nibiru.hu

 

 


Veritas Vincit!

Honlapom folyamatosan
építés alatt. (v 0.4.56)

Nyitóoldal, változásokInformatikaPolitika, közélet Magyar SzívvelEgészségSzabadidő, hobbiTudományEgyéb írások

 A "fordított kokárda" agyrémről az ünnep kapcsán                                                2012.03.16

Barátaim oldalai



A "fordított kokárda" agyrémről az ünnep kapcsán
Tudományos tények és érzések a kívül piros kokárda mellett

Ez a rossz kokárda! Hosszú évek óta folyik egy tudományosnak álcázott hagyományrombolás, mely mint a rák, szinte észrevétlenül belopódzott a köztudatba és már a magukat nemzetinek tartók között is kezd terjedni. A fordított - kívül zöld - kokárdáról van szó. Amikor először felbukkant ez a marhaság, még azt gondoltam, hogy eltűnik  majd ez is a számos egyéb okoskodással együtt, (elavult himnusz és hasonló témák) de nem így történt. Évről-évre fel-felbukkantak az idióta kokárdareformerek, akik úton-útfélen azt bizonygatták a magyarnak, hogy mindenki rossz kokárdát hord szerte a hazában, és márpedig a zöldnek kell kívül lennie nem a pirosnak. Tegnap már odáig fajultak az események, hogy immáron a Duna TV ünnepi műsorának átvezetőiben is a fordított kokárda szerepelt. Úgy éreztem, hogy emellett már mégsem mehetek el szó nélkül.

Ezen az oldalon igyekszem tisztába tenni a kérdést úgy tudományosan, mint érzelmileg, amennyire tőlem telik így március idusán, hogy mindenki megértse, miért nincs igazuk azoknak, akik a fordított kokárdával erőszakoskodnak.

                                                         ***

Katona Tamás előadása

Az egész "helytelen kokárda ügy" onnantól datálódik, hogy Katona Tamás történész a rendszerváltás után még MDF-es államtitkárként egyik útján meglepve látta, hogy az olasz kokárda is kívül piros, belül zöld. Rákérdezett, hogy most hogy is van ez, mire az olaszok készségesen tájékoztatták, hogy a kokárdát belülről kell olvasni. Katona hazajött, majd kávé és zsömle mellett néhány embernek elmesélte amit hallott. Ez akkor még csak egyfajta pletykaként kezdett terjedni, de Katona később egy 2004-es előadásába már bele is szőtte a véleményét, miszerint rossz kokárdát hordunk. Pedig pont Katonának kellene tudnia legjobban, hogy amit mondott, az nem több ferdített félinformációk városi legendájánál. Ám ki kérdőjelezné meg Katona Tamást? Ki nézne utána egy történtész állításainak? Ennek az előadásának a folyományaként 2011-ben már a királyi TV is foglalkozott a kérdéssel,  most pedig - húsz évvel Katona olasz útja után - elérkeztünk oda, hogy tegnap a Duna TV ünnepi műsorának átvezetőjében is már a fordított kokárda szerepelt!

Szabályok a felségjelzések (kokárda) tekintetében

Az olaszok egyébként helyesen mondták Katonának: az Ő KOKÁRDÁJUKAT valóban belülről kifelé kell olvasni. Az ő zászlójuk ugyanis függőleges csíkozású, ahol is a zöld van a rúd felől. Minden más függőlegesen sávos zászlóból is (román, francia, stb) így készül a kokárda, avagy a felségjelzés. A függőlegesen sávozott zászlóknál ugyanis a sorban olvasható színek a széliránytól függően változnak. A zászló, miközben egy kört megtesz a rúd körül, ezt a képet mutatja, így ebből adódott később a katonai sapkarózsa, vagy kokárda színeinek logikája, azaz, hogy a külső szín a zászló rúdjától távolabb eső, "nagy kört" leíró szín legyen. Ennek ellenére az első időkben ezek a kokárdák sem voltak úgymond "szabályosak". Pl. volt idő, amikor még a franciák kokárdáján még fordított sorrendben szerepeltek a színek. Ám míg a függőlegesen sávos zászlók esetében a fent említett természetes ok (rúdszabály) miatt viszonylag hamar kialakult a kokárda elrendezése, addig a vízszintesen sávozott zászlóknál ez sohasem történt meg!

A vízszintes sávozású zászlókból képzett kokárdák a természetes logikát követve alakultak ki. A vízszintes sávozású nemzeti zászlók színeit mindenki a világon fölülről lefelé olvassa és nem fordítva. Ahogy az írás esetében is a lap szélétől és fölülről lefelé kezdjük a betűket, akár balról, akár jobbról olvasunk. Ebből következően került végül a háromsávos zászlók többségéből képzett felségjelzésen a felső szín kívülre, ahogy a magyar kokárdán is. A felső szín szerepel kívül még egy sor más ország felségjelzésén is, mint pl. Örményország, India, Egyiptom, Venezuela, Irán, Bolívia, Üzbegisztán, Egyiptom, Szíria, stb. Sőt, igazság szerint ez alól csak kevés kivétel van, mint pl. Bulgária, ahol a fehér a zászló felső színe, a felségjelzésükön mégis a piros szerepel kívül. Ennek valószínűsíthető oka, hogy a fehéret fehér felületen keretezni kell, különben elvész. De még így is van olyan ország, történetesen Szlovénia, ahol bár a fehér a felső szín a zászlójukon, ennek ellenére inkább követték a természetes logikát, és hozzánk hasonlóan kívülre tették a kokárdájukon a felső színt, a fehéret. Még annyit a felülről lefelé elvhez, hogy ugyan kinek jutna eszébe a saját zászlóját felfelé hajlítani egy kokárdához?
A városi legendákkal ellentétben tehát nem tévedett Szendrey Júlia, amikor Petőfinek kokárdát varrt, csak követte a természetes logikát. Aki téved, az Katona Tamás, amikor a függőleges sávozású zászlókra vonatkozó kokárdaképzési szabályt általánosnak hirdeti, ahol is a színek mindig belülről kifelé olvasandók a rúdszabály értelmében.
Megjegyzem, a magyar honvédelem számára, akik a fenti szabályokat követik, teljesen nyilvánvaló volt mindig is, hogy az olasz és a magyar kokárda (roundel) tökéletesen azonos. Nem véletlen tehát az sem, hogy a magyar felségjelzést soha nem a kokárdából származtatták, mint sok más ország esetében.

A heraldikai szabályok emlegetéséről  

Amikor valamilyen "kokárda olvasási szabályról" beszélünk, nem keverhetjük bele a heraldikát, mint teszik ezt a reformerek. Azok, akik - abból ítélve, hogy a heraldika szabályaira hivatkoznak - egészen biztosan nem ismerik azt, egyszerűen csak jól hangzik.
Ez olyasmi, mint amikor valamit el akar adni egy ügynök és azt állítja, hogy a NASA fejlesztette ki. Ismerős?

A kokárdák kialakulásakor a heraldika még semmilyen szabályt nem tartalmazott a kokárdákra vonatkozóan, abban az időben ugyanis még csak a klasszikus heraldika létezett. Nem is tartalmazhatott, hiszen egyrészt kizárólag címerekkel foglalkozott, másrészt a heraldika soha nem valamiféle hivatalos szabálygyűjtemény volt, hanem csak a már létező címerek és jelképrendszerek logikáját foglalta rendszerbe. A heraldikára hivatkozni tehát a kokárda tekintetében nem egyéb merő tudatlanságnál, vagy tudományosnak álcázott szándékos félrevezetésnél. (Lásd NASA.) Abban sem vagyok biztos egyébként - bár mélyebben nem ástam bele magam - hogy a mai heraldikával foglalkozó könyvek egyáltalán kifejtik ezt a témakört. Én legalábbis elsőre semmi erre utalót nem találtam, és az ezzel foglalkozó szakemberek nyilatkozatai sem konzisztensek. A kokárdareformerek pedig mind Katona Tamás hibás következtetéseire, valamint a "heraldika szabályaira" hivatkoznak.

Vegyük észre, hogy a hagyományos magyar kokárdát "helytelennek" aposztrofáló kokárdareformerek azon túl, hogy a XIX. században egészen biztosan nem létező heraldikai szabályokra hivatkoznak, még keverik is a dolgokat. Tudományosnak látszó érveiket különböző hiteltelen legendákkal, és gyenge bizonyítékokkal (mint pl. egy Thán Mór festményen látható sapkarózsa) próbálják alátámasztani. Az egészről szinte sír a szándékosság, ugyanis ha kiszedem az amúgy is rozoga elmélet alól a teljesen irreleváns, sőt hamis heraldikai hivatkozást, akkor abszolút semmi sem marad a reformerek kezében, Katona Tamás olaszból hozott mániáját leszámítva.

Helyes kokárda!Abba nem akarok most belemenni, hogy Katona Tamást mi motiválhatja a   hagyományos kokárda elleni fellépésében, de a régi mondás szerint a pokolhoz vezető út is jó szándékkal van kikövezve. Mondjuk Katona Tamásról sok mindent elárul, hogy még a 2010-es választásokon is Dávid Ibolya egyértelműen a baloldalba betagozódott és eszmeileg zűrzavaros pártjában akart indulni képviselőjelöltként. Abban az MDF-ben, melyen egy gyékényen árulnak olyan nevek, mint Bokros Lajos és Habsburg György. Ez legalább akkor a hátszőrfelállító szerintem, mint a kívül zöld kokárda.

Tény, hogy függetlenül attól, hogy MA már létezik-e bármilyen lejegyzett szabály a kokárdákra, felségjelzésekre vonatkozóan, csak a hagyományok megcsúfolóinak juthat eszébe egy több mint másfél évszázaddal ezelőtt meggyökeresedett nemzeti szimbólum megváltoztatása. Ezt pedig magyar ember nem támogathatja. Ennek tudatában gondolja át mindenki, milyen kokárdát tesz föl majd az elkövetkezendő években!

S ha már itt tartunk a helyes kokárda úgy néz ki, mint a mellékelt ábra mutatja. Kívül piros, belül zöld a két farok pedig balról jobbra piros-fehér-zöld.

Akkor sem fordítaném meg, ha tényleg rosszul hordtuk volna eddig

Hozzáteszem, hogy én biza' akkor sem fordítanám meg a színeket a kokárdámon, ha kötelezővé tennék. Sőt még akkor sem, ha bizonyítanák, (amit egyébként sem tudnak) hogy a márciusi ifjak "rossz kokárdát" viseltek. Mert ugyan ki a fenét érdekel?! Semmi jelentősége annak, hogy mi lenne a "hivatalos". Kívül pirosat hordtak az ükükapáim és mindenki más is 164 éve, és azóta is minden ősöm, sokszor a saját testi épségüket is kockáztatva emlékezve meg az 1848-as szabadságharcról. Ha nekik jó volt így, nekem is az!

Akármi is áll a háttérben tehát, a lényeg az, hogy bárki aki a kokárda színeinek sorrendjét meg akarja változtatni, az a magyar hagyományok ellen lép fel!

Nibiru

2012. március 16. (Frissítve: 2012. március 20-21-én)

Ajánló

Ha a fenti írásom születésekor tudomásom lett volna erről a webhelyről, akkor nem biztos, hogy nekiálltam volna püfölni a billentyűket. Mindenkinek melegen ajánlott ez a komoly gyűjteményes anyag a magyar kokárdáról, melyben számtalan érdekes (szerintem Katona Tamás által sem ismert) információt taláni még a kokárdánk kialakulásával kapcsolatban. Ajánlom a megtévesztetteknek és a történelem iránt érdeklődőknek is.




 

                                       Copyright (c) nibiru.hu  - Minden jog fenntartva. A felhasználási feltételekről itt olvashatsz.