nibiru.hu

 

 


Veritas Vincit!

Honlapom folyamatosan
építés alatt. (v 0.4.56)

Nyitóoldal, változásokInformatikaPolitika, közélet Magyar SzívvelEgészségSzabadidő, hobbiTudományEgyéb írások

Magyar Szívvel: Álsámánok, műtáltosok és Isten inkarnációja                            2008.04.11

Barátaim oldalai


Álsámánok, műtáltosok és Isten inkarnációja


Nem vagyok táltos, sámán meg főleg nem. Van viszont egy dobom, és tudom, hogy egy dob mire képes. Nem véletlenül használják a dobot bizonyos népek és vallások szertartás, meditáció, vagy gyógyítás közben.

Volt ez a felhívás, hogy a világban minél többen csatlakozzanak a Földet, (Földanyát) gyógyító világméretű doboláshoz. 8000 Sámándob Szertartás volt a neve. Bár a magyaroknak sosem voltak sámánjaik, a célt nemesnek ítéltem, és elővettem a dobomat. Úgy voltam vele, hogy rajtam aztán ne múljék. Magyarország egy rejtett zalai  energiaközpontja mellett, egy eldugott zalai faluban tartózkodtam akkor a családommal. Elmentem hát a fiammal és a dobommal arra a helyre hogy így ketten részesei legyünk ennek a nagyszerű kezdeményezésnek. A dobolást Mexikóban délben kezdték, így magyar idő szerint hatkor kellett csatlakozni. Pont időben értünk oda, a dobolást azonban nem kezdhettük meg, mert az erdő szélén, a falucska határában lévő helyszínen, épp ott volt a terület evilági birtokosa. A sérült lelkű, felsőbbrendűségi komplexusban szenvedő szerencsétlen ember elzavart bennünket, hogy "ez itt nem az önmegvalósítás helye", és hogy "a dobolás csak arra jó, hogy megzavarjuk itt az energiákat". Mivel láthatóan nem volt tisztában a helyével ebben a világban, és fogalma sem volt arról amiről beszélt, úgysem érdekelte és értette volna amit erről mondani tudtam volna neki. No meg az idő is szorított, így inkább arrébb mentem néhány száz métert, ahol a helyi tehenek osztatlan sikerét vívtam ki a dobolásommal. (Az állatok a dobolás alatt mindvégig, mintegy fél órán keresztül rezzenéstelenül álltak és bámultak engem.)

Egy ideig nem mondom, kissé bosszantott ami történt, de aztán eszembe jutott, hogy vannak ennél az embernél sokkal károsabb jelenségek is ebben az országban. Azok, akik miatt egyesek úgy gondolhatják, hogy a dobolással meg lehet zavarni a Föld energiáit.
A metafizikához nem értő, felszínes okkult-keresztény rögeszmések, a magukat ezoterikusoknak nevező, többnyire félművelt, különállásukat külsőségekben is jegyző társaság, a magukat táltosoknak és sámánoknak nevező és kinevező hantások egyre szaporodó hada és egyéb hasonszőrű, zavaros agyú társaik. A hazánkban zajló politikai események, a mindenben csalódottság miatti egyéni útkeresések is az okai annak a szomorú ténynek, hogy az ország mára telve van egyiptomi papnők, Szűz Mária, Jézus, sőt Isten inkarnációival! Talán ha nem lennének olyan sokan, elférnének ők is ebben az őrült Kárpát-medencében, az ufókkal kommunikáló Kisfaludy, vagy a telkére piramist építő Gyurcsok mellett, a hasznos tudást a haszontalannal katyvaló és ezt a katyvaszt végtében ömlesztő New Age-esek sorában. De egyre többen vannak és kezdenek kárt okozni, az egójukkal pedig megosztani. Nem úgy mint az igazi táltosok, akik számára az egység mindennel és mindenben evidencia.

Honnan ismerhető fel az igazi táltos?

A táltos fizikai megjelenésére vonatkozóan közismert, hogy valamilyen többlet testrésszel kellett rendelkezzen. Ez általában egy extra csont, vagy fog, vagy öt ujja helyett hat volt, stb. Akinek nem volt fölös csontja, nem lehetett táltos! A foggal születés, vagy a zöld szem jelezhette még a táltosságot. 

Egy dolog azonban biztos: a táltosságot nem lehetett, nem lehet megtanulni. Pláne nem pénzért. A táltosok a képességeikkel születnek, táltosként jönnek a világra. Ma is.  Legfeljebb nem tud róla a környezetük. Aztán, a hagymomány szerint 7 éves korukban, megtörténik a szolgálatra hívás. A mai zajos világban ezt vagy meghallja a gyermek, vagy nem.

Kovács András Táltos Iskolája persze csak jól bevált marketing fogásként használja a "táltos" elnevezést, nincs mögötte valódi tartalom. Nem is lehet, mert a táltos képzés abszurdum. Létezett ugyan ilyen hajdanán, de oda csak a született táltosok legjobbjai mehettek és az ott kapott tudás természetesen ingyen volt. Merthogy az igazi tudás ingyen volt mindig is mióta világ a világ. Pénzért ma is csak olyan tudást adnak, ami az anyaghoz való kötődést erősíti, vagy amely teljesen haszontalan.  
Jó példa erre Kovács András Táltos Iskolája, ahol természet- és népi gyógyászatot tanítanak, és azzal gyógyítanak. A tanított módszerek hatásosságában nem kívánok elmerülni, de az anyagi vonatkozásairól sajnos számos forrásból lehet már fogalmunk.
A lényeg, hogy Kovács nem táltos hanem egy a tájékozatlan embereket könnyen irányítani képes üzletember. Ezzel szemben az igazi táltosok sosem tolakodnak az előtérbe.

Aki táltosnak születik, rejteni igyekszik a kilétét. A magyar táltosok, ellentétben a más kultúrákban közfunkciót ellátó sámánokkal, túlnyomó többségben a településektől távol élő emberek voltak. Nem úgy, mint napjaink önjelölt műtáltosai, akik egyházat alapítanak,  vagy zavaros gondolatokkal a fejükben csak az emberek figyelmére áhítoznak, és azt várják, hogy a hallgatóságuk bólogasson mindenre, mint műanyag kutya kalaptartón. Ezek a személyek nem többek szánalomra méltó energiakoldusoknál, vagy egész egyszerűen csak a pénzre hajtanak.

Az ilyen hantásokat arról is föl lehet ismerni, hogy különféle eszközökkel (a tálosnak nincsenek eszközei) és saját maguk által önmaguknak adott különféle nevekkel, sőt címekkel (a táltosnak nincs neve) rendelkeznek. 

Salinger: Taoista mese c. történetében egy táltos lóról van szó, de a megállapítás emberre
is ugyanúgy vonatkoztatható:

"... az igazi táltos - amelyik nem veri fel a port, s nyom se marad utána"

Más szóval az igazi táltos nem kérkedik azzal hogy táltos, és nem a személye, hanem a tettei határozzák meg, melyeket nem önmaga dicsőségére végez, hanem mert dolgának tudója. 

Az igazi táltos rejti a nemességét, ha van neki, mert jól tudja, hogy a táltosságban nem lehet "neve". A nemesség ugyanis ősei érdeme, nem az övé, és egy táltos pontosan tisztában van ezzel. Egy igazi táltos ha a nemességét nem rejtheti, akkor a táltosságát rejti és kizárólag a tetteiben ismerhető fel. Lásd Mátyás királyt. A fentiekből következik, hogy ha valaki a nevei és címei által kíván elismerést szerezni, nem lehet táltos!
Már csak azért sem, mert a táltos nem vágyik a mások feletti fizikai vagy szellemi hatalom gyakorlására. Amit ő tud, az nem tanítható, ezért tanítani sem fogja, csak azt aki már tudja, csak nem érti.

És még egyszer: a magyarnak sosem volt sámánja!

Nibiru


Egy barátom is ment dobolni, akit hozzám hasonlóan a jót cselekedni, Földet gyógyítani
szándék vezérelt a tavaszi napfordulón. A történteket elküldte nekem. Levelének szerkesztett változatát osztom most meg veletek az ő hozzájárulásával. A hozzá fűzött megjegyzéseimet a keretekben olvashatjátok.

 


Még egyszer a dobolásról - és a megélhetési táltosokról


Még valamikor a 60-as évek közepe-vége táján került napvilágra az a meghatározás egy szarajevói diák tollából, hogy ki is az igazán okos ember: aki mindenből valamit és valamiből mindent tud. Kisgyermekként elhatároztam, hogy én ilyen leszek. Nem jött össze. Nagyon sok mindenből tudok valamit. Keveset. De egy sincs, amiből mindent tudnék. Sőt, közel sem! Sajna. S félek, most már ez így is marad. Csillagász is akartam lenni, ichtyológus is, orvos, kutató-biológus, Nobel-díjas, stb.

Harangozó vagyok, ezenkívül munkaügyes egy kajaszállító cégnél. Lóbél-díjas még lehetek. Egy dolog azonban biztos: nem kérkedem olyasmivel, amim nincs. Tehát semmivel.
Nem vagyok sámán, sómen, táltos, nemes, bűbájos, elhívott, csodatévő gyógyító, mentalista, stb. Bár többségét tanultam - így megtanultam mindenekelőtt azt is: ezek nem "tanulhatóak", ezek képességek, amik vagy vannak, vagy nincsenek.

Egyvalamihez biztosan értek: el tudom mulasztani a fejfájást. Kivéve a magamét. Egy energiagömböt húzok az illető fejére és addig mozgatom, amíg pangó energiái ki nem egyenlítődnek. Mint jóval később szembesültem vele Tai Chi edzésen (mert azt is próbáltam) ez ugyanaz a gömb, mint amit ott mozgatunk. De ez egy másik történet.

S hogy miért ez a hosszú bevezetés? Volt ugyebár a 8000 dob szertartás 2008 március 21.-én. Szakrális időpontban (Nagypéntek, Telihold), szakrális helyeken: (Pilis, Zalai hőforrások, Mátra) és persze sokan csatlakoztak otthonukban, mert végül is a 8000 dob egyidejű megszólalása volt a kérés az Otomi indiánoktól. És úgy tűnik, nem jött össze. És ha nem jött össze, abban nagyon is ludasak vagyunk mi, magyarok. De mindenekelőtt az a sok szélhámos, aki mindenféle elhivatottnak elhívottnak, beavatottnak, igricnek, regősnek táltosnak, aranyasszonynak, sámánnak és szakrális(!) királynak hirdeti magát. Ennyi ütődöttet még a nagy Amerika sem produkál, mint amennyi ide a Kárpát-medencébe összezsúfolódott.

Mert mi is történt március 21.-én? Az indiánok kérése úgy hangzott - ősi jóslataik alapján, - hogy egyszerre szólaljon meg 8000 sámándob. Ők Teotihuacanban az egykori azték fővárosban helyi idő szerint pont délben kezdik. Ez nálunk azt jelentette, hogy este hatkor kell csatlakoznunk. A Pilisben két helyre is meghirdették a csatlakozást: Pilisszántóra a kőfejtő területére, - mi fölött nemrégiben avattak kápolnát Nagyboldogasszony tiszteletére - és Dobogókőre. Hogy miért két helyre? Hát tény, hogy mindkét hely szakrális - de az egész Pilis az. De ne higgyük, hogy az önjelölt "táltosok" képesek elviselni egymás létét, közelségét! Annyira azért nem szakrálisak! Ha a szántói kápolnaépítők maguk szervezik a pénteki programot, akkor megélhetési táltos "önjelölt Sólyomfi" Nagy Zoltánnak biztosan el kell vinnie a csapat felét egy másik helyszínre, ahol ő lehet a sztár, Isten szava. (Vagy mása?) És persze a maradók sem jobbak. Száz dobos bizonyosan volt a helyszínen. Rohantunk mi is, hogy időbe odaérjünk, le ne maradjunk a hatórás kezdésről. Nem maradtunk le. A kezdés marad le. Az amúgy más alkalommal, vagy akár aznap, csak később szép műsor háromnegyed nyolcig tartott. Akkor jutott el odáig a műsorvezető, hogy most már lassan csatlakozni kéne. Szegény otomik akkor már valószínűleg háromnegyed órája befejezték a műsort. A sajátjukat. Mi meg csak hallgattuk az ettől függetlenül rettenetesen elnyújtott, minden fellépő számára önigazoló, önbeteljesítő - tehát teljesen egoista - műsort. Legrémesebb az egyik "énekesnő" (Kanalas Éva) iszonyatos kornyikálása volt - a palesztin nőket hallottam így sikoltozni, amikor ledőltek a WTC-tornyok. Senki soha nem fogja bebizonyítani nekem, hogy ezt az eszelős rikoltozást eleink valaha is művelték! Nálunk a népdalnak volt mindenkor meghatározó szerepe, s egyáltalán a dallamnak! És erről a korántsem népszerű Gellért püspök is kénytelen volt anno megemlékezni. Ha lett volna ott egy a jobboldallal, magyarsággal nem szimpatizáló újságíró, vitriolos tollának legnagyobb teljesítményét hozhatta volna ki e "produkcióból".

Nibiru megjegyzése:
A magát "arvisura-énekesnek" mondó Kanalas Éva produkciójáról többnyire elborzadva emlékeznek meg a nemzeti oldal teljes spektrumában. A Kuruc.info például egy azóta már törölt cikkében "őrült művésznőnek" nevezte Kanalast, mellékelve egy videót, melynek címe: Lipótmezőről a MIÉP színpadára.

Addig rendben is van, ha valakit a sámánizmus érdekel, de ne keverje, vagy azonosítsa azt a táltossággal! Egy magyar rendezvényen ugyanis semmi keresnivalója a sámánéneknek. És itt nem a sámánokkal van a baj, hanem azzal, ha valaki a sámánizmust próbálja ráerőltetni arra a magyar kultúrkörre, aminek ahhoz az ég világon semmi, de semmi köze nincs és nem is volt! Sajnos ezzel nem áll egyedül a hölgy.

Eközben Dobogókőn a "Yotengrit Egyház" tartotta szerét! Megjelent ugye a Yotengrit, a BÜ-ÜN vallás könyve Máté Imre közreadásában. Az öreg mindig hangsúlyozza: kapta, hogy adja közre, több köze nincs hozzá. Ebből "Sólyomfiéknak" rögtön egyházat kellett alakítani, persze gondosan elosztva a tisztségeket, kinevezve Máté Imrét "Bácsá"-nak, mit sem törődve azzal, hogy az öreg semmiféle egyház alapítását nem kérte, nem javasolta, s nem is érezte, hogy bárkinek felhatalmazása lenne ilyesmire - amint ezt egy Bíró Dénes előadás szünetében a minap elmondta.

No és akkor itt van még a mindenütt fontos "nemes álmosházi lőgérpatonyi Hervay Tamás, lélekemelgető táltospap, a Magyarságtudomány magisztere, a Nagy Lajos király magánegyetem tanára". Mondjuk úgy, hogy ebből a vezeték- és utóneve, valamint a tanári titulusa a biztos. A többit saját magának adata általa megbízottaktól, kik neki szerinte Isten üzenetét közvetítették. Ez nála kb., úgy van, hogy anno albérlőként nála lakott a fentebb említett Kanalas Éva, ki akkor még normál népdalénekes volt, szép hanggal és csángó dalokkal. Aztán egyszer csak eltűnt. Kérdeztük Tamástól, mi lett vele?

"Az Úr szólt hozzám, s üzenetét továbbítottam Évának, hogy mostantól az ő sorsa másként kell folytatódjon, s ezért el kell innen mennie..."

Mondjam, hogy rosszindulatú vagyok és pajzán a fantáziám, amikor másra gondolok, hogy miért is kellett az énekesnőnek távoznia Tamás lakásából? Persze, kenjünk mindent Istenre! Aztán szónokoljunk a nevében...

A 21.-e kapcsán írt "önméltató szerény" szavait múltkor már közzétettem emlékeztetőül ide néhány sora:

"[...] Én pedig beálltam egynek a sok közé, és itt az egyik oka, hogy otthon maradt a köntös, öltözetemmel is közéjük simulva tarthattam velük a szert! [...] Egy kritikus szemléletű leány dicséretét is kivívtam: - Nagy szíved van! Nagy a szeretet benned! - mondta. [...] Most, a második lépcsőben koronám által szellemi és lelki szinten is megkoronázódott a magyarság, [...] Hogy koronám a Szent Korona kinyújtott keze,[...]"

Hervay Tamást egyébként 1992 nyarán ismertem meg a Vasas sporttelepen. Majoros János radiesztéta egy volt öltözőhelyiségben tartott tanfolyamot, s a mellette lévő öltözőben egy azóta elhunyt magas, szaturnikus kopasz ember éteri erők mozgatását tanította. Oda ültem be barátommal, aki odavitt, bár ő tíz perc múlva távozott, csak előbb bemutatott közvetlen cimborájának, Á. Miklós matematikusnak. Így aztán Miklós mellett üldögélve nagy csodáknak lehettem szemtanúja.

Mindenekelőtt ott volt egy Iby Duba-szerű (lehet, hogy ő volt?) hölgy, akinek rohadtul fájt a feje. Kiültették a többiekkel szemben és a magas kopasz rákezdte:

Most akkor töltsétek fel az Isteni Szeretet Aranyló Energiáinak arany fényével!
Szavait a kiültetett két csukott szemű médiumhoz intézte. Bólintottak, hogy megvan. Ekkor megkérdezte a nőt: Fáj még? Igen. Akkor most töltsétek fel a Mennyei Béke ragyogó kék fényével! Megvan. Fáj még? Igen. Akkor most töltsétek fel a mittudoménmilyen-magasságosbéli smaragdzöld, majd rózsaszín és így tovább... fényekkel... Megvan? Igen. Fáj még? Igen. Akkor nézzétek meg, vannak-e rajta energiaszívó csövek! Jé, igen! (Vajh' miért nem ezzel kezdték?!) Akkor vegyétek le! Megvan. Fáj még? Igen. Akkor neked ez karmikus, nem tudunk segíteni, ülj vissza...  És a nő, immár teljesen elzöldült arccal visszaült, majd rövidesen kitámolygott a teremből.

Eközben új téma vetődött fel, az egyik srác méltóságteljes komolysággal közölte, hogy álmában éjjel találkozott Istennel és jól elbeszélgettek. No, ez már valami. És milyen volt?
"Hát, mentem egy tavon, ami nyár ellenére be volt tán fagyva és kiemelkedett belőle előttem egy trónus és azon ült, hosszú fehér szakállal, piros sapkában és piros kabátban..."

Nem álltam meg a felröhögést: "Mondd csak, nem véletlenül a Mikulással, vagy egy kerti törpével találkoztál?" Mindenki nagyon rosszallóan nézett rám. Ezért hát hozzátettem: "Istenből talán mégsem kéne bohócot csinálni. Ha eleink sokezer éven át nem voltak hajlandóak a Legfőbbet ábrázolni, akkor ne a Mikulással kezdjük." Na, erre már volt néhány egyetértő bólogatás. Utána az inkarnációkról esett szó és pillanatok alatt parázs veszekedés dúlta fel a békés beavatottak nyugalmát. Kiderült ugyanis, hogy valamennyi női résztvevő papnő volt Egyiptomban, vagy Sumerban, a férfiak nagy része apostol, vagy arkangyal, volt azonban öt Szűz Mária inkarnáció és kettő Jézus is - egyikük pont Hervay - akik vadul összecsaptak, hogy melyikük az igazi.

Ekkor kimenekültem a folyosóra. Miklós utánam jött:

- Jó volt, amit Mikulásról mondtál!
- Köszi!
- Ezek ám ott bent mind hülyék!
- Te is így látod Miklós? Ez rémes! Mindig ez van?
- Mindig. És a legszörnyűbb, hogy mindegyikük valakinek képzeli magát...
- Egyetértek. Abnormális.....miközben fogalmuk sincs arról, ki vagyok én!
Kissé elhűltem és tisztelettudóan remegtetett hanggal visszakérdeztem:
- Ne gyengíts, Miklós! Mér', ki vagy te?!
Ekkor valahogy úgy, mint amikor az óvodásnál megtalálják az elcsent szamócalekváros kenyeret, Miklós lehajtott fejjel, félszeg mosollyal, elfogódottan ezt súgta:
- Én vagyok Isten inkarnációja!

Nem tudom, hogy jutottam ki az épületből, de az biztos, ha Vangelis látja, akkor a Tűzszekerek futóbajnokát inkább rólam mintázta volna meg. A focipálya szélén egy kispadon pedig ott ült a fejfájós hölgy, félig ájultan. Megkérdeztem, elfogadja-e segítségem. Alig hallhatóan, de igent nyöszörgött, így elmulasztottam a fejfájását. Beletelt vagy 10 másodpercembe. Csak arra kértem utána, hogy soha el ne mondja a bentieknek. Mondta, hogy ez azért is biztos, hogy így lesz, mert ő soha többé ide be nem teszi a lábát. Én sem, mondtam, s így kvittek voltunk.

Azóta Hervayról persze megtudtuk, hogy rangsorban kissé "visszaminősítette" önmagát, s most leszületett Csaba királyfiként rója az ország útjait, szerény fehér táltosleplében, maga rendelte koronájával a fején...

Nibiru megjegyzése:

A "lőgérpatonyi" előnév Hervay szerint valóban a sajátja. A többi viszont nem.
Olyan, hogy "táltospap" sosem volt, a táltosnak pedig nem lehet neve, ő viszont egyike a "névvel", sőt nevekkel rendelkező "táltosoknak" hazánkban. (A nemesi nevek használatával kapcsolatban lásd a bevezető írásomat.) Saját önéletrajza szerint egyébként a táltosságát egy baleset során belőle kitört csontdarab igazolja. Az nála a plusz csont! No comment.
   Az pedig már Magyarország szégyenének számít, hogy Hervayt később a Kurultajon a kordonon belül láttam. A táltosnak nincsenek eszközei. Ő egy pléh-ből készült Szent-Korona másolattal a fején mászkált. Ruházata szándéka szerint egy táltoséra akart emlékeztetni, de egy magára kevésbé adó hajléktalan néz ki úgy inkább, ahogy ő kinézett. Csak sejteni merem mire gondoltak távoli rokonaink a Kurultajon, amikor meglátták ezt a bohócot. Ha a nemzeti oldal ilyen figuráktól várja a változást, akkor igen rossz felé keresgélnek.
   Mindazonáltal az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy Hervaynak egészen értelmes írásai jelennek meg itt-ott magyarság témakörben. Jelzett viselkedésével viszont hiteltenné teszi saját magát.


A diák mondatára visszatérve: Ha valami értelme volt tehát ennyi mindent megismerni, az talán az, hogy ezáltal egyrészt sokakat ismerek, másrészt sok hülyeségnek ellen tudok állni.

Hölgyeim és Uraim! És vaskohászok! - (dr. Terplán Zénó géptan prof. után szabadon)

Egy embert ismerek ma Magyarországon, akinek tudok hinni. Mert amit eddig mondott, az mind bejött. Például '84 őszén megjegyezte: "hiszitek, vagy sem, 5 év múlva széthullik a nagy Szovjetunió". '88 Szilveszterén azt mondta: "Gyerekek, koccintsunk az elmúló utolsó békeévre". '90-ben pedig azt: 2010-ben lesz a valódi rendszerváltás Magyarországon. És  nagyon bejönni látszanak a nyirkai jóslat szavai.

Mindenesetre jön április 30. Pogánykő. Nem hívok senkit. Nem tervezek semmi ünnepélyeset, semmi sómenbeavatást. Én biztosan ott leszek néhányad-magammal, és biztosan gyújtunk éjjel tüzet. Mert hát ez május elseje a Tavaszünnep, Földanya feltámadása, Tavaszistennő örök ünnepe előestéje. Nálunk. A barbár nyugatiaknál pedig seprűn röpködő boszorkányok éjszakája, "Walpurgisnacht". Nem fogunk varázsolni, de lehet, hogy dobolunk. Ha lesz, ki vezesse. Talán rovott vesszőt is lövünk. Viszont szakrális királyt nem avatunk, az biztos. Aki emiatt jönne, ne fáradjon. De mindenkit szeretettel látunk. Rábízzuk magunkat a Szélre, mondja meg, mitévők legyünk. Csak ne azt, hogy oltsuk a bozótost, ahová átfújta tüzünkből a szikrákat... :-D

És mivel "együtt vagyunk a bajban, hát együtt szóljunk a Szélnek: gyűjtsön erőt Tavaszra,
ki nem idevaló azt mindet söpörje ki e Hazából s ne hagyjon mást itt csak minket..."
(Ismerős Arcok: Szélbe kiáltok)

Sötétedésre megyünk föl, mert előtte megvacsorázunk a tóparton lévő Szúnyogszigeti Halászcsárdában. És nem találjuk ki, milyen szert kell tartanunk. Amikor kell, meg fogják mondani. De nem a fent említett "beavatottak".


Üdv Mindenkinek!

(Sz. Attila)

 


 

                                       Copyright (c) nibiru.hu  - Minden jog fenntartva. A felhasználási feltételekről itt olvashatsz.