az ajánlóban.
     

    Az alkatrészek kiválasztása, elemenként

    Az alkatrészek kiválasztásánál mindig jó ha szem előtt tartjuk azt az általános szabályt, hogy a számítógép egy adott feladatot mindig a legszűkebb keresztmetszet által megengedett sebességgel fogja csak tudni végrehajtani. Például egy videókártya kiválasztásánál szempont lehet, hogy a processzorunk és a videókártyánk teljesítménye harmonizáljon egymással, azaz ne vegyünk meg egy méregdrága videókártyát, ha a processzorunk közepes teljesítménye miatt úgysem tudnánk kihajtani a kártyában rejlő erőket, met az úgy csak pénzkidobás.

    Alaplap


    Az alaplap a számítógép legfontosabb része! Úgy is mondhatjuk, hogy az alaplap egyenlő magával a számítógéppel. Nem véletlenül ALAP-lap (vagy angolból fordítva: anya-lap) a neve. Minden egyéb, amit hozzá csatlakoztatunk lényegét tekintve csak egy periféria, vagy cserélhető alkatrész. Ilyen értelemben még a processzor és a memória is az. Ha megbízható számítógépet szeretnénk tehát, az alaplap kiválasztására ügyeljünk a legjobban, és ez nem csak a játékra szánt gépekre igaz! Ha jót akarunk magunknak, nagy ívben kerüljük a noname (névtelen) termékeket, és csak a jó minőségű márkás darabokra koncentráljunk, mert az alaplapon való spórolás az egyik legnagyobb baklövés, amit csak elkövethetünk! Szerencsére a márkás alaplapok között is vannak árban elérhetőek, ezért egyáltalán nem kényszerülünk rá, hogy névtelen árut vásároljunk.

    Nem csak az alaplap minősége miatt célszerű márkás terméket venni, hanem azért is, mert azokra megbízható támogatást is kapunk. A névtelen termékekre utólag szinte alig jelenik meg BIOS frissítés, ha egyáltalán, így könnyen megjárhatjuk pl. ha bővíteni szeretnénk, és az alaplap nem működik együtt az új hardver eszközzel. A következő alaplap gyártók termékei közül nyugodtan választhatunk: ASUS, Gigabyte, Aopen.

    Nem szeretem a voksomat letenni egy cégnél, mert az elveimmel gyökeresen ellenkezik, de sajnos hosszú évek tapasztalata azt mutatja, hogy ha valaki igazán megbízhatóan működő konfigurációt akar magának, az Intel-es rendszert választ. Az AMD-re épülő gépek is lehetnek jók és gyorsak, sőt bizonyos körülmények között még gyorsabbak is, de a széles mezőnyben megbízhatóság terén sajnos elmaradnak az Intel-es összeállításoktól. 
    Ha tehát anyagi, vagy egyéb megfontolásokból mégis AMD-s rendszerre ácsingózunk, előtte mindenképpen kérdezzünk körbe az ezzel foglalkozó fórumokon. Az Intel chipsettel készülő alaplapok általában gyorsabbak, megbízhatóbbak, mint a társaik, és gyakran bírnak olyan szolgáltatásokkal, melyek az olcsóbb testvéreiken nem találhatóak meg. 

    Alaplapból elvileg bármelyik chipsettel készült darab alkalmas lehet, a lényeg, hogy az alaplap tudja fogadni az általunk kiválasztott processzortípust, és a memóriát sem elég, hogy fölismerje és kezelni tudja, de azon a frekvencián is képes legyen működtetni, amelyre tervezték. A választék széles, és folytonosan bővül. A 8-as és 9-es sorozat után megjelentek a betűkkel jelzett chipsetek (P, G, X, E, H, stb.) és ember legyen a talpán, aki otthonosan mozog a világukban. Szerencsére nekünk csak a technikai adatokra kell figyelnünk. Ha olyan üzletben vásárolunk, ahol értenek is hozzá, segíteni fognak az alaplap konkrét kiválasztásában is, de azért tartsuk nyitva a szemünket.

    A jó öreg AGP csatolófelületnek már régóta leáldozott a napja, jóllehet még mindig kapni AGP-s alaplapokat, sőt videókártyákat is, aminek kizárólag a kereslet az oka. A videókártyák ugyanis nem fejlődtek annyit az elmúlt időszakban, mint korábban, és a  4-5 éve vásárolt hajdani csúcskártyák némi kompromisszummal még ma is viszonylag használhatónak számítanak. Alaplap hiba miatt pedig nem szívesen cseréli le az ember az egész gépét. Az átállás megkönnyítése végett egyes gyártók még olyan alaplapot is gyártottak amin egyszerre volt AGP és első generációs PCI-E slot. Az újabb típusú chipsetekkel készült alaplapok viszont már mind csak PCI Expressz csatolófelülettel rendelkeznek. Új gépet már rég nem szabad olyan alaplappal venni amely ezt nem támogatja.

    Internet gép: Ha új gépet veszünk, vásároljuk meg a legolcsóbb márkás alaplapot, amire minden (videókártya, hálókártya, hangkártya, esetleg WLAN) rá van integrálva. Arra az egyre azért ügyeljünk, hogy legyen rajta egy külön videókártya slot, hogy ha netán  kipurcan a videókártya az alaplapon bármikor, van esélyünk, hogy megjavítsuk a gépet egy kártyával. Ha pedig netán egy grafikailag igényesebb alkalmazást (pl. 3D-s stratégiai jétékot, vagy  FPS-t) szeretnénk futtatni később a gépen, akkor is szükségünk lesz erre a bővítő helyre. Ennek híján csak alaplap cserével orvosolható a problémánk.

    Spec. gép: Lásd a játékgépnél.

    Játékgép: Bár már lassan felesleges ezt mondanom, de csak PCI Express-es videókártya hellyel rendelkező alaplapot vegyünk, mert az AGP gyakorlatilag kifutott. A pénztárcánk határozza meg, hogy v. 2.0-s, vagy 3.0-s (újabb chipsetek esetében) PCI-E slotra vágyunk. Ha nem eleve négymagos (pl. Core iX) processzort veszünk, akkor a későbbi bővítési lehetőség miatt figyeljünk oda, hogy az alaplap támogatja-e.

    Processzor + ventillátor

    Az alaplapoknál már említettem, hogy az AMD procikkal nincsen különösebb gond, de a hozzájuk gyártott alaplapok minősége nagyon változó, így én nem szívesen ajánlom az AMD-s rendszereket. Az igazság az, hogy a főleg a játékosok által kedvelt AMD procik (pl. a kétmagos AMD Athlon 64 FX62 sorozat) bizonyos tagjai ugyan teljesítményben felülmúlhatják az Intelt, de az áraik is a teljesítménnyel arányosak. Igazán a játékok terén nyújthatnak az AMD processzorok némileg kiemelkedő teljesítményt, de kérdés, hogy ezért a rendszer alapvető megbízhatóságát kockára akarjuk-e tenni. Azon túl pedig, hogy az AMD-khez gyártott alaplapok nem olyan megbízhatóak, ott van még a hővédelem kérdése. Egy Intel processzorral nem fordulhat elő, hogy megsül a rossz hűtés miatt. Az Intel processzorok ugyanis kétlépcsős aktív hővédelemmel rendelkeznek, ami gyakorlatilag lehetetlenné tesz egy hűtési hibából adódó processzorhalált. Az első lépcső akkor lép életbe, amikor a processzor elér egy bizonyos hőmérsékletet . Ekkor egyszerűen üres ciklusokat kezd gyártani, hogy hűtse magát. Ha ennek ellenére tovább emelkedik a hőmérséklete,  (125ms-os mintavételezés) például azért, mert leesett a hűtőborda, vagy bedöglött a ventillátor, akkor egyszerűen leáll a processzor és kész. Az AMD-ben ezzel szemben mindössze egy 1 sec. sebességű hővédelem van. Ez extrém esetben (bordaleesés) nem képes megvédeni a processzort, tekintve, hogy az AMD procik üzemi hőmérséklete eleve magasabb, és ha tényleg leesik róla a hűtőborda, másodpercenként durván 80 ˚C-t emelkedik a proci hőmérséklete, ez pedig az esetek többségében a processzor halálához vezet, mert a hővédelem túl későn lépne életbe. Mivel az AMD procik az idióta rögzítésből adódóan elég gyakran ledobják magukról a hűtőbordákat, nem egy elhanyagolható apróságról van szó.

    Az új Pentium 4-es tokozás jelentős változáson ment át egy ideje. A 9xx-es sorozatú alaplapi chipsettel együtt jelent meg a hozzá igazodó LGA775-ös foglalat az alaplapokon. Ezek arról ismerhetők fel, hogy a processzor foglalata nem apró lyukak sokaságával fogadja be a processzort, mint az mPGA478-as foglalat, vagy az azelőttiek. Az új típusú processzoroknak ugyanis nincsenek lábai. A 775-ös tokozásból rengeteg tüske áll ki, a processzort pedig erre kell rászorítani. Bár a gyártó esküdözik, hogy ez ilyen meg olyan jó,  valahogy én megbízhatóbbnak tartottam azt, hogy a processzornak lábai is voltak, amelyet körülöleltek a foglalat érintkezői. Az új típusú tokozással szerelt alaplapok ráadásul óhatatlanul meghajlanak a hűtőbordák felszerelésekor, ezért alá kell őket támasztani. Az alátámasztáshoz külön gumibakokra van szükség és a rögzítőbolhák is ki szoktak csúszni. Ha pedig a processzor nincs az alaplapban, egy műanyag takarólemezzel kell védeni a foglalatát, nehogy megsérüljenek, vagy bekoszolódjanak az érintkezőtüskék. Úgy érzem tehát, hogy itt inkább arról van szó, hogy így sokkal kevesebb aranyra van szükség a processzorok gyártásnál. Nem mintha bármi választásunk lenne, de mindentől függetlenül nyugodtan megvásárolhatjuk ezeket az új kiképzésű procikat is, mert már sokadik hatodik éve vannak forgalomban, és a már említett dolgokat leszámítva, nem volt rájuk panasz. Annyi előnye mindenképpen van a kialakításnak, hogy nem kell vigyázni annyira a processzorokra szerelés közben. Akár rá is ülhet az ember a széthagyott procira, nem lehet semmi baja. :)

    Az Intel többmagos processzorai bár sokat fejlődtek az utóbbi néhány évben, annyit azért nem, amennyit változtatgatnak az elnevezéseiken. Mivel nincs kedvem félévente átírni ezt a részt, ezért nem térek ki külön a processzorok nevére (Core Duo, Dual Core, Core2 Duo, Core2 Extreme, Core2 Quad, Core i3, Core i5, Core i7 stb) és az azok közötti különbségekre, csak a lényeget írom le.

    A processzoroknak négy lényeges paraméterük van:

    1, Az FSB órajel sebessége. (667 Mhz-től 1600-ig)
        Az FSB = Front Side Bus. A memória és a processzor felé ezen a frekvencián
        kommunikálnak a processzorok. Elég fontos, mert a memóriaigényes feladatoknál ez a
        szűk keresztmetszet.

    2, Az L1-L2-L3 Cache mérete (1-20Mb) A processzor saját belső cache-e.
        Mindegyik számít, de az L2, vagy L3 méretét szokták megadni típustól függően.
        Alapvetően meghatározzák a processzorműveletek lefutási sebességét, mert bár a
        RAM-ok sokat fejlődtek, a cache sebességéhez közel sem jönnek, tekintve, hogy azt a
        proci közvetlenül éri el a saját belső órajelén.

    3, Belső órajel. (1.66-3.6Ghz) Ezen a frekvencián működik a processzorunk. Minél
        magasabb ez a freki, annál gyorsabb a processzor, de annál több a hőveszteség is.
        Ezért van az, hogy azonos sorozatban egy erősebb vas mindig nagyobb, minőségi
        hűtőbordát követel magának.

    4, A processzor magjainak száma. (Egy, kettő, négy, hat, vagy nyolc.)
        Minél több vagy belőle, annál gyorsabban tud végrahajtani párhuzamos műveleteket. Ha
        úgy van megírva az alkalmazás, akkor ki tudja használja ezt a lehetőséget. Ha nem,
        akkor mindössze egyetlen magot használ a sokból, ami miatt a régi, egymagos
        processzorokra írt alkalmazások egyes esetekben lassabban futhatnak az újabb
        procikon, amennyiben az egyes magok órajele alacsonyabb.

    A fenti négy jellemző az AMD processzrokra is ugyanúgy alkalmazható. Mindig minden annál jobb, minél több. Röviden ennyi. :)


    Internet gép: Vegyük meg a legolcsóbb a piacon kapható processzort, mert még az is túl erős lesz számunkra, és ha tehetjük, vásároljunk hozzá valami csöndes ventillátort. A gyári ventillátorok ugyan általában igen tartósak, de sajnos a legzajosabbak is egyben.

    Spec. gép: A videóeditálás, TIFF képek feldolgozása memória és processzorigényes feladat. A céljainknak megfelel egy sima Core2 Duo, és inkább a RAM-ra gyúrjunk. 
    Persze megvehetjük a legerősebb processzort, amit csak a pénztárcánk bír, de felesleges túlzásokba esni. A lényeg, hogy butított (kevés belső cache-sel rendelkező) processzorokat (Celeron, Duron, Sempron) ne vásároljunk. Ha pedig netán használt konfigot keresünk, akkor ne adjuk alább a Pentium 4C sorozatnál. Ez már tudja az ún. Hyperthreading-et (többszálúság).

    Játék gép:
    A játékok a közelmúltig főleg az erős videókártyára támaszkodtak, a processzornak csak az órajeleit hasznosították, azaz azt a képességét, hogy milyen gyorsan képesen a bitfolyamot továbbítani a RAM, de legfőképp a videókártya felé.
    Ez alapjában véve most is igaz, de egyes újabb játékok már kihasználják a többmagos processzorok adta lehetőségeket is. Ezeknél a videókártya több magtól kapja egyszerre az adatfolyamot. Azaz akinél a takarékosság nem szempont, nyugodtan megveheti a legerősebb procit amit csak tud piacon. Figyeljünk a kiválasztásnál, hogy az FSB ugyanolyan fontos, ha nem fontosabb, mint a processzor belső órajele. 
    Ne feledjük azt sem, hogy a többmagos processzorok a magok számával arányosan több RAM-ot is igényelnek. (Ha 1 mag 2Gb, akkor 2 mag összesen 4 Gb, 4 magnál pedig már 8Gb, amihez viszont már 64-bites Windows-ra kell váltani, mert a 32 bites kerneljében le van tiltva a RAM elérése. Még a W7 Ultimate verzióiban is csak 3.5 Gb RAM látszik. Erről a RAM-nál bővebben.) Ha ezt nem kapja meg a processzorunk, kihasználatlan marad a teljesítménye, mert a RAM lesz a gép szűk keresztmetszete.

    A processzor ventillátora az egyik leghangosabb dolog lehet a gépünkben, ha csak úgy leveszünk egyet az üzletben a polcról. Bizonyos típusú alaplapokon be lehet állítani, hogy ha a processzor nem melegszik, akkor ne pörögjön akkora fordulatszámon a hűtés, azaz ne zúgjon feleslegesen. Ezekben az esetekben egy gyári Intel venti is megteszi. Ha maximalisták vagyunk, akkor ma már van miből válogatni. A csöndes hagyományos hűtőktől a hőcsöves megoldáson át a vízhűtésig minden kapható, csak a pénztárcánk bírja. 


    RAM (memória)


    A RAM esetében is fontos, hogy ne névtelen legyen, mert sok bosszúságtól kímélhetjük meg magunkat. Pláne hogy még a nagyobb márkák esetében is elő-előfordulnak hibás darabok. Nekem kedvencem a Corsair, de ezeket a modulokat aranyért mérik. Nyugodtan választhatjuk más márkás gyártók (pl.: TwinMos, Hynix KingMax stb.) termékeit is.

    A "brand" jelzéssel árusított modulok sem feltétlenül rosszak, de tudni kell, hogy ezek ismeretlen gyártók moduljai, melyekre az ismertebb memóriachip-gyártók (Hynix, Micron, Infineon stb.) áramköreit szerelik rá, ám nem végeznek előzetes válogatást a chipek között, ami pedig az igazán megbízható működés alapfeltétele. A költségkímélő gyártási folyamat miatt ezek a modulok általában gyengébb minőségűek, mint a márkás testvéreik, de ki lehet fogni jó szériákat.

    A RAM modulok időzítése inkább afféle "parasztvakítás". A gép csak alig lesz tőle gyorsabb. Csak azoknak lehet fontos, akik tuningolnak, de az egy külön téma, ami meghaladja e lap kereteit. Alapvetően nem a RAM időzítése a fontos, hanem hogy elég sok legyen belőle a gépben!

    A buszsebességet a processzor kívánalmaihoz kell igazítani. Nem érdemes viszont gyorsabb memóriát vásárolni, mint amit a processzor kezelni képes. Pl. egy 800Mhz buszsebességű (a memóriát 400Mhz-en kezelő) processzorhoz ne vegyünk 533Mhz-es RAM-ot mert feleslegesen költünk rá többet, és egy fikarcnyit sem lesz gyorsabb tőle a gépünk. Persze ha a későbbiekre nézve új processzor megvásárlásán törjük a fejünket, akkor más a helyzet.

    A RAM kiválasztásánál figyeljünk arra, hogy több sorozat is létezik, melyek használhatóak.
    Egyes alaplapok több fajtát is elfogadnak, pl. DDR2-es modulból 800Mhz-ig, DDR3-asból pedig 1600Mhz-ig, a többi csak az egyikkel vagy a másikkal működik. Az alaplapok némelyike tuning lehetőséget is biztosít, így ha jó minőségű ramot veszünk, akár 1800Mhz-en is járathatjuk. Ahogy elnézem, nemsokára már kaphatóak lesznek olyan modulok is, melyek hivatalosan is tudják ezt a teljesítményt. És ez a lényeg. Olyan RAM-ot vegyünk, amit támogat a procink, gyorsabbat felesleges, hacsak nem eleve úgy vettük a processzrunkat, hogy később lecseréljük.  

    Ha HT-s (HT = Hyper Threading = többszálúság), vagy többmagos processzort vettünk, akkor kettő, (vagy négy) modulból állítsuk össze a szükséges memóriamennyiségünket, mert így gyorsabban kezeli a processzor. Tehát ha pl. 2Gb memóriát akarunk, akkor ne egy darab 2 Gb-ost vegyünk, hanem 2 db 1 Gb-ost. Nem véletlen, hogy a kereskedelemben párba válogatott modulok is kaphatóak. Ezeket együtt tesztelték, így bizton számíthatunk az együttműködésükre.

    AMD processzor esetében azok sajátos memóriakezelése, pontosabban a 2T időzítési kényszer miatt (mondjuk ez még mindig jobb, mint ami régen volt) 4x512Mb-tal lassabb pár százalékkal a memóriakezelés, mintha sima osztót használva 2x1Gb RAM-ot teszünk a gépbe, de ezt a néhány százalékot csak tesztprogramokkal lehet látni, az alkalmazások futásában nem lehet észrevenni. Ha új a gép, már csak a későbbi bővítési lehetőség miatt is érdemes inkább 2x1Gb-ot beletenni.

    512Mb memória alatt nem érdemes Windows XP-s gépet összeállítani, még ha használt is. A Windows XP teljesítménye ugyanis meredeken javul 512Mb-ig így mindenképpen érdemes azt kihasználni. További javulás várható 512 fölött is, ha HT-s, vagy több magos processzorunk van és a memóriák párban (dual channel módban) üzemelnek. Ha nincs ilyen procink, akkor bár szükség lehet a sok memóriára a használt alkalmazásoktól függően, de maga az oprendszer, bár nem számottevően, de 512Mb felett lassulni kezd.
    A mai, többmagos processzoroknál ez a korlát már nem érvényes. 

    A Windows Vista elketyeg 1Gb-tal, A Windows 7 akár kevesebbel is, de ezeknek az operációs rendszereknél a mai RAM árak mellett nem érdemes takarékoskodni a RAM-mal. Tiszteljük meg őket legalább 2Gb-tal, de ennél többet is lehet tenni a gépbe.
    Tudni kell azonban, hogy a Windows operációs rendszerek 32 bites verzióiban a Microsoft galád módon lekorlátozza a maximális elérhető RAM mennyiségét, ezért ha belepistulunk sem lát többet a ringyóz 3.5 Gb RAM-nál. Ez meglehetősen termetes  disznóság. Azt mondják, hogy aki több RAM-ot akar, térjen át 64 bites Windows-ra.
    Nos, van orvosság a Microsoft hülyesége ellen, pl. ez itt.
    Akár 64 Gb RAM-ot is képes kezelni a Windows 7, ha kezelésbe vesszük.

    Internet gép: 512Mb. Elmegy ugyan 256-tal is, azaz ha egy régebbi gépet szereztünk, és 256Mb RAM van benne, nem feltétlenül muszáj bővítenünk, de lassabban fog bootolni a gép, és állandóan "darál" majd a merevlemez a virtuális memória miatt. Ha már egyszer betöltődött egy alkalmazás, netezés, levelezés közben kevésbé fogjuk észrevenni a különbséget.

    Spec. gép: Ha videóeditálással, vagy nagy méretű képekkel foglalkozunk, akkor tegyünk bele a gépbe annyi RAM-ot amennyit csak lehet, különben a merevlemezünk sebessége lesz a szűk keresztmetszet, az operációs rendszer állandóan swap-pelni fog, (a hiányzó memóriát a merevlemez használatával pótolja) és csak sokkal lassabban fogunk tudni majd dolgozni. 1Gb RAM alatt videót editálni finoman szólva nem túl élvezetes, a komolyabb alkalmazásokat, mint az Autocad, pedig tetű lassúak tudnak lenni, ha nincs alattuk elég RAM. Ez utóbbi  esetben 2-4 Gb RAM ajánlott. A memóriaigényes műveleteknél  nem csak a memória mennyisége számít, hanem az is, hogy az milyen frekvencián működik. Nem számottevően ugyan, de számít. Mivel a mai processzorok mindegyike több szálon kezeli a memóriát, (A P4C típustól fölfelé) ezért ne egy, hanem két darab azonos méretű modult vegyünk. 

    Ha még mindig XP-t használunk, addig halogathatjuk a memóriabővítést, amíg nem akarunk  Windows 7-re áttérni. Ha viszont új gépet veszünk, ne adjuk alább 2 Gb-nál, de a mai RAM árak mellett nincs is értelme ezen takarékoskodni.

    Játék gép: Windows XP alatt 2Gb körül van az optimálisan szükséges memória mennyiség, ha játékra használjuk a gépet. Bizonyos játékok igényelhetnek ennél több RAM-ot is, de ez nem általános. Nézzük meg, hogy mi az a játék, amivel játszani akarunk és a minimum memória igényét szorozzuk meg legalább kettővel. Ha annál többet teszünk bele a gépbe, az sosem baj. Ha Windows 7 futna a gépen, akkor a benne lévő processzortól és az oprendszer fajtájától (32 vagy 64 bites) függően 2 Gb-nál kevesebbet semmiképpen ne tegyünk a gépbe, de nyugodtan gondolkodjunk el a 4Gb-on. (32 bites Windows OS nem fogja látni az egészet) Ha négymagos processzort használunk, akkor ahogy már említettem, 4Gb a minimum.


    Merevlemez

    A merevlemez (HDD, winchester) esetében arra érdemes figyelni, hogy minél kevésbé melegedjen, és hogy minél hosszabb ideig garanciális maradjon. Nyugodtan megvehetjük a legnagyobbat, amit a pénztárcánk enged, mert bármekkorát is veszünk, idővel rá fogunk jönni, hogy még az is kicsi. Internetes gépek esetében a méret nem számít, ezért ha egyébként nem tervezünk nagyobb mennyiségű cuccot tárolni a gépen, akkor elég megvásárolni a legkisebb piacon kapható merevlemezt, a költség-haszon elv figyelembe vételével persze.

    A jelenleg árusított vinyók közül véleményem szerint a Samsung Spinpoint, és a Hitachi Deskstar sorozatai a legjobbak. A Seagate-ek is megbízhatóak. A merevlemez gyártók piacán szintén évről-évre történik valamilyen mozgás, egymást felvásárolgatják sok korábbi márka el is tűnt, de az új tulajdonosok úgy néz ki megtartják a márkaneveket. (Pl., fúzionálnak, és különféle együttműködések jönnek létre. A Western Digital megvette a Hitachi HDD részlegét, a Seagate meg a Samsungét, de továbbra is Hitachi és Samsung néven kerülnek a piacra a termékek. Egyelőre legalábbis. Az SSD-k térnyerése csak rövidke ideig hergelte a piacot, hamar kiderült ugyanis, hogy nincs elég chipgyár a világon, hogy kielégítsék a keresletet, így a régi HDD technológia egyelőre még velünk marad egy ideig, már csak a méretük folytán is.

    Ha használt merevlemezt veszünk, a hajdani Maxtor régebbi (Diamondmax előtti) lemezeit kerüljük, hacsak nem radiátor helyett akarunk egyet. Rettentően fűtöttek, és ha nem volt megfelelő szellőzés a gépben, szépen lassan meghalt az elektronikájuk. A Seagate-ek működési tartományának felső határa eleve magasabb volt mindig is 5˚C- kal (60˚C), mint a többi vinyóé , és ráadásul kevésbé is melegedtek. A Samsung néhány éve azonban jócskán lekörözte a versenytársait, tekintve, hogy övék a teljes mezőny leghűvösebb merevlemezei és tartósságban is kiválóak. A Seagate merevlemezek az idők során soha nem nem szerepeltek a sebességtesztek élmezőnyében, ám az ő  megbízhatóságukkal sem volt sosem baj.

    A Samsung merevlemezei is nagyon melegedtek még 2005-2006 körül, rengeteg el is hullott hőguta által a cég által adott 3 éves garanciális időn belül. (Persze sovány vigasz, hogy ez többnyire a garanciális időn belül történt, hiszen a merevlemez tartalma általában sokkal értékesebb, mint maga a hardver.) A T166 szériájú, nagy méretű ( >350Gb) SATA merevlemezeikkel viszont nagyot alakított a Samsung. A cég megalkotta a valaha létezett leghűvösebben és egyben legcsendesebben működő vinyókat, melyek kiválóan szerepelnek a sebesség-teszteken is. Azóta a Samsung sokak kedvencévé vált.

    A Western Digital HDD-k gyorsak, megbízhatóak, de zajosabbak és melegszenek.
    Hosszabb távon nem tesztelgettem őket mostanában, de a WD-k mindig is küszködtek egy régi betegségükkel, ami abban áll, hogy szellőzés ide vagy oda, hamar csapágyasokká váltak, és bár az elektronikájuk jól bírta, és rossz szektoraik sem keletkeztek, a vinyók közepes használat mellett pár év elteltével észrevehető zajforrássá váltak, idővel pedig olyan rettentő visításba kezdtek, hogy kötélidegzetre van szüksége annak, aki dolgozni akart mellettük. A 2007-től forgalomba került SATA-s WD-kre (Velociraptor, Caviar Blue, és Caviar Black sorozatok) ilyen panasz egyelőre nem érkezett.

    Ha a zajt minimálisra kívánjuk csökkenteni, akkor a 2005 előtt gyártott Serial ATA csatolású merevlemezektől ódzkodjunk. Az első pár generációs SATA vinyók ugyanis valamiért típustól függetlenül, és minden értelmes indok nélkül hangosan kerregtek működés közben. Ilyenek már rég nincsenek forgalomban szerencsére, a későbbi SATA merevlemezeket pedig többnyire már kigyógyították ebből a betegségből, de ha használt gépet, vagy merevlemezt veszünk, érdemes erre odafigyelni. 

    Van amit sehol nem írnak le, pedig lényeges: talán az újabb, feltűnően hűvös Samsungokat leszámítva a merevlemezeket érdemes hűtéssel ellátni! Erre a célra a legmegfelelőbb egy 5V-ra kötött tápventillátor. Ez nem csak azért jó, mert alapvetően hűvösebben tartja a vinyót működés közben, hanem mert (bár ezt nem nagyon publikálják) a lemezek érzékenyek a hirtelen hőmérséklet változásra. Pl. a Seagate esetében a hőmérséklet változása nem lehet több 20˚C-nál óránként. Ha tehát egy vinyó 40 fokról hűl vissza rendszeresen szobahőmérsékletre, az nem probléma, de ha mondjuk 50-55-ről, az már bizony gondot okozhat. Különösen a melegedősebb vinyóknál. Ez a 20 fokos óránkénti limit  működés közben is ugyanannyi, mert a vinyó szerkezetéből (és a tányérok anyagából) adódik. Tehát egyetlen olcsó ventillátor használatával sokszoros élettartam-esélyt adunk a merevlemezünknek, mert jóval lassabban melegszik föl és alacsonyabb hőfokon üzemel, függetlenül attól, hogy milyen márkáról és típusról van szó. (Ja, és ha már itt tartunk: a hordozható vinyóinknál is érdemes a hőmérsékletváltozással vigyázni, főleg télen!)

    Még egy apróság. A merevlemezek szabványosan 4200, 5400, 7200 (ATA, SATA) és 10000 12000 és 15000-es (SCSI) percenkénti fordulatszámon pörögnek. Az asztali gépek vinyóinál az 5400-as a szabvány. A 7200-on pörgő darabok elméletileg gyorsabbak, de a gyakorlat ezt nem mindig igazolja. A 7200-as lemezek viszont mindig zajosabbak, és jobban is melegszenek mint az 5400-as fordulatszámú vinyók, ami viszont már a tartósságukat rontja. Válasszunk tehát körültekintően.

    A merevlemezek paraméterei

    1, A merevlemez kapaticitása (jelenleg ez 160Gb-3Tb-ig terjed.)

    2, A merevlemez fordulatszáma (feljebb részleteztem)
        Minél gyorsabban pörög, annál gyorsabban éri el az adatokat, viszont annál többet is
        fogyaszt és többnyire annál jobban is melegszik.
    3, A merevlemez saját cache mérete.  (8, 16, 32, 64Mb)
        Minél nagyobb a cache, annál nagyobb átviteli sebességre képes.

    4, Interfész (IDE, SATA 150 [I], SATA 300 [II], SATA 600 [III])
        Ahogy haladunk a korral úgy gyorsulnak a merevlemezek. Újabban megjelentek a
        SATA 600-as interfésszel szerelt vinyók, de ehhez megfelelő alaplap is szükséges, ha az
        egyébként jelentős sebességnövekedést ki akarjuk használni. Régi alaplapokhoz,
        melyeken SATA 150-es csatoló volt, olyan merevlemezt vegyünk, amin jelezve van a
        kompatibilitás, vagy jumperelve SATA 150 kompatibilissé tehető, különben problémás
        lehet a működése, ha egyáltalán elindul.

    Amikor merevlemezt vásárolunk, nézzünk utána, hogy hány év garanciát adnak rá.
    Ugyanarra a típusra, amire az egyik boltban 1 év garanciát vállalnak, a másikban 3-at is adhatnak. Árban többnyire alig van különbség, vagy akár nincs is, viszont nem mindegy, hogy egy vagy három ugyebár.

    Újabban egyre népszerűbbek az SSD-k, melyek különleges memóriachipekből álló merevlemezek. Népszerűségük oka az irgalmatlan sebességükben rejlik. Irási és olvasási sebességük akár 10x-ese is lehet a hagyományos merevlemezekének, csak bírja a gép! Ez nagy szó, tekintve, hogy a gépekben eddig mindig a vinyó jelentette a legszűkebb keresztmetszetet. Ha az SSD-k ára emberivé szelidül, vélhetően hamar el fog terjedni ez a nagyszerű eszköz.

    Internet gép: Vegyük meg a legkisebb vinyót, amit találunk a piacon. Ha mozizásra és zenehallgatásra is használjuk a gépünket, és az anyagot a gépen szeretnénk tárolni, akkor nagyobb merevlemezt vegyünk, különben hamar betelik. A gazdaságos választás itt egyszerű. Például, ha a piacon egy 160Gb-os vinyó 8e Ft, az 500-as meg 10, akkor nagy balgaság azt a két darab ezrest nem "kidobni" egy közel háromszor akkora merevlemezért. 

    Spec. gép: Egyszerűen vegyük meg az általunk megfizethető leggyorsabb, és legnagyobb vinyót, különösen, ha videóeditálással is akarunk foglalkozni. A SCSI ma már nem létszükséglet, de ha folyamatosan és szimultán végzünk merevlemez műveleteket, akkor jól jöhet. A SCSI eszközöknek csak az ára elriasztó, de az nagyon.

    Játék gép:A nagy tárterület sokszor jól jön, tekintve, hogy egyre több DVD9-en megjelenő játékkal rukkolnak elő a gyártók. Jó hír tehát, hogy miközben a merevlemezek mérete az egeket veri, az árak folyamatosan és tartósan csökkennek. Igaz, hogy ha valaki csak játszik, de egyszerre nem tart sok játékot a gépén, annak egy 120Gb-os vinyó is elegendő lehet, de a mai árak mellett nyugodtan csábuljunk el! A játékosok manapság 1 és 2Tb közötti kapacitású óriási vinyókat vesznek, mert többségük file-megosztó hálózatokat is használ. Nem csoda, hiszen egy 1Tb-os kiváló minőségű Samsung merevlemez csupán bruttó 14-15 ezerbe kerül manapság.

    Egyéb alkalmazás:

    Ha adatainkat biztonságban akarjuk tudni, jól jöhet egy plusz merevlemez, amire rendszeresen kimentjük a gépben lévő anyagainkat, hogy aztán biztonságba helyezzük a szekrényünkben. Még mindig olcsóbb, mint bármilyen más megoldás, és gyors is.

    DVD olvasók és írók

    Míg régebben csak kitüntetett gépeken volt adatok rögzítésére, mentésére alkalmas eszköz, ma már sehol a világon nem adnak el gépet DVD író nélkül. A csak olvasni képes optikai meghajtóknak mára végleg leáldozott. A DVD-író minden gép alaptartozéka, függetlenül a felhasználás jellegétől. A megbízhatóságban vannak viszont eltérések. Az első DVD író, amit használtam, LG volt, és mivel jók voltak vele a tapasztalataim, valamint két év garanciát adtak hozzá, az első, és az utána következő összes íróm LG lett, és soha nem volt velük problémám. Még az öreg 4081B típusú is  működik, igaz a firmware upgrade hiánya miatt az új, 16-szorosan írható lemezeket csak 2x-esen tudja megírni, ezért írásra már nem használja a tulajdonosa. Olvasásra még mindig kiváló, tudni kell, hogy az LG-k olvasnak a legjobban. Az LG írók úgy vannak belőve, hogy a legszebb írásképük maximális sebességen van. Ez azért jó, mert ellentétben pl. a NEC írókkal, nem kényszerül rá az ember, hogy a lehetségeshez képest fele sebességgel írja meg amit akar, ha azt akarja, hogy biztosan jó legyen.

    Az egyik fő oka, hogy az LG mellett döntöttem annak idején az volt, hogy tudták kezelni a DVD-RAM-ot. Ez ma a létező legidőtállóbb adathordozó. Úgy kezelhető, mint egy lassú merevlemez, azaz folyamatosan karban lehet tartani a rajta lévő állományokat. A RAM-jaimhoz ragaszkodom, de ha ma kéne DVD-írót választanom, már több lehetőségem lenne, mert időközben számos gyártó előállt a RAM-okat írni is képes DVD-írókkal. (Volt előtte is olyan amelyik olvasni tudta őket, de írni nem. Sosem jöttem rá, hogy annak mi a fene volt az értelme.) A mostani LG íróim (4160 és 4163) tökéletesen működnek, és amíg ez így van, nem fogom lecserélni őket, de ha ma kéne választanom, már nem biztos, hogy LG-t választanék, annak ellenére, hogy a H62-es széria óta csupa jót hallani róluk. 
    Itt van pl. a Pioneer DVR-212, mely a ma kapható legjobb írók egyike. Bár a mezőnyben nem a leggyorsabb író, az írásképe hibátlan, és elolvassa gyengébb, sőt karcos lemezeket is. Az ára pedig nevetséges: 4-5 ezer körül árulják bruttó és - ha ez valakinek számít - fekete színben is kapható! :)

    NEC (Sony, Optiarc)

    Az NEC-nek voltak jobb és rosszabb írói is. Aztán 2006-ban a Sony-val alapítottak egy közös márkát Optiarc néven. Azóta több a panasz a meghajtóikra, de akadnak még mindig jók közöttük. Az NEC meghatjók régi öröksége megmaradt sajnos: erőszakosan írnak és olvasnak. Az írás esetében ez azt jelenti, hogy tényleg maximális sebességgel írnak, viszont az így produkált írás minősége nem a legjobb. Kérdés, hogy kinek jó, hogy az író gyorsan ír, de rosszul. Ezért elterjedt dolog, hogy az NEC tulajok, a 16x-os lemezeket 8-osan írják, mert úgy jó minőséget produkálnak. Az olvasással szintén baj szokott lenni az NEC-k esetében, mert mint írtam, olvasni is mindent max sebességgel akarnak, azaz a karcos, vagy gyengébb minőségű lemezeket nem kedvelik.

    Samsung

    A Samsungnak nem volt soha jó híre az optikai meghajtók terén. A DVD-írókkal kapcsolatban nálam sokkal járatosabbak néhány éve még egyenesen borzalmasnak nevezték a Samsung íróit. Ugyan személyesen azóta sem teszteltem őket, és a jelenleg forgalomban lévő típusokkal sincs tapasztalatom, óvatosságra intenék velük kapcsolatban.

    A LightScribe-ról

    Manapság számos meghajtóba építik be a LightScribe (etjsd: lájtszkrájb) technológiát. Ez lehetővé teszi, hogy a lemez felső felületére fekete-fehér képeket, szövegeket "égessünk" a DVD-írással egyidőben. Én nem vagyok tőle oda, a maximalisták játékának tartom. A lightscribe-os lemezek drágák, a filctollam pedig még fog. 


    Tápegység / Ház


    A ház kiválasztásánál az esztétikai szempontokon túl azt érdemes megfontolni, hogy később mennyire akarjuk kibővíteni a gépünket. Ha pl. több merevlemezt akarunk beletenni, akkor azoknak helyre lesz szükségük. Egy átlagos házba viszont egy, maximum két darab vinyó fér el, többnek nincs kialakítva hely. Sőt, a meglévő helyeket is le tudja foglalni magának egy-egy erősebb és hosszabb videókártya.

    Ha ún. "rövid" torony házat veszünk, akkor figyelembe kell venni pl. hogy a kívülről látszó két felső 5.25-ös fiókot fogjuk csak tudni használni, mert a többibe az alaplap miatt nem férnek majd be a dolgok. Az újabb keletű standard és microATX alaplapok ugyanis szinte kivétel nélkül mind szélesebbek annál, amit  a régi PII, és PIII-asoknál sajnos, amikhez anno a rövid ATX házakat tervezték.

    Egy apróság: az újabb számítógépházakon ma már nem találunk ún. reset gombot. Ha jól működik a gépünk, erre nem is lesz soha szükségünk, úgyhogy ez ne legyen szempont a választásnál.

    Egy jó házban minden elfér, könnyű szerelni, nem sorjás, és végül, de nem utolsó sorban jó minőségű tápot raknak bele. A számítógép megfelelő működése szempontjából ugyanis ez az egyik leglényegesebb alkatrész. Az olcsó gépekkel/házakkal sajnos nagyon rossz (és egyre romló) minőségű tápokat adnak el, ami később a számítógép végzetes hibáját, de a akár totális pusztulását is eredményezheti.

    A táp kiválasztása alapvetően meghatározhatja a gépünk stabilitását, vagy éppen a korai halálát is okozhatja. Ha valaki nevenincs (pl. Mercury, LC Power, Codegen, Deer, vagy éppen Vargáné és Tsa) "márkájú" tápot használ, készüljön föl a legrosszabbra. Örülhet, ha csak a tápja megy majd tönkre idővel, és nem rántja magával a fél, vagy akár az egész konfigurációt. A tápegység funkciója ugyanis nem merül ki abban, hogy előállítja a megfelelő feszültségeket. Egyrészt minél pontosabban kell ezt végeznie, másrészt a hálózati feszültség ingadozására is reagálnia kell, és mindezt változó terhelés mellett! Mindezeken túl meg kell védenie a gépet a hálózati tranziensekkel és más anomáliákkal szemben is. Egy nagyobb teljesítményű táp kisebb terhelés alatt sokkal könnyebben veszi az ilyesfajta akadályokat. Amikor tehát tápot választunk, nem szabad az "ezzel még elmegy" elvet követni a vásárlásnál. A tápot alapvetően nem csak a gépben lévő eszközök összességének fogyasztása határozza meg, mindenképp túl kell biztosítani.

    Sajnos gyenge, sőt kifejezetten rossz minőségű tápok garmadája érhető el a piacon és ahhoz képest viszont drágán! A feltűnően olcsó, táppal együtt kínált házak tápjait ne használjuk fel, ha jót akarunk magunknak. Mindenképpen márkás tápot vegyünk! Ha valamiért egy olcsó ház megtetszik nekünk külsőleg, úgy közöljük az eladóval, hogy a tápot nem kívánjuk megvenni belőle. Általában 2-3000Ft-ot lehet így lefaragni az árból. Nagyon jók a Zalman (de drága), az Aopen, az FSP (Fortron), vagy az Enermax tápjai, de az olcsóbb Coolink is megfelelő. A Chieftec Smart sorozatát is melegen tudom ajánlani, nekem ez utóbbi van jelenleg a gépemben.

    Ha jó minőségű házat veszünk (Pl. Antec, vagy Aopen) akkor nem muszáj külön tápegységben gondolkodni, ezeknél a gyártóknál biztosak lehetünk abban, hogy minőségi tápegységet kaptunk. Az is igaz, hogy ezek a tápok valami érthetetlen okból gyakran alul vannak méretezve. Ezt mindenképpen ellenőrizzük a vásárlás előtt!

    Amennyiben új, Intel Core iX kategóriájú gépet állítunk össze, 350W alatt ne is jusson eszünkbe próbálkozni! Márkás gyártók ugyan gyártottak régebben 250W-os sőt még ennél is kisebb(!) teljesítményű tápokat, de ezek csak arra voltak jók, hogy az adott  alapkonfiguráció elpöfögjön rajtuk integrált videókártyával. Ma már a márkás gyártók sem raknak a gépeikbe 300W-osnál kisebb tápot. 300-350W-tal - már amennyiben a táp valóban tud annyit, és ez a lényeg, nem az, hogy mit írnak rá - egy általános felhasználású i3-as, vagy i5-ös gép már elketyeg, feltéve, hogy később nem bővítik komolyabban. Mint azt már feljebb jeleztem, alapszabály, hogy ne takarékoskodjunk feleslegesen a wattokkal. Egy erős processzoros, nagy teljesítményű videókártyát, és több merevlemezt is működtető gépbe a nagyobb terhelés miatt szükségünk lesz egy minimum 450-500W-os tápra, vagy nagyobbra, vagy nagyon meg kell választani a videókártyát. Léteznek ugyanis olyan, komoly darabok, melyek harmadával kevesebbet fogyasztanak a társaiknál, miközben a rajtuk lévő GPU-RAM összeállítás miatt nagyobb videoteljesítményre képesek. Ezt a videókártyánál kell megfontolni, különösen, ha játékosok vagyunk. Ha másért nem, azért, hogy kevesebbet tejeljünk az ELMÜ-nek.

    Akkor is érdemes a feszültségingadozásokra odafigyelni, ha egyébként jó tápunk van. Amennyiben rendszeresen leesik a feszültség a lakóhelyünkön, akkor először próbáljunk ki egy másik fázist, hátha azzal nincs ilyen jellegű probléma. Feszültségeséseket okozhat pl. egy felvonó a házban, vagy egy nagyobb teljesítményű elektromos gép, vagy a hősugárzó bekapcsolása. Ráadásul ezek ki- és bekapcsolásakor induktív tüskék - tranziensek -  keletkezhetnek, ami szintén nem nyerő számunkra. Ha nagyon gyakoriak és feltűnőek a feszültségesések, azaz már szabad szemmel is észlelhető a dolog az izzólámpák fényének hirtelen csökkenésében, esetleg pillanatnyi, csak az izzólámpákon érzékelhető áramkimaradások (brownout) is vannak, mindenképpen szerezzünk be egy szünetmentes tápegységet. A hálózati túlfeszültség (230V helyett mondjuk 250) pedig már az ELMÜ hibája, ezt azonnal jelezzük a szolgáltatónak!

    Az elektromos hálózat komolyabb problémái ellen szünetmentes táppal védekezhetünk ha szükséges, ám újonnan egy jó minőségű, komoly UPS nagyon sokba kerül, ilyet inkább használtan érdemes venni. Nagyjából az új ár harmadából meg lehet úszni a dolgot.
    Az UPS-eket azért említem meg, mert ha nem legalább kvázi-szinuszosat veszünk, akkor nagy valószínűséggel nem fognak vele együttműködni az aktív PCF-s (a teljesítmény tényezőt javító áramkörrel ellátott) tápegységek. Szünetmentes esetén vegyünk passzív PFC-s tápot vegyünk, mivel úgysem használnánk ki az aktív PFC feszültségingadozás szabályozó képességét, és a passzívval biztosan működik bármelyik szünetmentes. Vagy kérdezzünk rá a vásárlásnál!

    Az aktív PFC-s tápok hatásfoka valamivel jobb, de ez egyrészt nem annyira számottevő, hogy emiatt vegyünk aktívat, a villanyszámlánkon pedig egyébként sem fog meglátszani, mert hazánkban az elfogyaztott kWh-t számlázza ki a szolgáltató, ellentétben a nyugat-Európában szokásos kVA-rel. Ha viszont nem használunk szünetmentest, érdemes aktív PFC-s tápot venni, mert az gyakorlatilag bármilyen feszültség mellett képes működni, ellentétben a passzívokkal. Különösen igaz ez, ha a lakóhelyünkön gyakori a feszültségingadozás.

    Régebben a tápok ventillátora volt az egyik leghangosabb alkatrész a gépben a processzor ventillátora (ezen is lehet segíteni) és merevlemez mellett. A jó minőségű tápok ventillátora ma már alig hallatszik.

    Ha esetleg ránk sóztak valami gyenge minőségű tápot, akkor vagy adjunk túl rajta, vagy mindenképpen vegyünk a géphez egy túlfeszültségvédőt pár darab ezresért, amit a táp egyik kimenetére kell kötni. Ez úgy védi meg az alkatrészeinket, hogy megfutás esetén rövidzárat hoz létre és kiveri a táp saját, belső biztosítékát.

    Kíváncsi vagy, hogy a leendő géped mekkora teljesítményt emészt majd föl?
    Ezen az oldalon kiszámolhatod, hogy minimum mekkora tápra lesz szükséged. Erősebbet vehetsz annál amit kiszámoltál, de gyengébbet sosem. A noname tápokról pedig tudni kell, hogy messze nem képesek arra a teljesítményre, ami rájuk van írva.

    Ha még többet akarsz tudni tápegység ügyben, mielőtt vásárlásra adod a fejed, akkor mélyedj el ebben a fórumban, különös tekintettel a bevezető írásra. Bár régen készült, de minden lényeges infó benne van.

    Internet gép: Ügyeljünk a táp minőségére, de tekintetbe véve egy ilyen gép teljesítményigényét, egy kisebb teljesítményű (300-350W) táp is bőven megfelel a célra, különösen, ha az alaplapra integrált, vagy a processzorba épített (Core i3, I5) videokártyát hasznákjuk.

    Spec gép: Ügyeljünk arra, hogy milyen tápot veszünk. Ha sok vinyót használunk, és teletömjük a PCI buszokat perifériákkal, kellhet a teljesítmény. Kevesebb eszköz és  közepes teljesítményű video mellett egy 3-400 W is elegendő lehet.

    Játék gép: Tekintettel arra, hogy a játékgépekhez használt nagyteljesítményű videókártyák szinte zabálják az áramot, különös gondossággal járjunk el amikor tápot veszünk. Egy erősebb processzor és egy hozzá való videókártya együtt alsó hangon  megzabálnak 200 W-ot, de a 250 W inkább jellemző és akkor még az alaplap, a merevlemez(ek) és a csatlakoztatott perifériák még sehol sincsenek.
    Egy 450-500W-os, vagy annál is nagyobb teljesítményű, jó minőségű tápegység feltétlenül ajánlott!
     

    Videókártya

     
    A videókártyák terén óriási a választék, ezért ha tisztán akarunk látni, mindenképpen érdemes a témáról szóló internetes fórumokat, és hardveres webhelyeket meglátogatni és tájékozódni a vásárlás előtt.

    A videókártya kiválasztásánál az legyen a döntő, hogy mi a célunk a megvásárolandó géppel. Egy szövegszerkesztésre és internetre használt gépnél teljesen fölösleges egy erőműre beruháznunk, ellenben ha valaki a családból FPS (első személyes lövöldözős) játékra is akarja használni, akkor nincs az a pénz, amit ne tudnánk videókártyára (is) elkölteni. Szerencse, hogy a videókártyák nem fejlődtek olyan ütemben az utóbbi pár évben, ezért az árak sokat csökkentek. Néhány éve még teljesen  természetes volt, hogy egy erős videókártya 50 és 100 ezer forint közötti összegbe került, vagy még annál is többe. Ma is léteznek persze ilyen extrém, meg  dual változatok, ugyanakkor már ötven, sőt negyvenezer forint alatt is kifejezetten jól használható kártyákhoz lehet jutni.

    Ma már minden valamire való videókártyán van DVI csatlakozó, van amelyiken kettő is. 
    Ne vegyünk olyan kártyát, ami csak analóg kimenettel rendelkezik. A DVI csatlakozó akkor jön jól különösen, ha nagy méretű és felbontású TFT kijelzőt szeretnénk használni, mert látványosan jobb képet képes vele produkálni a kijelző DVI-on, mint a régi analóg D-Sub-on.

    Mindenképpen ajánlott egy megbízható márka mellett dönteni. Az ASUS, vagy a Sapphire nyugodtan választható, de időnként más márkák is meglepően jó dolgokat dobnak piacra.

    Internet gép: a videókártya bármilyen lehet, akár a legolcsóbb integrált megoldás is, elvégre nem támasztunk semmilyen különleges igényt a grafikával szemben. Ha 3D-s stratégiai játékot is játszunk, akkor integrált videókártya esetében először próbáljuk ki azt. Az újabbak közül némelyik meglepően jól teljesít, könnyen lehet, hogy nem lesz szükségünk egy külön videókártyára. Ha nem felelne meg az integrált megoldás, akkor is elég egy olcsóbb, de márkás 3D-s kártya, nem kell magunkat túlköltekezni.

    Spec gép:
    Egy megbízható középkategóriás, vagy az alatti kártyát vegyünk, nincs nagy videókártya igényünk. Ami a spec. gépeken fut, ahhoz elsősorban processzora és memóriára lesz szükségünk.

    Játék gép: Még Krőzus is meghökkent volna régebben az árakat látván. Az FPS játékokhoz való videókártyák ára az egeket verte. Ma már nem olyan vészes a helyzet, de még mindig
    rengeteget lehet spórolni azzal, ha kisebb felbontásban játszunk, vagy/és nem kapcsoljuk be az összes effektet egy játékban. Ha tehát nem vagyunk maximalisták, nem biztos, hogy érdemes a videókártyára kölcsönt fölvenni. Azt se feledjük, hogy egy csúcskategóriájú drága kártyát lehetetlen rendes áron eladni utána. Egy ilyen kártya használt piaci értéke jóval alatta marad a bolti árnak. Ha a takarékosság nem szempont, igazítsuk a videókártyánk teljesítményét a gépünkhöz. Alapvető dolog, hogy ha a processzor nem képes kihajtani a videókártyát, akkor feleslegesen költünk rá egy kisebb vagyont.

    Hogy Ati (AMD) vagy NVidia? Nem szeretnék igazán állást foglalni. Az NVidia drivereit alapvetően jobbnak tartom, kivéve, hogy kevésbé rugalmasak ha Linuxról van szó. Az Ati kártyáknak viszont jobb az ár-érték aránya, azaz nagyobb teljesítményt nyújtanak alacsonyabb árért, az új Catalyst driverek pedig kezdenek egészen tűrhetőek lenni.


    Hálókártya, WLAN

    A hálózati kártyát ma már szinte mindegyik alaplapba beleintegrálják, nem ritka a Gigabites LAN, és a WIFI sem. Ezek a megoldások a neves gyártók alaplapjain jól működnek. Ha ilyen választottunk, nem lesz szükségünk külön eszközre.

    Amennyiben nincsen hálókártya az alaplapon, vagy nagyobb sebességű LAN vagy WLAN összeköttetést szeretnénk, mint amit az integrált modul megenged számunkra, ne kövessük el az a hibát ebben az esetben sem, hogy valami névtelen terméket vásárolunk. A hálózati kártyák és eszközök megbízhatósága, és támogatottsága is nagyban függ attól, hogy ki gyártotta. Ráadásul ebben az esetben nem egy nagy összegről van szó.

    Ha WLAN hálózatot szeretnénk, akkor egy WLAN routerbe érdemes beruházni.
    11 Mbites eszközöket ma már csak használtan kapni, az 54 Mbites eszközök kínálata pedig óriási. Ha nem mozgatunk folyton nagy állományokat a belső hálózaton, és nem akarunk mást csak internetezni, a 11 és 54 megás eszközök bőven elegendőek. Igaz viszont, hogy már a 108 Mbps sebességű eszközök ára is alig több, mint az 54Mbit-eseké, a sebességőrültek pedig örülhetnek, mert ma már 300Mbps-nél tart az élmezőny.

    Megbízható hálózati eszközök gyártói többek között : Netgear, Cisco, Belkin, D-Link, Linksys, SMC (kivéve talán a WLAN routereket), 3-Com.

    A WLAN routerekről külön is

    Bár a router nem a számítógép szerves része, rengetegen kerestek meg egy időben azzal a kérdéssel, hogy melyik gyártó melyik termékét válasszák, ezért külön veszem ezt a témát.

    Kezdjük ott, hogy az, hogy milyen routert érdemes venni attól is függ, hogy milyen sávszélességet fizettünk elő. Az 54 Mbites "G" szabványú routerek  maximális átviteli sebessége 30 Mbit/s. Ha valakinek ennél gyorsabb előfizetése van és ki is akarja használni, akkor egy Wireless N jelölésű routerre lesz szüksége. Az N szabvány sokat gyorsult a megjelenése óta. Az első generáció
    108 Mbit/s-es sebessége hamar 150-re, majd 300-ra, 450-re, s végül 600 Mbit/s-re gyorsult. Jelenleg itt tartunk. Ez csak azért lényeges, mert ma már a szolgáltatók egy része 120 Mbit/sec sávszélességet is kínál elérhető áron, amihez bizony már elengedhetetlen a 300 Mbit/sec bruttó sebességre képes router beszerzése, különben a router jelenti majd a szűk keresztmetszetet. Mivel a leggyorsabb routerek is viszonylag elérhető áron kaphatóak, érdemes megfontolni, hogy mit is szeretnénk.


    Jó tudni, hogy vannak szolgáltatók (pl. a TVnetworks) melyek olyan PPPoe relay módot használnak, ami miatt egy sor router nem használható a hálózatukon. Az ilyesmit előre tisztázzuk a szolgáltatóval, mert egy egyébként teljesen üzemképes routert nem, vagy csak puszta jóindulatból fognak visszavenni a boltban mire kiderítjük, hogy az csak a mi szolgáltatónk hibájából mutat ujjat nekünk.

    A Wifi routerek megjelenésének kezdetén - nem is oly rég - még kizárólag minőségi termékek voltak a piacon, aztán szépen lassan megváltozott a helyzet. A technikai haladás és az árverseny egyre több gyártót kényszerített rá, hogy idő előtt, enyhén szólva is tökéletlen firmware-rel és egyre gyengébb kivitelben adják ki a kezük közül az újabb termékeiket. Ezt még egyes neves gyártók is megengedik néha maguknak sajnos,
    bölcs ember ezért nem tesz elhamarkodott lépéseket, már ami a vásárlást illeti. Nem jó, ha saját magunkból csinálunk kísérleti nyulat. A netes fórumokon is minden lényeges dolog elhangzik egy idő után, ami alapján el lehet dönteni, hogy érdemes-e megvenni az adott készüléket, vagy nem. Ha tehát routert veszünk, a választásunk egyik szempontja az legyen, hogy milyen régóta van az adott típus a piacon. Minél régebbi ugyanis, annál több infóra bukkanunk a fórumokon, idővel pedig nagy mértékben nő az esélye annak, hogy olyan firmware frissítést találjunk hozzá a neten, amely orvosolja a gyerekbetegségeit.

    Valaha a hőskorban az SMC Barricade sorozatára esküdtem. A kiváló 7004ABR, és 7004VBR, a 7008ABR, vagy a 7404WBRA után viszont olyan hatalmas bukták következtek, mint a WBR14T-G, a WBR14-G2, vagy az annak még még mindig forgalomban lévő újabb kiadása, a WBR14-G2 v2. Én konkrétan is teszteltem egy WBR14-G2 v2.-t. Az eredeti firmware-rel folyton belassult a kommunikáció. Gyakorlatilag még fennállt a kapcsolat, de csak pár byte jött át rajta másodpercenként. Manuálisan kellett szétkapcsolni, majd újra felépíteni a kapcsolatot, vagy kihúzni és bedugni. Hiába cseréltem benne le a firmware-t a legfrissebbre (1.06) a hiba makacsul tartotta magát. Két heti tesztelés után ezt a routert az ipari hulladék kategóriába soroltam be, míg rá nem jöttem, hogy nem viseli el, ha manuálisan írjuk be a DNS-t. Ezt automatán kell hagyni. Miután így tettem, többé már semmi gond nem volt vele. Mások jelezték, hogy ha a WBR14-es sorozatnak ha betelik a naplója, akkor kész, lefagy, és reset-elni kell. (Ahelyett, hogy a régi bejegyzéseket egy FIFO listán egyszerűen szélnek eresztené.) Ezt nem tudom igazolni, bár lehet, hogy azért, mert én csak vezetékesen, (WLAN nélkül) használtam a kérdéses routert.

    Amennyire hallottam, gyakorlatilag az összes újabb keletű SMC routerrel bajok vannak, de a többi márkával sem olyan rózsás helyzet. Az egyébként tűrhetően működő D-Link routerek tápjai pl. kettő, maximum 3 év folyamatos üzem után rendszeresen megfőnek. Néha maga a router is. Persze három évente egy új router nem egy nagy költség ebben a kategóriában, no de azért engedtessék már meg, hogy ne vegyek meg valamit, amiről tudom, hogy bele van tervezve, hogy gallyra menjen! Mivel a termékeik alapvetően jók, én személy szerint a második táp halála után vettem egy nagyobb teljesítményűt. Azóta nincs gondom, de ennyit azért adhatna magára a cég.

    Már nem jellemző a piacon, de csak olyan routert vegyünk, aminek mindegy, hogy milyen WAN kapcsolattal (ADSL, kábelnet, stb.) dolgozik. Kombo (szélessávú modemmel egybeépített) ketyeréket se vegyünk, mert egyrészt hazánkban a szolgáltatók a szolgáltatás részeként adják a szélessávú modemet, másrészt a sávszélesség egyre csak bővül, amivel a beépített modemek egyike sem képes lépést tartani, így a drágán megvett  eszköz hamarosan elavult és eladhatatlan kacattá válik. Ezzel szemben ha csak routert vásárolunk, az még akkor is bírni fogja, ha valami szupergyors netre fizetünk elő, csak lassabban.

    Régebbi kiadású, használt routerek esetében érdemes rákérdezni az eladónál, hogy a WAN oldalon képes-e a 100Mb/sec sebességre, mert a régi routerek belső hálója 100-as volt ugyan, de a WAN kapcsolatot csak 10Mbit-en tudták kezelni. Persze, ha nem akarunk 10Mbit fölötti sávszélességért fizetni a közeljövőben, akkor ennek nincs jelentősége.

    Ha a router márkák között kell választani, eléggé beszűkül a kör. A Cisco, vagy NetGear termékek persze kiválóak, de drágák. Az elérhető árú, neves gyártók termékei közül jelenleg a Linksys az egyetlen, melyet fenntartások nélkül, nyugodtan merek ma ajánlani, de mindenképpen érdemes vásárlás előtt az ezzel foglalkozó fórumokon tájékozódni. A DLink-ek is jók, de a tápjuk ugye bemondhatja az unalmast 2-3 év után, amire fel kell készülni.


    Hangkártya

    A hangkártyával kapcsolatban csak azt tudom mondani, hogy ez ma már inkább ízlés kérdése, no meg a használat jellege dönti igazán el az igényeinket.

    Internet gép: Akármilyen AC97 hangkártya megfelelő, csak szóljon. Az alaplapokra integrált hangkártya is sokkal jobb, mint amire valaha szükségünk lesz. Az integrált megoldások között az 5.1-es hangzás is már alapnak számít, de a 7.1-es sem ritka.

    Spec gép: Maradjunk az alaplapi hangkártyánál, és teszteljük le. Ha a digitalizált hang minőségével nem vagyun elégedettek, szerezzünk be egy Creative kártyát az Audigy sorozatból. Ha igényesek vagyunk, nem kidobott pénz, amit esetleg egy Creative X-Fi Xtreme Audio-ra költünk. Keveseknek nyúlik ennél tovább az igénye. Akinek mégis, az jó sok pénzt elkölthet erre a célra, de az pontosan tudja, hogy miért választ magának egy százezer körüli hangkártyát, így erre nem térek ki bővebben.

    Játék gép:  Mint azt már említettem, ma már szinte minden új alaplapra ráintegrálnak valamilyen 5.1-es, sőt 7.1-es hangkeltő eszközt. Játék céljára ezek is kiválóan megfelelnek. Ha nincs ilyen az alaplapon, akkor nyugodtan megvehetjük a legolcsóbb 5.1-es kártyát, ami a piacon kapható. Tekintve azonban, hogy az EAX szabvány a játékok többségében támogatott, és ráadásul hallható különbséget produkál, ezért aki vájtfülű, annak érdemes elgondolkoznia egy Creative Audigy, vagy X-Fi szériából származó hangkártya megvételén. (tipp: Creative X-Fi XtremeGamer)


    Modem

    Ha nem használnának még az emberek faxot, ez az eszköz már kihalt volna a fejlett világban. Aki mégis használja, általában már csak erős  kényszerből teszi, a modemes telefonköltségek önmagukban is simán meghaladják egy ADSL, vagy egy Web&Walk (HSDPA) előfizetés havi költségét, még akkor is, ha a hozzáférés egyébként ingyenes. (Kivéve azoknál, akik a T-Com (Matáv) előfizetői, és Favorit díjcsomaggal oldották meg ezt a problémát.) Tekintve azonban, hogy a modemes netezés sebessége a mai, sávszélesség-igényes webtartalom mellett már rendesen elmarad a kívánalmaktól, ezért az emberek ha csak tehetik, a kábeles, vagy DSL megoldásokat részesítik előnyben.

    Ha mégis  modemre lenne szükségünk, akkor praktikus okokból válasszunk belső PCI-os modemet, lehetőleg Lucent chippel. Modemet nem érdemes venni újonnan, mert tele van vele a használt piac, meg az elektronikai szeméttelep.


    Monitor

    Mostanában egyre kevésbé dilemma, hogy most hagyományos, katódsugárcsöves (CRT), vagy "lapos" (TFT) monitort vegyen az ember. Elvégre az utóbbi is már nagy választékban és elérhető áron hozzáférhető.
    De van pár kérdés, amit érdemes tisztázni magunkban, mielőtt váltunk, vagy bevásárolunk.

    A monitorral kapcsolatban általában figyelmen kívül hagyják a felhasználók, hogy a két fajta megjelenítési mód között több jelentős különbség van. Míg a CRT a működési elvéből adódóan bármilyen felbontásban tökéletesen jeleníti meg a képet a saját műszaki paraméterein belül, addig a TFT-knél, ha szép és éles képet akarunk, kizárólag csak a saját maximális felbontásában használhatjuk a monitort. Ha valakinek gyengébb a szeme, és mondjuk az 1280x1024-es TFT monitort átállítja 1024x768-ra, a láthatóság javulását remélve, szomorúan kell észrevegye, hogy az így megnövelt objektumok, de különösen a karakterek határvonalai, milyen csúnyák lesznek. A problémára nincsen megoldás, ez az adott technika jellegzetessége sajnos. A TFT kijelzők használata ezért csak azoknak javasolt, akik mindig csak a saját, maximális felbontásukban használják őket. Ez azoknak jelent fő problémát, akiknek rossz a szeme, valamint azoknak a játékosoknak, akinek nincs megfelelően erős videókártyája, hogy teljes felbontásban meghajtsa a TFT-t. Különösen igaz ez napjaink egyre növekvő méretű, és immáron full HD-ra is képes monitoraira.

    Bizonyos felhasználási módok (mozizás, játék) esetén zavaró lehet, hogy a TFT-knél a háttérvilágítás műszaki megoldásából adódóan a fekete legtöbbször nem fekete, hanem kék, vagy jó esetben szürke. Különösen az olcsóbb kijelzők esetében feltűnő ez. Van néhány típus, ami már közelít hozzá, de el nem éri a CRT-k fekete színét. Ebből a technikai csapdából jelent kiutat a pixelcsoportonkénti ledes háttérvilágítás, mely viszonylag új technikának számít még a piacon. A Samsung vezette be néhány éve, de azóta már több gyártó is ráállt a gyártására. A technika lényege, hogy a ledek fénye függetlenül vezérlhető, sőt akár ki is kapcsolható, így érve el a tökéletes feketét a képernyő egyes területein. A másik érdekes műszaki újdonság az organikus világító diódákból (OLED) álló kijelző, ami egyelőre még mindig fejlesztési stádiumban van, ugyanis a kék OLED-ek tartóssága közel sem éri el még a zöld és piros ledekét.

    Ha a monitort netezésre, munkára kívánjuk használni, akkor hagyományos TFT-k háttérvilágításából adódó kékséget vagy szürkeséget nem fogjuk észrevenni, azaz csak a vertikális rálátási szögre kell ügyelni a vásárlásnál. A horizontális érték nem érdekes, mivel monitorról van szó, azaz úgyis szemből nézzük. Ezzel szemben, ha kicsi a vertikális láthatósági szög, akkor jelentős, olykor zavaró tónuskülönbséget lehet fölfedezni a képernyő teteje/alja és a közepe között. Ez szerencsére egyre kisebb problémát jelent. A kijelzők többségének betekintési szöge jelentősen javult az utóbbi öt-hat évben. Már csak a nagyon olcsó asztali, valamint notebookokban használt TFT kijelzőknél tapasztalni az említett jelenséget.
     
    A TFT-khez képest viszont tény, hogy a (jó minőségű) CRT-k színei sokkal teltebbek, szebbek. Ez azért van, mert a TFT-vel szemben, a CRT-k gyakorlatilag végtelen szín és tónus megjelenítésére képesek, míg TFT-kből csak 2007-től kezdődően kezdtek olyan panelek megjelenni a piacon, melyek már alkalmasak voltak a True Color (16.8 millió színárnyalat) megjelenítésére. A "színhelyzetet" csak bonyolítja, hogy a gyártók a panelek frissítési rátájáért folyó versenyükben végül inkább a színeket áldozták föl. Nem véletlenül nem mentek 5 ms alá a televíziók esetében.

    Egy másik csapda a TFT-k esetében a kontrasztarány. A vásárlók (a régi TV-jükből kiindulva azt hiszik, hogy ez az érték jelenti azt, hogy a fekete mennyire fekete, pedig ennek az értéknek a TFT-knél ahhoz semmi köze. Egy nagy kontrasztaránnyal bíró (vagy azzal feltüntetett) kijelző nem feltétlenül jobb, mint a másik, pusztán a fényereje nagyobb. Azaz hiába veszünk egy 800:1-hez  kontraszttal büszkélkedő darabot abban a reményben, hogy azon majd a fekete valóban fekete lesz. Nagy valószínűséggel, csak használhatatlanul nagy lesz a fényereje, a fekete viszont ugyanúgy szürke marad. Ráadásul a gyártók által megadott kontrasztarány nem használható összehasonlítási alapként, egyszerűen azért, mert ennek a kifejezésére még mindig nincs kialakult szabvány.

    Régebben a játékra használt monitorok esetében nem csak a fekete szín hiánya volt a probléma, hanem a kijelző megjelenítési sebessége. Az FPS (First Person Shooter = első személyben játszható lövöldözős) játékok megjelenítési sebességével nem tudtak lépést tartani a régi TFT-k. Ez a probléma mára már a múlté: a 2-8 ms válaszidő már általánosnak mondható. (A nagy méretű, 22 coll átló feletti monitorok lustábbak valamivel. Ezek között elvétve még 16ms-es darabokat is találunk.) 10 ms alatt az emberi szem egyre kevésbé érzékeli a különbséget, ezért a már 2006-ban bejelentett de még mindig alig kapható 1ms elérési idejű monitorokat már inkább afféle gyártói hencegésnek kell felfogni. 

    Azért azt is érdemes tudni, hogy sajnos a reakcióidőre megadott adatokat sem lehet 100%-ban komolyan venni, mert ahogy a kontrasztarányra, úgy a reakcióidő megadására sincsen szabvány. Vannak olyan gyártók, akik pl. az átlagos helyett a pillanatnyi válaszidőt tüntetik fel a paraméretek között, ami egy jókora átverés. Végső tanácsom: KI KELL PRÓBÁLNI! 

    Az elérhetőbb árú kijelzők közül jelenleg az MVA paneles kijelzők a legjobbak, de a lapos kijelzők fejlődése itt nem fog megállni. Az MVA panelek (P-MVA, vagy S-PVA gyártótól függően) sokkal teltebb színeket, erősebb feketéket produkálnak, alig látszik már a háttérvilágítás, és nagyobb a betekintési szögük is mint a TFT-knek. A válaszidejük valamivel lassabb mint a hagyományos TN+film paneleké, 8-16ms között érhetőek el általában, de már vannak olyan MVA panelek is, melyek 5 ms-et tudnak. Az MVA panelek a TV gyártásban is megjelentek, nem véletlenül. Ezeket fejlesztette tovább a Samsung a már említett pixelcsoportonkénti LED-es háttérvilágítással. Könnyű őket felismerni, mert a többi TFT-s TV-hez, (TFT-s monitorhoz) képest igen vékonyak.

    Meg kell, hogy említsem, hogy régebben találkoztam egy olyan monitorral is (konkrétan a Samsung egyik típusa volt) amely bár már az új S-PVA panellel készült, egy óriási hátránnyal bírt: nem voltak kezelőszervei. A vezérlése driveren keresztül működött, és csak Windows drivert adtak hozzá. Ez azt jelenti, hogy pl. Linux esetében el lehet felejteni. Nem beszélve arról, hogy az ilyen driverek frissítése mindig problémát jelent később. Emlékezetes az OKI egyik, hasonlóan kezelőszervek nélküli nyomtatója, ami nagyon népszerű volt a kilencvenes évek elején, és Windows 3.1 alól kiválóan is működött. Aztán jött a Windows 95, és egyszerűen nem voltak képesek új illesztőprogramot csinálni hozzá. "Bocsi" - mondták és széttárták a kezüket. A felhasználók meg dobhatták ki a még működő és amúgy jó kis nyomtatójukat. (Én annak idején úgy oldottam meg a problémát, hogy a nyomtatót egy Windows 3.11-es gépen üzemelő nyomtatószerverre kötöttem rá.) Lényeg, hogy ha még véletlenül sem akarunk így járni a monitorunkkal pl. majd a 64-bites oprendszerekre való áttérésnél, vagy netán a Linuxszal való ismerekedésen törjük a fejünket, akkor a fentihez hasonló, kezelőszervek nélküli monitorokat sürgősen felejtsük el! 

    A CRT és a TFT közötti műszaki különbség egyelőre még meghatározza hogy azt mire lehet jól használni. Aki szereti az ún. FPS játékokat, de a videókártyája nem elég erős, hogy meghajtsa a TFT-jét a natív felbontásában, az inkább vegyen egy bazi nagy használt katódsugár csöves (CRT) monitort, amíg nem engedhet meg magának egy új videókártyát.

    Elterjedt nézet, hogy a CRT-knek "káros a sugárzása", és ezért érdemesebb inkább
    TFT-t venni. Nos, a modern síkképcsöves monitorok effektív sugárzása csaknem teljesen elhanyagolható volt, a káros sugárzásuk csupán marketing fogásként jött elő rendszeresen. A klasszikus CRT-knél két olyan probléma volt, amit már ezer éve  megoldottak. Az egyik a képcső statikus feltöltődése, mely miatt a szemünket apró porszemek bombázták egyfolytában, a másik pedig a képcső felülete által visszavert zavaró fény. A CRT monitorok hihetetlen fejlődésen mentek át az elmúlt közel húsz esztendőben, és többek között az előbbi problémákat is teljesen kiküszöbölték. Ne ezért vegyünk hát "lapos" monitort. A tükröződésről szólva pedig megjegyzem, egy ideje megjelentek a gyártók egy fényes felületű TFT panellel. Ki érti ezt? A CRT-k esetében az ergonómiai törekvések egyik fő vonala a különböző, tükröződést gátló bevonatok (ARAG, AGRAS, stb.) kifejlesztése volt. Ezek a TFT-k ilyen szempontból visszalépésnek számítanak. Mert igaz ugyan, hogy az alkalmazott technika miatt a képe szebb az ilyen monitoroknak, de a tükröződés bizony igen zavaró. Az ilyen monitor csak arra való, hogy filmeket nézzenek rajtuk sötétben.

    Ami egyértelműen a TFT mellett szól (a kisebb súly és helyigény mellett persze) az, hogy ellentétben a CRT-kel, mindig minden képpont a helyén van, és a fókusz tökéletes, feltéve, (nem győzöm eleget ismételni) hogy a saját maximális felbontásukban használják őket. Ezzel szemben egyes katódsugaras monitorok foltos fókusza rendkívüli módon megterhelik a szemet. Ha a képmező egész felülete ugyanolyan homályos, az nem gond, mert az ember szeme pillanatok alatt hozzászokik. A probléma akkor van, ha pl. a kép közepe éles a széle homályos, vagy esetleg ugyanez foltokban. (pl. baloldalt alul éles a kép, felül meg homályos, jobboldal alul éles, de fölül homályos.) Amikor egy ilyen monitort pásztázunk a szemünkkel, s a jól fókuszált részről átsiklunk a homályos felületre, szegény szemünk azt hiszi, hogy élességet kell állítani, és elkezdi a szemlencse izmait kínozni. Egy idő után azt vesszük észre, hogy becsukjuk a szemünket és fröccsen belőle a könny. Az ilyen monitor selejt, függetlenül a márkájától, vagy az árától.

    Persze a könnyezésnek lehet egészen triviális oka is, pl, hogy rossz szokás szerint a monitort bámulva nem pislogunk. Sajnos ezzel sokan így vannak, és ennek semmi köze nincsen ahhoz, hogy CRT-t, vagy TFT-t használunk. A férfiak ráadásul eleve sokkal kevesebbet pislognak mint a nők.

    Megjelenítőkre nem szívesen ajánlok márkát, mert tapasztalatom szerint nagyon szubjektív ez a téma, ráadásul egy márkán belül a típusok is annyira különbözőek lehetnek, hogy nagy hibát követnék, el, ha pár gyártót kiragadnék. Nem utolsó sorban pedig azért nem ajánlok márkát, mert a TFT panelek piaca folyamatosan változik, és szinte naponta újabb technikai újításokkal jelennek meg a gyártók. Ha valakinek nincs konkrét elképzelése, nézzen körül a neten, hogy mit írnak az emberek monitor témában a fórumokon, de legjobb, ha beugrik egy megjelenítőket árusító helyre, teszteli, próbálgatja őket, és úgy dönti el, mit szeretne.

    Egy dologra mindenképpen figyeljünk oda ha TFT-t vásárolunk: olyat típust válasszunk ami DVI csatlakozóval (is) bír. A hagyományos D-Subbal szemben ez digitálisan közvetíti a kijelző számára a képpontokat. Kihagyva így a megjelenítésben egy konverziós lépcsőt, a kép szebb lesz. Sőt, mostanában azt vettem észre, hogy a monitorok fejlődésével együtt a hozzájuk adott analóg kábelek minősége akkorát romlott, hogy nem ajánlatos használni, már 19" esetében sem.

    A 16:9-es képarányú kijelzők néhény éve eluralták a piacot és már keresni kell a 4:3-asokat. Ha valaki mozit is szeretne nézni, vagy olyan játékot játszik, ami a széles vászon arányt támogatja, jól jön az ilyen. Szövegszerkesztésre viszont nem kifejezetten alkalmas, mert kevesebbet lát az ember a szövegből egyszerre, azaz többet kell görgetni. Sajnos ott tartunk, hogy ma már közel az összes notebook, és az asztali monitorok többsége is 16:9-es, úgyhogy hamarosan megszűnik a választási lehetőségünk. Az asztali TFT-k között még találni olyat, amelyeknél a kijelzőt el lehet forgatni 90 fokkal, de notebookoknál mindössze néhány szabadalom létezik erre vonatkozóan, kész termékkel sajnos nem jöttek elő a gyártók.

    Ezt a cikket érdemes még elolvasni, ha még mindig nem tudod eldönteni, hogy CRT vagy TFT.


    Egér és billentyűzet

     
    Mivel az egérrel és a billentyűzettel vezéreljük a gépet, ezek vannak a legnagyobb strapának kitéve.

    Az egér elsőre talán jelentéktelennek tűnő periféria, ezért sokan elkövetik azt a hibát, hogy nem érdekli őket, hogy milyet vásárolnak. Pedig érdemes vele foglalkozni, hiszen állandóan a kezünkben lesz, és ezt nyomkodjuk, így nem mindegy, hogy milyen a formája, tapintása, vagy a kattintása.

    Az első és legfontosabb, hogy golyós egeret eszünk be se jusson vásárolni! Szerintem már nem is árulnak olyat. Ma már fillérekért hozzájuthatunk egy jó minőségű optikai egérhez, amiből nem kell rendszeresen a koszt kibányászni ahhoz, hogy megfelelően működjön.

    A Logitech rágcsálóit a design és a minőség harmóniája jellemzi, a termékskálájuk pedig akkora, hogy mindenki találhat magának való, kényelmes és tetszetős egeret. Hasonlóképp a Genius termékei között is érdemes körülnézni.

    Előfordulhat, hogy egy noname egér tetszik meg valakinek. Mivel nem sokat vesztünk vele ha megvesszük, így senkit sem beszélek le róla. A lényeg, hogy érezzük kézbe valónak, megfelelő súlyúnak a kiszemelt egeret. A túl sok funkcióval bíró, sokgombos egereket viszont - márkás vagy sem - nem ajánlom, mert nem igazán lehet őket kihasználni, ráadásul folyton megnyomja az ember azokat a gombokat is amiket nem kéne.

    A billentyűzet esetén azt kell nézni, hogy érezzük a billentését, ne egy "mosogatórongyot" nyomogassunk és ne legyen zajos használat közben. A 90-es évek elején egy ideig divatba jöttek  a "mikrokapcsolós"-ként eladott zajgépek, melyek semmivel sem voltak jobbak, mint a csöndesebb társaik, ellenben az őrületbe kergettek mindenkit, akinek hallgatnia kellett a kattogásokat. Szerencsére ezek már kihaltak. A mikrokapcsolót azért tettem idézőjelbe, mert ezekben  - bár úgy hirdették őket - nem igazi mikrokapcsoló volt, csak egy rugalmasan előfeszített lemez, amely ha egy holtponton átlendült, akkor hangos csattanással zárta az áramkört. Szörnyű volt!

    A piacon rengeteg különféle billentyűzetet árulnak. A hagyományos felépítésűektől kezdve a notebookok billentyűzetéhez hasonló lapos klaviatúrán át az ún. ergonómikus kialakítású darabokig. Az utóbbiakat csak és kizárólag azoknak ajánlom, akik már tudnak vakon gépelni, vagy meg akarnak tanulni. A "pötyögősök" maradjanak csak a hagyományos elrendezésnél, ha nem akarnak elszédülni a folytonos fejkapkodásban.

    Hasznosak lehetnek esetleg a multimédiás, funkcióbillentyűkkel felszerelt darabok, ha valaki egyszerűen és gyakran akar elérni bizonyos programokat, vagy azok funkcióit. (Magam részéről ennek sosem éreztem a hiányát.)

    Ha az egeret és a billentyűzetet meg akarjuk úszni elfogadható áron, ne válasszunk a manapság divatos vezeték nélkül működő termékek közül. Azok a kombinációk ugyanis, amelyek igazán jó minőségűek, árban irreálisan el vannak szállva, az olcsóbbakkal meg a legkülönbözőbb minőségi problémák vannak. A drót nélküli egérnek pl. bármennyire is  praktikusnak tűnik, megvannak a maga hátrányai, mint pl. az akkumulátorral megnövelt súly, vagy egyes típusoknál az energiatakarékról magához térő egér késleltetett reakciója. Ez utóbbi probléma még a középkategóriás daraboknál is előfordul, és teljességgel elfogadhatatlan. A billentyűzetnél pedig abszolút nem zavaró a vezeték. Egyetlen esetben indokolt a vezeték nélküli rendszer, ha házimozi PC-t építettünk. Ekkor ugyanis nem vagyunk feltétlenül a gép közvetlen közelségében, a teret keresztező kábel pedig baleset forrása is lehet.

    A vezeték nélküli egységek persze minden hátrányuk ellenére töretlen népszerűségnek örvendenek, s ha nagyon akarjuk, erre is elkölthetünk egy rakás pénzt.


    Hangfal, fejhallgató


    Az, hogy hang jön ki a számítógépből, már igen régóta természetes dolognak számít, a verseny a hang minősége és az árak terén folyik. Egyre kevesebben vesznek sima asztali sztereo hangszórókat, mert lényegében eltűnt az árkülönbség egy mélynyomóval "felvértezett" 2.1 és egy sima 2.0 (mezei sztereó szett) között. Persze akik csak a gép pittyegését hallgatják a hangkártyán, azoknak tényleg mindegy, de ha zenét is akarunk hallgatni munka közben (vagy helyette) akkor egy 2.1 -es szett mindenképpen jól jön.

    Én nagyon szőrözős vagyok, ha hang- vagy képminőségről van szó, ezért aztán sok évet vártam, míg az első PC-s hangfalamat megvettem annak idején, bár igaz, hogy akkor még nem volt ekkora választék. Otthon jelenleg egy Logitech Z-5300-as szettet használok, ami már nem kapható a kereskedelemben. A munkában bent sokáig egy ősöreg Maxxtro SPK41Q-t nyúztam. Ez a kilencvenes évek vége felé vettem, amikor még rengeteg tömegáru volt a piacon, és a hangfal szettek pár kivételtől eltekintve szörnyen szóltak. A régi Maxxtro mélynyomójának az eredeti hangszóróját már ki kellett cserélni mert kipurcant, de azt leszámítva még mindig elég dögösen szólt. Két ismerősöm pedig régebbi, Codegen 2.1-es hangszórókkal rendelkeznek, és meg vannak vele elégedve. Az én régi Maxxtromat egy kollégám vette meg, aki azóta is áldja a nevemet, hogy eladtam neki. Ezt csak azért írtam le, hogy megmutassam, hogy egyrészt a hangfalak között előfordulhat, hogy egy nem márkás termék is elfogadható minőséget produkál, másrészt a tapasztalatom az, hogy az ember pénztárcája mellett elsősorban a füle az ami eldönti a hangfal kérdést.

    Aki ma minőséget akar, annak melegen ajánlom, hogy nézzen körül a Logitech választékában, de igen jó termékei vannak a Creative-nak is (Inspire sorozat). Ha valaki kíváncsi a választékra, a Genius és a Trust kínálatát érdemes még megnéznie.

    A Logitech alapszintű 2.1-től a luxus házimozi kategóriáig mindent gyárt. Az olcsó Logitech X-230 (újabban X-240) hangján meg fog lepődni, aki megveszi. Ennek az 5.1-es testvére az X-530 (újabban X-540). PC-s mozizáshoz, és 3D-s lövöldözős játékokhoz is kiválóan használható. Amikor először meghallgattam ezeket a szetteket, csak bámultam, hogy ezért a pénzért mit produkálnak. Csak arra kell vigyázni, hogy a mélynyomót letekerje az ember, különben kiesik alóla a szék.

    Személy szerint más gyártók hasonló szettjeivel gyakran akadtak problémáim. A mélynyomók erőtlenek, vagy puffogtak, vagy egész egyszerűen uborkásüveg hangjuk volt. Némelyik hangtartománya pedig annyira benyúlt középre, hogy tönkretette a hangképet. Ha a mély megfelelt valahogy, akkor meg vagy a közép tartomány hiányzott, vagy a magas. Örültem is, hogy a Logitechre anno rájött a "hangfalgyárthatnék", mert igen jó hatással volt az addig a piacon lustuló gyártókra is.

    A feltűnően kis méretű, és kis teljesítményű hangszóróval felszerelt mélyládákat hallgassuk meg vásárlás előtt, valami jó kis tuc-tuc zenével. A kis teljesítményű hangszóró és a kis doboz ellenére, némelyikük akár a fizikát is meghazudtoló mennyiségű mély hangot képes produkálni néha, de jellemző ezekre egy jellegzetes zörgő hang, amit akkor hall meg az ember az legjobban, ha normális teljesítmény mellett belehallgat a reflex csőbe. Ezt a zörgést a Logitech egyes darabjainál is (X-210, Z-313, Z-323) tapasztaltam, s mivel a középtartományban jelentkezik, elég zavaró tud lenni.

    Summa summárum, átlagos hallószervvel rendelkezők (azonos teljesítménykategórián belül) olcsón megúszhatják a hangfalproblémájukat, de ha valakinek túl jó a hallása, vagy szőrözős, mint jómagam, az bizonyos esetben hátrányos lehet a pénztárcára nézve.

    Azért ne misztifikáljuk túl a dolgot. A hangfal akkor is csak egy hangfal marad, a gép megbízhatóságához semmi köze, ezért nem érdemes sokat tallabillézni rajta. Ki kell próbálni, és ha tetszik a hangja, meg kell venni!

    Javasolt márkák: Logitech, Creative, Genius, Trust.

    Fejhallgatók

    Érdemes megfontolni, hogy bizonyos esetekben egy fejhallgató a család idegeit kímélendő sokkal megfelelőbb (és főleg olcsóbb) megoldás lehet, mint egy hangfal. Én ha nem akarom zavarni a környezetemet, egy Panasonic XBS-es (RP-HT6) fejhallgatót használok. A méretéhez képest igen szépen szól. Annyira bevált, hogy már mindenkinek van ilyen nálunk a családban. Ennek a ma kapható utódai pl. a HT090, vagy a HT030E típusjelű darabok.

    Akár kisméretű, akár a fület körülölelő zárt/nyitott felépítésű fejhallgatót választunk, ma már ne vegyünk csak neodínium mágnessel rendelkező fülest, mert sokkal szebben szólnak. A zárt fülesekbe kevésbé hallatszik be a külső zaj, a mély hangok viszont hangsúlyosabban jelennek meg benne. Véleményem szerint a nyitott felépítésű fejhallgatók kifejezetten élő zene (klasszikus, nagyzenekar, opera, esetleg jazz) hallgatására valók, komputeres használatra, főleg pedig játékra alkalmatlanok. Ha valaki nem elégszik meg tehát az általam használt kis fejhallgatóval, vagy nem találja elég kényelmesnek, (ami előfordulhat, főleg, ha nagyon sokáig van a fején) akkor egy 4 és 6 ezer Ft közötti árban kapható zárt fejhallgatót keressen. Ezeknek teltebb, tisztább hangzása van, mint a kis füleseknek, és ha nem izzad bele az ember a fejhallgató peremébe, más kényelmetlenséget nem fog tapasztalni. A következő típusokat ajánlom kipróbálásra: A Panasonic HT260E, HT360E, valamint a Sennheiser HD201, HD202 EH150.
     

    A bolt kiválasztása, eladói attitűdök

    Annak a számítógépes boltnak a kiválasztása, ahol végül veszünk egy gépet, vagy később alkatrészeket, nagyon fontos egy laikus számára, mert ha valami gond van, a vásárló lényegében ki van szolgáltatva az eladó cégnek. Ha nem értünk hozzá, inkább egyetlen megbízható helyen vásároljunk meg mindent, mert így egy hiba esetében nem tudnak majd egymásra hivatkozni a cégek, ahogy az gyakran előfordul, főleg a középső és alsó árkategóriás cégek esetében. Ha nem akarjuk elaprózni, akkor is érdemes jó boltot választanunk.

    Haladó felhasználók, akik már maguk is képesek  egy gépet összerakni, és egy hibajelenséget lekövetni, azt tapasztalhatják, hogy sokszor óriási árkülönbségek vannak a piacon, és ezt érdemes kihasználni. Ettől függetlenül kerülni kell az olyan helyeket, amit az emberek elsősorban az olcsóságuk miatt ajánlanak, mert ha garanciális problémánk adódik, akkor már nem fogunk annyira örülni annak, hogy olcsójánosok voltunk.

    A bolt kiválasztása egyszerű dolog, kérdezzünk meg minél több embert, aki elégedett, hogy hol vásárolt. Mint azt látni fogjuk, az elégedettségi ráta általában fordítottan arányos a cég árszintjével, de azért ebben is akadnak kivételek.

    Ha nincs kedvünk kérdezősködni, magunk is letesztelhetjük a kiszemelt céget. Csak arra kell figyelni, hogy  hogyan állnak az emberhez az eladók. Tapasztalataim szerint négyféle eladói magatartás létezik, ha a kiemelkedően drága, rabló helyeket nem vesszük figyelembe.

      ● A negatív
    A legrosszabb eladói magatartás. Az olcsó és forgalmas boltokra jellemző, ahol kérdéseinkre csak foghegyről válaszolgatnak, és abban sincs semmi köszönet. Ezeket a helyeket nagy ívben kerüljük el, mert ha úgy adódik, garanciális ügyintézésünk színvonala is ugyanilyen lesz!

      ● Az általános típus
     Az eladó elad az (olcsó gépet kereső) vevőnek egy olyan gépet, amely részben vagy egészben már az eladás pillanatában elavult alkatrészekből áll, s ami ebből kifolyólag csak korlátozásokkal felel meg a célnak. Az eladó nem kérdezi ki a vevőt, inkább hagyja, amíg az magát győzi meg arról, hogy melyik a neki való gép. Lehet az ellenkezője is, azaz ügyesen rábeszéli a pusztán internetezni óhajtó kuncsaftot egy sokkal erősebb (és természetesen drágább) gépre.

      ● A kereskedő
     Az eladó ismertet néhány típuskonfigurációt, amelyek vélhetően alkalmasak a vevő által meghatározott célra. Arról is beszél, hogy azok egymáshoz képest mit tudnak, hogy a vevőnek úgy tűnjön, hogy a boltban nem mindenáron eladni akarnak, hanem elégedett vevőket szeretnének. Ezzel szemben viszont ennek az eladói típusnak az a célja, hogy elsősorban a raktáron lévő alkatrészeket árulja ki. Ha azt vesszük észre, hogy az eladó   az eredeti elképzelésünket úgymond "alakítani" akarja, ne hagyjuk! Persze nem árt azért jegyzetelhetünk, hogy utólag ellenőrizzük a neten az általa elmondottakat. Mert pl. érvelhet azzal az eladó, hogy a keresett termék már nincs forgalomban. Ez bizony előfordulhat sajnos, mert nagyon gyorsan változik, fejlődik a hardver piac.

    Ha egy ilyen helyen az árak korrektek, és az eltervezett típusú alkatrészek kaphatóak, akár jól is járhatunk itt némi odafigyeléssel. Néha a típuskonfigurációk is tűrhetőek, de azt vegyük górcső alá ennek az oldalnak a szellemében. 

      ● A szakértő
    Igen ritka fajta. Az eladó elmondja a vevőnek, hogy olyan kategória, hogy olcsó játékgép nem létezik, de ha megmondja, hogy maximum mennyit szán rá, akkor segíthet kihozni a pénzéből a maximumot. Ugyanígy a szakértő típus nem fog eladni egy erőművet annak, aki csak internetezni szeretne. Ha véletlenül egy ilyen helyre akadtunk, és árban is megfelelőek, ne is menjünk máshová, mert szerencsénk van, jó helyre tévedtünk.


    Egyes számítógépes cégek garanciális és egyéb trükkje

     A hardveres cégek számos szemét trükköt alkalmaznak a vásárlókkal szemben, amire föl szeretném hívni a figyelmet. Ezek nem általánosan jellemző problémák, de ha nem figyeltünk oda a bolt kiválasztásánál, akkor biza' könnyen megtörténhetnek velünk az alábbiak.

      ● A garanciális idő meghosszabbodásának elmaradása.
    Ez akkor történik, ha a vásárló panasszal él, és a terméket megjavítják, vagy új terméket kap. Az első esetben a javítási idővel (pl. 30 nap) hosszabbodik a garancia, a második esetben pedig az új termék kézhez vételével új garanciális periódus kezdődik. Gyakori eset, hogy ezeket a szabályokat nem tartják be, mondván, hogy "1 év cseregaranciát" vállalnak. Ilyet a jogszabály nem ismer, ne hagyjuk magunkat! Ha kötik az ebet a karóhoz, akkor a fogyasztóvédelemhez kell fordulni!

      ● Az eredeti termékkel nem megegyező, silányabb, alacsonyabb árú produktum cserébe adása, vagy levásárlás követelése. "Pénzt vissza nem adunk".
    A legérdekesebb, amikor a garanciális hiba miatt visszavitt márkás termék helyett valami nevenincs vackot sóznak az emberre. Velem is elfordult még 9 vagy 10 évvel ezelőtt az  egyik olcsóságáról közismert budapesti cégnél, hogy 2 kipurcant Panasonic CD meghajtót Cyberdrive "márkájú" ipari hulladékokkal kompenzáltak garanciában. Nos én akkor ezt lenyeltem, mivel nagyker szinten vásároltam ott, és a viszonteladókat nem illeti meg a vásárlók védelme, de tanultam belőle, soha többé nem vettem ott semmit.
    A lényeg, hogy ha egy meghibásodott termék helyett olyat adnak, ami piaci árban, minőségben nem azonos az eredetivel, nem szabad lenyelni! Ha nem tudnak az eredeti termékkel megegyezőt, vagy annál jobbat adni, (természetesen ráfizetési kényszer nélkül!) akkor kérni kell a vételár visszatérítését. Ha ebbe nem mennek bele, vagy maximum "levásárlást" engednek csak, ráadásul ezt is csak folyó áron) akkor azonnal és teketóriázás nélkül a fogyasztóvédelemhez kell fordulni!

      ● Hibás termék helyett hibás termék kiadása
    Bizonyos helyeken szokás, hogy a vevők megnyugtatására minden darabot bevesznek, majd tényleg ki is cserélik, de nem egy új darabra, hanem egy másik használtra. Mivel az alkatrészek csomagolása szinte mindig föl van tépve valami (garanciális cetli fölragasztása, vámkezelés, stb) miatt, így a vevő nem észleli, hogy átverik. Hazamegy, berakja a cserébe kapott "új" pl. videókártyáját, és az is ugyanazt a hibát produkálja. Persze megint a szervízben köt ki, ahol vagy kap egy következő (másik garanciális hibás) darabot cserébe, vagy közlik vele, hogy az nem lehet, hogy mind a kettő rossz volt, meg előadják a "még eddig senki sem reklamált" dumát, esetleg bevizsgálási díjat számolnak föl pofátlanul, és közlik, hogy náluk a hiba nem jelentkezett.

      ● Használt termék eladása újként.
    Új termékek első, valamint kifutó típusok utolsó, "a főnök által tesztelt" darabjait szokták a vevőkre sózni általában. Jómagam is vettem újként eladott CD-írót még a kilencvenes évek közepén, de a beépítéskor szemfülesként észrevettem, hogy a ventillátora iszonyúan poros. Amikor visszavittem, azzal a mesével álltak elő, hogy az ominózus író tényleg "benne volt a főnök gépében egy teszt erejéig, de nem is használta". Ehhez képest nálam 3 év használat során sem gyűlt föl annyi por a ventillátorban, amennyivel az előző írót eladták. Ha a termék gyártási ideje már túlhaladja a kereskedelemben megszokott átfutási és raktározási időket (új termékek esetében max. néhány hónap, kifutóban lévő típusoknál több, de a fél évet sehol sem haladja meg) akkor gyanakodjunk. Persze előfordulhat, hogy egy cég valami maradék raktárkészletet vásárolt föl az őskorból, de ez igen ritka, azon túl, hogy ennek az árban is illik tükröződnie.

    A termék kicsomagolásakor minden esetben nézzünk alá rendesen a rejtett helyeknek, figyeljünk a kopásokra, stb. Többnyire már a darab kicsomagolása közben kiderülnek a  turpisságok. Már ha van neki csomagolása. OEM termékek esetében ez ugyanis csak egy antisztatikus zacskóra és egy mellé adott CD-re korlátozódik. Ha gyanakodunk, nézzük meg tüzetesebben a terméket. Ha sztatikus porszennyeződést, a légáramlásból vagy egyéb úton lerakódott szennyeződést, esetleg karcokat, kopást találunk, akkor bizony baleknak néztek bennünket.

    Sulinet

     A Sulinet Expressz nem volt más, mint néhány a közbeszerzésből kiesett megfelelő politikai kötődésű cég állami pénzen történő finanszírozása eléggé el nem ítélhető módon. Csodálkozom, hogy annyi ideig fennmaradhatott. Persze akinek módja volt rá érdemes volt élnie a lehetőséggel, még akkor is, ha sokszor a normális bolti árszínvonal fölött 10-15, de nem ritkán 25-30%-kal drágábban árulták ugyanazt a termékeket, mivel a felét visszakapta az ember.

    Mindegy. Vége van, úgyhogy töröltem a Sulinetre vonatkozó részt.
     

    Notebook vásárlása

    A notebookok manapság jó alternatívát jelentenek akár az asztali gépek helyett is, tekintve, hogy egyre olcsóbbak, és megbízhatóbbak. Ez a téma egy teljes oldalt kívánna a részemről, ami a változások miatt nagyon gyakori frissítést igényelne, ezért nem térek ki rá részletesen. Annyit tanácsolnék csak, hogy vegyünk néhány dolgot figyelembe, mielőtt notebook beszerzése mellett döntünk az asztali gép helyett.



    Előnyök:



    - hordozhatóság
    - nincs szükség szünetmentes tápra, a folyamatos üzemet biztosítja a beépített
       akkumulátor
    - az asztali gépekhez képest nagyságrendekkel alacsonyabb fogyasztás
    - praktikusság (minden lényeges alkatrész be van építve, kivéve egyes szubnotiknál)
    - ha nincsenek extra igényeink, ma már közel annyiba kerül, vagy alig drágább mint egy asztali konfiguráció

    Hátrányok:

    - Csak komplett konfiguráció vásárolható meg, a hardverelemek kiválasztásába nincs
       beleszólásunk, vagy csak alig.
    - Az alkatrészek drágábbak hozzá. Egy főelem (pl. alaplap, vagy kijelző) meghibásodása
       már csak akkora költséggel javítható, hogy nem éri meg, maximum használt forrásból.
    - Igen korlátozott bővíthetőség. A RAM és a merevlemez, néha pedig a miniPCI-os WLAN
       kártya kivételével semmit sem lehet benne fejleszteni. Ritkaságnak számít, ha egy notiba erősebb proceszort, vagy újabb videókártyát lehet tenni a régi helyett, de nem is éri meg, mert aranyárban mérik őket.
    - Hordozható jellegüknél fogva általában kevésbé tartósak, mint az asztali gépek. 
    - Egy használt notebook többet veszít az árából, mint egy asztali gép, alkatrészenként pedig csak a nagyon népszerű típusok értékesíthetők.
    - Érezhetően kisebb teljesítmény az asztali gépekhez képest az alsó és középkategóriában. Játékosoknak nem igazán notebook való, bár léteznek az asztali gépekkel egyenrangú, ám iszonyatos árcédulával ellátott modellek is.)
    - Ha a saját monitorát bámuljuk naphosszat, az nyakfájdalmakat okozhat, mivel lefelé kell
       nézni így nyakunk folyamatosan előre van billentve.

    A márkákról tőmondatokban

    Acer -  nem rossz gépek, de nincs hazai szervizük. Bármilyen meghibásodás van, a
              csehekhez kell kiküldeni a gépet, ami bizony szívás.

    DELL - megbízható és jó gépeket gyártanak, lehet rájuk számítani.

    HP -    mióta a régi Compaq-os gárda fejleszti a notijaikat, elfogadható, sőt néha egész jó
              minőséget produkálnak, kevés velük a garanciális probléma. A szubnoti kategória
              szép, de felejtős.

    Lenovo - mióta az IBM PC üzletágát átvette a Lenovo (aki addig is gyártotta a notikat)
              észrevehetően romlott a minőségellenőrzés. Még mindig jó és strapabíró gépeket
              gyártanak, de bármit azért nem vennék meg tőlük. Az  Ideapad sorozat szervizét
              2012 elején Lengyelországba költöztették, amit egy román telefonos
              ügyfélszolgálaton keresztül lehet bejelenteni, ezért ha valaki nem akar szó szerint
              hónapokat várni és telefonálgatni garanciális probléma esetén, ezt a típust kerülje!

    Toshiba - Az olcsóbb gépeik tokozása lehetne tartósabb, de ezt leszámítva a
              kiforrottság,  megbízhatóság  jellemzi őket.

    Fujitsu-Siemens - Kerülendő.
                

    Használt számítógép vásárlása

    Használt gép vásárlása keményebb dió, mert ha nem ismerőstől vásárolunk, könnyen megjárhatjuk. Először is tisztában kell lennünk, hogy egy adott gép megfelel-e majd az igényeinknek. Ezt a benne lévő alkatrészek ismeretében dönthetjük el.

    Ha alkatrészenként akarunk vásárolni, akkor a követendő szabályok a következők:

    ● Ha nem értünk a hardverhez, kérjük ki egy szakértő tanácsát még a vásárlás előtt.
    ● Ne az eladó hozza a cuccot, hanem mi menjünk érte. Úgynevezett "semleges helyen", pl.
       közterületen, lehetőleg ne vásároljunk!
    ● Ne vegyünk semmi olyasmit, amit nem lehet kipróbálni.
    ● Merevlemezt, DVD-írót, ha nem muszáj, ne vegyünk használtan, csak ha módunkban áll
       pár napig nyúzni, tesztelni.

    Ha komplett használt gépet veszünk, akkor lehetőleg olyan helyen tegyük, ahol adnak rá garanciát is. Az ilyen gépek általában levedlett irodai konfigurációk, melyekben a merevlemez és a memória mérete nem szokott elég lenni már a mai igényekhez. Ezeket vásárlás előtt még helyben bővíttessük, de csak akkor érdemes így eljárni, ha megéri. 
    Ha egy használt gép ára a szükséges bővítésekkel már egy új gép árához közelít, érdemes megfontolni inkább egy új gép vásárlását. Gyakran előfordulnak magánszemélyek által hirdetett jó ajánlatok is a neten, ehhez azonban mindenképpen kérjük ki egy szakértő tanácsát, úgy, hogy előtte kérjünk róla pontos alkatrészlistát.

    Használt gép vásárlásakor a bővíthetőségre mindenképpen figyeljünk oda, hogy ne utólag  főjön a fejünk. Például ha olyan régi gépet veszünk, amihez már nem gyártanak vele kompatibilis RAM-ot, használtan pedig nincs olyan méretű. Vagy eleve úgy tervezték, hogy nem lehet egy bizonyos szint fölé bővíteni a RAM-ot, vagy a merevlemezt, mert a gép hardvere nem tudja azokat lekezelni az elmaradt BIOS frissítések híján, vagy egy eleve adott kiépítés miatt. 

    Ha monitort is használtan veszünk, figyeljünk a színhűségre (A fehér az a fehér pl.?) és a fókuszra! (Lásd ebben a kérdésben a monitorral kapcsolatos részt följebb.)

    Mennyit érdemes érte adni?  Egy használt gép ára.

    Fiatal, a piacon még jelen lévő (esetleg garanciális) gép esetében ha a gépben foglalt alkatrészek összességének nettó piaci árából kivonunk ca. 10%-ot, akkor kapjuk meg egy gép valós értékét. Efölött nem érdemes megvásárolni, mert biztosan meg fogjuk kapni olcsóbban is. Ez a számítási módszer jól használható akkor is, ha használt alkatrészt veszünk.

    Amennyiben már nem garanciális egy termék, a legdurvább eltérések lehetnek a kínálati árban. A közepesnél (3-4 év) idősebb gépekre pedig jellemző, hogy ha összeadjuk az alkatrészek használtpiaci árát, kiderül, hogy jóval olcsóbban kínálják őket egyben. Annál jellemzőbb ez, minél öregebb egy komplett gép.
     
    Nibiru


     


     

    Ezt az oldalt ajánlják

    szamitogep.lap.hu
    szamitogep.linkem.hu
                                           Copyright (c) nibiru.hu  - Minden jog fenntartva. A felhasználási feltételekről itt olvashatsz.