nibiru.hu

 

 


Veritas Vincit!

Honlapom folyamatosan
építés alatt. (v 0.4.56)

Nyitóoldal, változásokInformatikaPolitika, közélet Magyar SzívvelEgészségSzabadidő, hobbiTudományEgyéb írások

Magyar szívvel - Erdély, Székelyföld - turista információ                        Frissítve:  2009.08.14

Barátaim oldalai


Erdély, Székelyföld

Turista információ


Előzetes félelmek
Matrica, tankolás
Probléma a térképekkel, útviszonyok
Közlekedés, rendőri jelenlét
Határátkelés, pénzváltás
Vásárlás, sör, bor
Vásárlás II. felszerelés
Szállás, víz
Emberek 
Nemzeti színű szalagot vigyünk magunkkal!
Egy útikönyv amit tényleg érdemes megvenni


Előzetes félelmek

Ha valaki Székelyföldre készül, nyugodtan félreteheti az averzióit a románokkal kapcsolatban, ugyanis azon a területen románok csak nagyon szórványosan, vagy egyáltalán nem élnek. Az a kevés román, aki pedig ott él, jól el van a magyarokkal, eddigi tapasztalataink szerint kedvesek voltak, és igyekeztek amennyire csak bírták törni a magyart, hogyha összeakadtunk velük és a segítségüket kértük. Székelyföldön kívül előfordul, hogy valaki nem köszön, vagy kuka marad a magyar beszéd hallatán, ezek a betelepített, elhülyített románok. Ahol ők vannak többségben egyébként, ott úgy is viselkednek. Ez annyit jelent, hogy a többségük ért ugyan, és sokszor beszél is magyarul, de akkor sem fog megszólalni.

Olyan tudomásom szerint viszont még nem fordult elő, mint Szlovákiában, vagy Szerbiában, hogy magyar turistákat megverjenek, de ha valaki nyílt helyen parkol román többségűvé tett területen, mint például Kolozsvár, és Nagy-Magyarország matrica van a kocsiján, könnyen előfordulhat, hogy megkarcolják, vagy betörik az ablakát. Székelyföld ilyen szempontból egészen más tészta, mint ahogy azt már említettem.

Még előfordulnak "romantikus" utak Erdélynek egyes részein, de a főútvonalakon jól lehet közlekedni. Egyre kevesebb a vadkátyús rész. A falvak többségében azért továbbra is ritkaság számba megy az aszfaltút kivéve a főutcát, ha az nemzetközi főút. Az utakról a részleteket lásd lejjebb. A hatóságokkal lehetőleg ne legyen dolgunk, mert csak rosszul járhatunk. A rendőrök legtöbbje még Székelyföldön is leggyakrabban román, és a rosszabb fajtából. Ha hibáztunk, akkor kénytelenek leszünk nyugat-európai mércével mérve vesztegetni. A rendőr nem fogja megmondani, hogy mennyi az ára, ellenben ha túl keveset ajánlunk fel, könnyen berághat. Súlyosabb közlekedési szabálysértés esetén 100 Euro alatt ne is kísérletezzünk. Persze az is számít ilyenkor, hogy milyen típusú autónk van, és hogy kik ülnek benne, de ezt a témát már itthonról ismerheti mindenki.

Matrica, tankolás

A határhoz legközelebb eső benzinkútnál ne felejtsük el megvásárolni a minden autó számára kötelező úthasználati díjat igazoló matricát. Ez párezer forintba, vagy annak megfelelő lejbe kerül.

Tankolni csak az ismertebb kutaknál, Molnál, Petromnál, ÖMV-nél stb. szabad. A névtelen kutaknál ugyanis könnyen előfordul még ma is, hogy rossz minőségű, pancsolt üzemanyagot tankolunk. Benzinkutakból nincs akkora felesleg, mint nálunk, kivéve a városokat. Az országutak mentén általában csak névtelen kutak vannak, így nem érdemes porzásig kiüríteni a tankot, mielőtt újabb töltőállomás után nézünk.

A benzin ára manapság nagyjából azonos a magyarországival, sőt néhány forinttal akár drágább is lehet. Az olcsó román benzin már a múlté.

Probléma a térképekkel, útviszonyok 

Nyírkarta Erdély térképIndulásunk előtt feltétlenül tájékozódjunk az útviszonyokról, mert különben igen nagy meglepetések érhetnek. A térképet pedig csak inkább referenciaként használjuk, ne vegyük túl komolyan! Egy rakás csapnivaló kiadáshoz volt szerencsénk az évek folyamán, míg végül megállapítottuk, hogy az egyetlen jól használható pontos térkép a Nyírkarta Erdély autóstérképe. (balra) A forgalomban lévő térképek többségéről ugyanis hiányzik a települések egy része! Akár nagyobb és ismert falvak is, mint például a székelykapuiról híres Máréfalva, egyszerűen mintha nem is léteznének. Arról nem is beszélve, hogy ezek a térképek utat mutathatnak ott is ahol nincs. Első utunk alkalmával 2003-ban csupa magyarországi kiadású térképpel próbálkoztunk. Joggal vártuk volna el, hogy használhatók legyenek, de a romániában vásároltak sem voltak sokkal jobbak. Évekbe telt, míg végre rátaláltunk a Nyírkarta Erdély térképére. (Azon Máréfalva is rajta van.) A többi térképen a jelzett színek (azaz sárga út, fehér út, szaggatott vonalas szekér út, stb.) sem mérvadóak az utak minőségét illetően. A Nyírkartás térképpel csak olyan fordult elő, hogy jobb volt az út, mint amit jelzett, vagy fel volt bontva egy szakaszon felújítás miatt, de amúgy a színek jelezték a várható minőséget. A fehérrel jelzett szekérutaktól sem kell egyébként megijedni. A legjobb helyekre amúgy is sokszor csak ilyeneken lehet eljutni. Autóval is járhatóak, persze nem olyan sebességgel. Ha mégsem, azt már az elején észre fogjuk venni. Mielőtt azonban rátérnénk egy szekérútra, nem árt, ha előtte tájékozódunk az állapotáról.

Nagyon azért nem kell megijedni. A budapesti kátyúkon edződött sofőr úgy általában véve jól veszi az akadályokat az erdélyi utak többségén. Előfordul viszont, hogy a tél szinte járhatatlanná tesz előző évben még használható útszakaszokat, tehát nem elég, ha tudjuk, hogy valamerre jó VOLT az út. Ha indulás előtt tájékozódunk az útviszonyokról, és az utak javítgatása miatti útfelbontásokról, azzal órákat takaríthatunk meg.


Egyébként nem mondható, hogy úgy általában véve rosszak lennének az utak Erdélyben. Már csak azért sem, mert összehasonlítva a hazaiakkal, lassan odaát jobbak lesznek mint idehaza, mert miközben Erdélyben az utakat folyamatosan felújítják, nálunk egyre kevesebb pénz jut a karbantartásokra. Ha így megy tovább, beköszönthet az az idő, amikor a székelyek fognak hivatkozni az anyaországi utakra, mint rossz példára. Egyelőre azonban nem ez a helyzet. A főutak ugyan egyre jobbak, de a falvakban helyenként éppen hogy csak járhatóak az utak autóval, és csak nagyon óvatosan.  Az országutak minősége pedig  szakaszosan változhat minden előzetes figyelmeztetés nélkül, úgyhogy mindig nagyon figyeljünk, vezessünk figyelmesen és óvatosan! Egy még viszonylag tűrhető úton is tanácsos észnél lenni, mert hiába jó az út a mi oldalunkon, egy váratlan és nagy gödör a túloldalon könnyen a mi oldalunkra terelhet valakit, még beláthatatlan kanyarban is.

A főútvonalak nagyon sokat javultak 2003 óta, amióta először látogattunk el Székelyföldre. A régről megszokott múzeális kátyúkkal már nem nagyon találkozni.
Sőt 2006-ban egész Hargita megyében általánosan tapasztaltuk, hogy megcsinálták a régi hepehupás utakat. Ma már a pirossal jelzett főutakon majdnem mindenhol jól lehet közlekedni. Igaz viszont, hogy akár egyetlen év alatt is óriásit változhat ugyanaz az út, és nem mindig pozitív irányban! Én még emlékszem arra is, hogy milyen volt a Gyilkos-tó felé a bucsini út. Azt az utat egyáltalán nem javították a románok, mert ez köti össze a két nagy renegát székely várost, Székelyudvarhelyet és Gyergyószentmiklóst. Első évben erre akartuk lerövidíteni az utat a Gyilkos-tó felé. A vicc szerint egy hepehupás úton soha nincsen egymás után két hepe. Nos hát ez az útszakasz bebizonyította számomra az ellenkezőjét. Helyenként lerágott gerincként virítottak a még Trianon előtti időből származó bazaltkockák! Ha ezt nem a saját szememmel látom, nem hiszem el. 2006-ra ezt az utat is újraépítették, most már nyugodtan lehet arra is menni.

Ha egy alsóbbrendű útszakaszon már több mint egy kilométert haladtunk derékig érő gödrökben haladva, akkor kezdjünk el gyanakodni. Ilyenkor inkább kérdezzük meg a szemből jövőt, hogy érdemes-e továbbmenni azon az úton. Kisebb falvaknál sokszor az is számít, hogy mekkora a magyar népesség aránya. Minél több a magyar, annál rosszabb az út a faluban, mert a román állam szinte kizárólag a románok lakta településeket fejleszti. A magyarok lakta részeken csak új, üresen álló, gazos kertű ortodox templomokra futja a román állam támogatásával. A kisebb falvakban mint említettem, nincsen aszfaltburkolat, ezért vegyük figyelembe, hogy egy kiadós esőzés akár annyira is elmoshat egy utat, hogy személyautóval lehetetlenné válik rajta a közlekedés.

Alapszabály, hogy ha elindulnánk valamerre egy ismeretlen helyen egy alsóbbrendű úton, mindig kérdezzük meg a helybélieket, hogy milyen az út arra amerre tartunk, meg hogy egyáltalán van-e arra út. Persze nem úgy, hogy "jó-e az út", az ugyanis egy általában gyalogszerrel, vagy szekérrel közlekedő embernek egészen mást jelent.

Amennyiben látni is akarunk valamit, sajnos rákényszerülünk a személyautóval még olyan utakra is, melyek miatt bizony néha káromkodni is fogunk. (Bözödújfalu, Ivó, stb) Bármennyire óvatosak is vagyunk, ha túl zűrös utakat járunk be, nyaralás után ajánlatos egy alváz- és futómű vizsgálatot végeztetni a néha felverődő éles kövek, és a kemény igénybevétel miatt. Ha sokat közlekedünk ilyen alsóbbrendű utakon, akkor vegyünk vissza a sebességből, különben szétverődhetnek a szilentblokkjaink a nyaralás végére. Nem érdemes rohanni. Élvezzük a tájat! :)

A másik lehetőség, hogy nem vállaljuk a vadkátyús helyek meglátogatását, ezzel viszont sok érdekességről mondunk le. Némelyik helyre, pl. a Madarasi Hargitára, rendszeres traktoros járat is visz. A traktor egy nyitott platós utánfutót húz, amelyre fa padokat szereltek. Ennek is meg van a maga romantikája. A kocsink nem károsodik, a szekérszerű vontatmány gyógyítja a vesekövünket, ha van, mert úgy ráz. Ivóig viszont így is be kell menni autóval, és az az út sokkal rosszabb, mint ami a Hargitára vezet. A traktoros kocsikázást egyébként előre le kell beszélni, mert nincsen menetrend!
  
Néhány tanács sofőröknek

- Ha az ember hirtelen kátyút ér, nem szabad belefékezni, mert úgy nagyobb kárt okozunk a futóműben.

- Fő szabályként kimondható, hogy alacsony építésű, vagy ültetett autókkal a köztudottan kátyús helyeket lehetőleg el kell kerülni, de egész Erdélyre érvényes, hogy rossz lengéscsillapítókkal elindulni nem csak a kocsi épségének megőrzése végett nem csak hogy nem tanácsos, de fokozottan veszélyes is. Szervizben kikötni nem nyerő, mert az alkatrészek beszereztetése (még mindig) nem megy olyan könnyen mint hazánkban. Alkatrész csak a nagyobb városokban szerezhető be, ott is leggyakrabban csak rendelésre. Mentségükre legyen mondva, hogy ma már a hazai szakszervizek sem tartanak raktárkészletet, akkor miért várnánk ezt el pont az ottaniaktól?

- Kis kerekű autókkal fokozott óvatossággal vezessünk, nem is kell mondanom miért. A merev hátsó hidas, és kemény rugózású kocsikkal az utazást kényelmesebbé lehetjük, ha tele csomagtartóval utazunk, de akkor a kátyús részeken még jobban kell vigyázni. mert a kocsi alja közelebb kerül a talajhoz és felülhet.

- Erősebben kátyús szakaszaszokon nem érdemes a kormánnyal izmozni, a kisebb kátyúkat felesleges kerülgetni, mert közben nem veszi észre az ember a nagyokat. Ilyen helyeken csak a "felnőtt" kátyúkat kerülgessük, és akkor nem lehet baj!

Közlekedés, rendőri jelenlét

  Nem felhívás egy keringőre, de a hiedelemmel ellentétben nem igaz, hogy a rendőrök puszta gonoszságból büntetgetnének Erdélyben. Ha viszont szabálysértő módon közlekedünk, annak ára van, méghozzá nem is kevés! Rendszeres a kihelyezett radar, de még annál is gyakrabban találkozni az utat kémlelő rendőrökkel. Legtöbbször a záróvonalon átlépőket figyelik. A legostobább módon képesek ugyanis Romániában az útra záróvonalat festeni, olyan helyen, ahol akár fél km-re is belátni az utat, de ha itt előzésbe kezdünk, akkor drága a tanulópénz. A büntetés nagyon magas, és nem lehet a helyszínen fizetni, ráadásul elveszik a jogosítványt, és az útlevelet és elküldik a a konzulátusra. Meg lehet úszni persze zsebből zsebbe is, de még így is 100 Euro minimum, amit egyáltalán érdemes felajánlani, különben a nyaralás egy része elmegy azzal, hogy Kolozsváron az ember a konzulátust keresi, és sorban áll. Jobb esetben a közeli önkormányzathoz irányít a rendőr, hogy stoppal elmehetsz és befizetheted, majd ha igazolod a befizetést, megkapod az útleveledet. Magyar anyanyelvű rendőrrel még nem találkoztunk a kérdéses helyeken, lehet, hogy ők elnézőbbek lettek volna. Hogy mennyire ütközik a nemzetközi jogba, hogy elveszik az útlevelet közlekedési szabálysértésért, azt ne firtassuk, itt így tesznek, úgyhogy ezt tudomásul kell venni, és elkerülni az ilyen helyzeteket. Azt a régi magyar szokást, hogy az emberek rávillognak egymásra, ha rendőrt látnak, itt még tartják, úgyhogy ha szabálytalankodunk, legalább figyeljünk oda előtte!

Határátkelés, pénzváltás

  Befelé menet eddig minden alkalommal csak belenéztek az útleveinkbe, nem vizsgálgattak, csak engedtek tovább. Két héttel később hazafelé pedig már csak azt nézték meg, hogy hány darab útlevelünk van, és milyen színű, majd intettek, hogy menjünk, hazafelé csak a magyar vámosokon kellett túljutni, akik cigarettát, alkoholt, cukrot kereshettek a kárpitban, ha nem látszottunk túl jólfésültnek. Ma már viszont vámosok sincsenek, mert Románia az EU tagja.

  Régebben ha Ártándnál (Bors) akartuk átlépni a határt, szinte állandóan sor állt, főleg a hétvégeken. Ha nem keltünk elég korán, mire kiértünk a határra, több órát voltunk kénytelenek várakozni, elsősorban a román oldali vegzálás miatt. Ez szinte teljesen megszűnt amióta Románia az EU tagja lett. Azóta a határátkelés pillanatok alatt lezajlik. 
Vagyis zajlott. Hogy a schengeni határ kitolódása óta mi zajlik Ártándnál, nem tudom, mert nem jártam arrafelé azóta. Nagylaknál léptem ki és be azóta többször is, de ott nem volt egy szál kocsi sem, csak a kamionokat várakoztatták.

  Romániában a legtöbb helyen, főleg az iparosoknál, és útmenti kereskedőknél lehet fizetni forinttal, de számoljunk, mert nem biztos, hogy jobban járunk, mintha Lejbe átváltottuk volna a pénzünket. Azok többnyire jól váltják a Forintot, akik maguk is gyakran járnak át hozzánk. Tönbbnyire a szállást is kifizethetjük Forinttal, de újabban már inkább Eurót kérnek.

  A határhoz közel szinte az összes benzinkútnál lehet fizetni forinttal, ezért nem kényszerülünk rá, hogy a határátkelőnél váltsunk át pénzt. Szerencsére, mert amúgy a határnál váltják a legrosszabbul a magyar fizetőeszközt egész Erdélyben. Ne tévesszen meg senkit sem a "0% Comission" felirat az átkelőnél lévő pénzváltókon, mert ez szinte minden pénzváltóra ki van írva odaát. Akár több mint 15%-kal(!!!) alacsonyabb árfolyammal is számolhatnak, mint beljebb, ami rablással egyenlő.

Vásárlás, sör, bor

Egy-két speciális cikket leszámítva megkapni mindent amire szüksége van az embernek, még a legkisebb falusi boltban is. Az árak a magyarországival közel azonosak, azaz nem érdemes hatalmas málhákkal nekiindulni Erdélynek. Különben is, ha náluk vásároljuk meg amire szükségünk van, azzal is a magyar testvéreinket támogatjuk! Feltéve, hogy nem valami multinál vásárolunk be. A piacokon többnyire románok árulnak, még a színmagyar helyeken is, így sajnos nem kerülheti el az ember hogy zöldséget és gyümölcsöt tőlük vásároljon, már ha piacon vásárol. Én igyekeztem magyar arcú emberektől vásárolni, ami általában bejött, de ez feltételez némi antropológiai ismeretet. A legegyszerűbb, hogy csak nézelődünk. Ha megszólítanak, és kínálják a portékát, abból úgyis tudni fogjuk, hogy románnal, vagy magyarral állunk szemben a piacon. Román árus sosem fog bennünket magyarul megszólítani, az biztos. Vagy ha mégis, az akcentusa elárulja.

Az erdélyi tejfölről érdemes tudni, hogy tulajdonképpen nyers! Az ottani tejföl az inkább sűrű tejszín, nem savanyítják! Ha tehát valaki "tőtelékes káposztát" vagy más tejfölös ételt szeretne enni, akkor vigyen magával tejfölt itthonról, mert különben nagy meglepetésben lesz része, mikor először a szájához emeli a kanalat. Persze van akinek pont ez ízlik.

Egészen tűrhető söröket lehet kapni odakint, úgyhogy férfitársaim ne aggódjanak.
Persze nem a Pilsner Urquell-hez, vagy Stella Artois-hoz kell hasonítani őket.
Úgy általában véve az Erdélyi sörök kevésbé lágyak, viszont kissé teltebbek és keserűbbek az átlagos sörnél. A Harghita talán a legjobb mind között, de az Ursus is jó kis sör. A csíkszeredai Ciuc (magyarul Csíki) sörről régen azt írtam, hogy sose igyak annál jobbat életemben. Aztán egyszer észrevettem, hogy megváltozott a sör ízvilága, már nem ugyanaz van az üvegben. Vélhetően valami tulajdonosváltás történt a cégnél. Emiatt a másik két sör mögé került az ízlelőbimbóim által felállított rangsorban. De mivel ízlések és pofonok különböznek, a rangsort inkább mindenki döntse el maga!

A helyi, úgynevezett "házi borokat" a sörrel ellentétben nem ajánlom kipróbálni, kivéve ha gyomorsavpótlóként kívánjuk elfogyasztani, vagy fröccsnek. Ezeket a házak mellett fölfuttatott szőlőből készítik, és bántóan savasak. Azok a borok, melyeket a helybéliek "alföldi bor" néven neveznek, már valamivel kellemesebbek, de a magyar borokhoz nem hasonlíthatóak. Palackos kivitelben vannak egészen elfogadható fajták, de ne kezdjük el összehasonlítgatni a magyar borokkal. Tudni kell, hogy nagyon sok a hibrid szőlőültetvény még arrafelé. Ezek nem egyértelműen rosszak, viszont a belőlük készült bornak nem sok köze van a hibridet alkotó fajtákhoz szerény véleményem szerint. Az EU miatt ezeket a hibrid szőlőket 2005-ben kiirtásra ítélték, úgyhogy a közeljövőben már nem fogunk velük találkozni. 

Valamit mindig árulnak az út mellett. Egyes falvakban a kertben termett zöldséget és gyümölcsöt teszik ki az út szélére az éhes turistáknak, ahogy azt itthon is lehet látni  néhol faluhelyen. A főutak mentén, parkolókban, kanyarokban főleg cigányok árulnak az erdőben gyűjtött málnát áfonyát, gombát, mogyorót szezontól függően, és attól is, hogy mit találnak éppen. Az árat pofára mondják, nem biztos, hogy érdemes az elsőnél vásárolni. Mielőtt alkudni kezdünk, feltétlenül vegyük szemügyre az árut, mert előfordul, hogy több napos, már erjedőben lévő málnát vagy mást sóznak ránk. A málnaszemekben száraz nyarakon valami bogár lárvája szokott tanyát verni tömegesen. Ha meg kéne mondanom, hogy minek a kukaca, akkor feltétlenül a mezei poloskára tippelnék. Gondolom nem kell ecsetelnem milyen érzés ráharapni.

Az áfonya egyszerűbb dolog. Csak olyan áfonyát vegyünk meg, ami nem úszik a saját levében. Ami csatakos, azt felejtsük el, rosszul szedték. Elvileg fogyasztható az is, de az ilyen marokkal szedett bogyók sok éretlen szemet és levelet tartalmaznak, ráadásul még aznap meg kell enni, mert a sérült szemek hamar erjedésnek indulnak, még a hűtőben is. Akkor szedték jól, és akkor a legélvezetesebb, ha a gyümölcs hamvas. Az árban alkudjunk meg, de előtte tájékozódjunk a helybélieknél, hogy mennyiért megy az áfonya. Ha sokat veszünk, sokkal olcsóbban adják, ezt vegyük figyelembe. Ha nagy mennyiségben szeretnénk vásárolni, a vödröt ne fogadjuk el, hanem vigyünk magunkkal erre a célra valami edényt, és abba öntsük át, nehogy a vödör alján esetleg múlt heti romlott gyümölcs legyen, vagy papírgombóc. Az áfonyát jól mossuk meg folyóvízben, majd kristálycukorral (porcukorral nem olyan jó szerintem) ízlés szerint megszórva tálaljuk. Mennyei manna! Amennyiben a hazatérésünk előtt nem sokkal vásárolunk áfonyát, simán kibírja az utat, otthon pedig mélyhűtve tárolhatjuk a felhasználásig.

Gombákat is árulnak az út mellett, de ha valaki nem ismeri őket, vigyázzon, mert a cigányokhoz nem mehet vissza reklamálni gombamérgezés után. Márpedig nyáron sok a mérgezés, mert az út szélén is árult finom gombákhoz vannak hasonlóak, amelyek mérgezőek, vagy az elfogyasztásuk - néha csak akkor, ha rosszul készítjük el - egész életre szóló gombaundort okoz. Ha ismerjük a gombát, és szeretjük, akkor jót lakmározhatunk. Rókagombát, keserűgombát, és vargányát - méghozzá nem is akármilyen vargányát - árulnak általában az út szélén. A gomba ára is alku tárgya, de a vargánya pl. megfizethetetlen magyar árához képest ingyér' van. A vargányára azért hívom fel külön a figyelmet, mert különleges. Azt hiszem, hogy aki kóstolt már vargányát, annak nem kell ecsetelnem milyen finom. Ha mégis hasonlítani akarom valamihez, akkor azt mondanám, hogy ha a borok királya a Tokaji Aszú, akkor a gombáké feltétlenül a vargánya.

Vigyázzunk a mindenfelé kéregető cigánypurdékkal, mert ha egynek adunk valamit, még húsz előkerül. Út menti vásárláskor, ha többen vannak, ügyeljünk a dolgainkra! Ne nyitott autó mellett alkudozzunk, a csomagtartó, ajtók legyenek zárva!  

Vásárlás II. felszerelés

Ha nyaralni megyünk Erdélybe, mindig vigyünk magunkkal kellékeket a fotó és videócuccainkhoz, mert csak a nagyobb városokban kapni memóriát, jó minőségű kazettát és hasonlókat. Székelyföldön pl. csak és kizárólag Székelyudvarhelyen próbálkozhatunk ezek beszerzésével, a többi településen senki sem foglalkozik ilyesmivel. Sőt még Udvarhelyen is előfordulhat, hogy hoppon maradunk. Én is jártam így egyszer, ezért óva intek mindenkit, hogy elinduljon pótmemória, pótakku, és hasonlók nélkül.

Szállás, víz

Szállást szinte mindenhol találunk Erdélyben, különösen Székelyföldön, és a Székelyföldön kívül eső, de magyarok lakta településeken. Ha biztosak akarunk lenni a dolgunkban, vagy valami igazán jót szeretnénk, érdemes körülnézni a neten, és előre lefoglalni. 
Ezeken a helyeken érdemes keresgélni:

erdelyiturizmus.hu
szekelyszallas.hu
turizmus.org
erdelyivendeghazak.ro

A szállások többsége azonban még mindig nincs fönt a neten! Ha tehát nem csillagtúrázni szeretnénk egy előre lefoglalt szállásról, hanem barangolni akarunk, akkor is nyugodtan elindulhatunk, mert könnyen fogunk szállást találni a nagyobb falvakban mindenhol. Ha tanácstalanok vagyunk, akkor menjünk be a boltba, vagy kérdezzük a papot, szívesen segítenek.

  A "víz" címszó azért került ide, mert Székelyföldön, de máshol is Erdélyben többnyire nincsen vezetékes víz. Ahol pedig van, ott valamelyik környező forrás, vagy kút vizét engedik kezeletlenül a  csővezetékekbe. Az esetek túlnyomó többségében ez a víz iható, sőt a forrással rendelkező falvaknál kifejezetten kellemes ízű üdítő vizet vehetünk a csapból. Vigyázni kell azonban vele, mert a nagyobb esőzések sok mindent bemoshatnak az ivóvízbe, ami nekik nem okoz gondot, de nekünk elveheti a kedvünket a kirándulástól pár napig. Ugyanígy nem árt az óvatosság a forrásokkal sem. A hegyek magasabban fekvő részein szinte mindenhol állatokat legeltetnek, így ha túl sok eső esik, bizony gond lehet az alcsonyabban fekvő források vizével is. Mi elég merészek voltunk általában, ezért aztán szinte minden nyáron összeszedtünk valami egy-két napos lázas-hasmenéses valamit, ami aztán úgy is múlt el, ahogy jött. Először nem is gyanakodtunk a vízre. 2006-ban ellenben kipróbáltuk, hogy csak a szállásunkon ittunk csapvizet, ami egy külön forrásból érkezett, máshol mindenhol ásványvizet ittunk. Azon a nyáron nem is lettünk betegek. Úgyhogy csak óvatosan azzal a vízzel!

Megjegyzem a székelyeknek meg az agyonklórozott budapesti csapvíztől megy a hasuk szegényeknek, ha Magyarországra jönnek.

Emberek

A székelyek kedvessége, és vendégszeretete nem túlzok; mindent felülmúl, mindenhol mosoly és szeretet fogadja az embert. Egyes helyeken pedig mindenki köszön, ami kissé szokatlan volt számomra először. Ha van ismerősünk Erdélyben, aki tudja, hogy megyünk, azt bele kell számítani az időnkbe, mert - jogosan - megsértődnek. Amúgy sem érdemes elbliccelni, mert aki nem volt még székelyeknél vendégségben, az nem is tudja mi az a vendégszeretet. Meghívást, ajándékot visszautasítani nem szabad! Nem csak azért, mert nagyon rosszul fog nekik esni, hanem mert olyan élményben lehet részünk, amiben még soha. Nem írom le az összes ide vonatkozó élményemet, de azt hiszem jellemző a következő történet:

Egy idős házaspárhoz voltunk meghívva ebédre Korondon. Hozzá kell tegyem, hogy háromgyermekes család vagyunk, azaz öt embert láttak vendégül. A bácsi külön elment borvízért (így nevezik a törésvonalak mentén a természetben feltörő, vasat, nyomelemeket, esetleg kénvegyületeket tartalmazó általában enyhén szénsavas vizet) fel a hegyre, pedig ott a csapból kiváló minőségű, egészséges forrásvíz folyik különben. A csűrben állították fel az asztalt, mivel az apró kis házban nem tudtak volna ennyi embernek megteríteni. Finom leves, csirkecombok, utána pedig házi készítésű kürtős kalács várt bennünket, és a bácsi által szedett vackor, valamint nyári alma, amit nálunk már alig látni valahol. Sokan azt hiszik itthon a vackorra, hogy az savanyú mint a bűn, pedig nem, csak meg kell várni míg hullani kezd. Miután jóllaktunk, és beszélgetni kezdtünk, véletlenül elszólták magukat, hogy kettejük nyugdíja 3 millió lej, azaz kb. 22.500 Ft. (2003-ban) Az árakról annyit, hogy 10 köbméter fa 4.5 millió lejbe került akkoriban. Az pedig télen hamar elfogy ám, nem is beszélve arról, hogy itt akár egy hűvös nyári éjjelen is szívesen befűt az ember néha, mint ahogyan azt mi is megtettük. Amikor pedig emiatt azt látták, hogy a gyomrunkban kővé dermedt az elfogyasztott ebéd, akkor a helyzetet mentendő hozzátették, hogy semmi gond, ők amikor csirkét vágnak, megeszik a farhátat, nyakat, szárnyat, a combot meg a melle húsát meg elteszik a mélyhűtőbe, hogy ha vendég jön, legyen neki mit adni. Hát mit mondjak; ettől nem könnyebbültünk meg. Ez a fajta önzetlen és lemondó vendégszeretet, olyan tulajdonság, ami mára már itthon szinte kiveszett. Búcsúzáskor könnyek szöktek az öregek szemébe. A miénkbe is. Kisebbik lányom, akinek a történtekkor a 6. születésnapja közeledett, azt mondta, hogy Erdélyben olyan jók és kedvesek az emberek, hogy elhatározta, hogy ő is jó lesz, és kedves mindenkivel, és hogy az lenne a jó, ha mindenki megtapasztalná amit ő, és megjavulna. Minden szavával egyetértek. Ha a NEM magyarok (testvéreikere nemmel szavazók) is ilyen gondolatokra jutnának, feltámadhatna az ország!

Nemzeti színű szalagot vigyünk magunkkal!

Fontos, hogy ha valaki Erdélybe utazik, feltétlenül vigyen magával nemzeti színű szalagot! A Madarasi Hargitára szalag nélkül fölmenni olyan, mintha elmennénk az őseink sírjához virág nélkül. Nemzeti szalagot kötnek a magyar emberek a hősök szobraira, Tamási Áron, s Orbán Balázs sírjára is, de ezeken kívül is még számos emlékhelyen szükségünk lesz rá.

Egy útikönyv amit tényleg érdemes megvenni

Sokféle útikönyv akadt a kezünkbe a négy év alatt, hazai és Romániában kiadott darabok egyaránt. Annyit mondhatok, hogy egyik sem jött még közel sem a Sós Judit - Farkas Zoltán: Erdély útikönyv c. kalauzához. A benne olvasottakat és a saját tapasztalataimat összegezve meggyőződésem, hogy a szerzők valóban jártak ezeken a helyeken, nem csak összeollózgattak egy könyvet, mint az manapság szokás. Olvasásakor sokszor volt deja vu érzésem, aztán rádöbbentem, hogy azért van, mert az Erdélyről szóló képes kedvcsinálómban több helyen szinte ugyanazt írtam le szó szerint, mint a szerzőpáros. Ez az egyetlen könyv, amit tudok ajánlani, ha valaki a nyaralás tervezésekor, vagy utazás közben könyvből is szeret tájékozódni .


Frissítve: 2009.08.14
 


 

                                       Copyright (c) nibiru.hu  - Minden jog fenntartva. A felhasználási feltételekről itt olvashatsz.