nibiru.hu

 

 


Veritas Vincit!

Honlapom folyamatosan
építés alatt. (v 0.4.56)

Nyitóoldal, változásokInformatikaPolitika, közélet Magyar SzívvelEgészségSzabadidő, hobbiTudományEgyéb írások

Egyéb - A létezés alapkérdései                                                                Frissítve:  2007.10.02

Barátaim oldalai


A létezés alapkérdései

Filozófiai tűnődések, vázlatok, részletek egy készülő írásból.
Gondolatok egy jobb világ, egy jobb ember reményében


2003.11.11
 
Itt egy már sok éve kisebb, de főleg nagyobb megszakításokkal készülő filozófiai írásból közlök ízelítőt. A "mű" lehet hogy soha nem lesz készen, elvégre a filozófia nem egy abszolútum, hanem a gondolkodás szabadsága, a szellem szárnyalása. A teljes írást jelenlegi állapotában csak azok olvashatják el, akiktől gondolatokat várok. Az ezen az oldalon megjelentetett szövegeket a szerzői jog védi. Amennyiben bárhol idézni szeretnél belőle, ennek nincsen akadálya, de egyeztetés végett keress meg e-mailben, különben meg legyen mindenki szellemi épülésére amit itt talál, vagy találni fog a jövőben.
Ha valaki olyasmire bukkan a szövegben, amire reagálni szeretne, ne habozzon megírni. Minden értelmes levélre igyekszem válaszolni. A kész anyagot ezen a helyen lehet majd megismerni egyszer.

Addig is, ezen az oldalon mindössze néhány szemelvény szerepel majd. Időnként  megváltoztatok pár mondatot, vagy beszúrok valamit az alábbi szilánkok közé ott, ahol az eredeti szövegben is változás történt. 

2007.04.25

Idővel a készülő anyag olyan volumenű lett, hogy kénytelen leszek majd részekre bontani. Érdekes volt látnom, ahogy az evilágban az Igazság felé tett utazásom során az évekkel ezelőtt leírt gondolataim hogyan váltak számomra egyre terjengősebbé. A dolgok megértésével együtt egy sor dolgot ma már nem, vagy legalábbis semmiképpen nem úgy írnék le mint akár csak 4-5 évvel ezelőtt. Mivel azonban ezek a részek szerteszét vannak a teljes szövegben, lehet, hogy mire fölteszem az anyagot, jópár ellentmondás lesz benne. :)  Sokak szerint már önmagában is antagonisztikus hogy én, aki ezeket az emberi alapkérdéseket boncolgatom, mi célból foglalkozom egyáltalán társadalomfilozófiával, nem beszélve a politikáról, ami aztán végképp távol áll a lét alapkérdéseitől. Szerintem is ellentmondás, ám arra jutottam, hogy ezen részfolyamatok vizsgálata, megtapasztalása nélkül nehéz megérteni az egészet.

Eddig azért írtam politikáról, mert mindig láttam valami fényt, és mert hittem, hogy segíthetek vele. Rá kellett azonban döbbennem, hogy ez nem az én utam. Mostanában már lelki, sőt fizikai terhet jelent számomra a politika. Olyan sűrű mocsok ömlik főleg a jelenlegi kormány és támogatóinak köreiből, hogy az már nem csak minőségileg, de mennyiségileg is emészthetetlen. Elborítja, belepi, fojtogatja az embert a belőlük, s felőlük áradó mély és alattomos gonoszság. Ilyenkor meg kell állnom, mert levegő nélkül nem megy. És a legrosszabb az egészben, hogy az úgynevezett másik oldalon is nagyrészt képmutatást, politikai szerepjátszást látok. Biztos, hogy fogok még írni néha politikai jellegű témákról is, de a hangsúlyt másra helyezem mától, főképpen azért, mert a gondolataim pont azokhoz nem jutottak el, akiknek a legnagyobb szükségük lenne rá. Saját magamnak is be kell látnom, hogy akármennyire is befolyásolja az életünket, az ÉLET nem a politikáról szól. A világ pedig csak akkor válhatna jobbá, ha az emberek felébrednének végre. Ha nem hagynák magukat önként becsapni és kihasználni. Részben ezért kezdtem el írni ezt az oldalt is. Aztán azon kaptam magam, hogy olyasmiket írok le, ami inkább szól a belső, mint a külső Igazságot keresőknek.

2007.10.02

Négy éve a filozófiát, mint a szellem szárnyalását jellemeztem. Ezt részben ma is igaznak tartom, de amiről mostanában írok, az nem tekinthető puszta "agyalásnak". Nem is tudom, hogy milyen címet adok majd neki, ha elkészül. Mindenesetre azt már most látom, hogy a valóban filozófiai részeket külön fogom föltenni a "kereső jegyzetei"-től. Már ha sikerül különválasztani.


A létezés alapkérdései - Filozófiai tűnődések


Kérdések és válaszok
A tudatosság

[...]

   Tudatosság nélkül sem a körülöttünk lévő világot, sem valódi önmagunkat nem vagyunk képesek megismerni a maga valójában. Tudatosság nélkül pusztán a világ mások által megismert és véleményezett részéhez férünk hozzá, minden egyéb tekintetben a sötétben maradunk, és így éljük le az életünket, mert a látszatok csapdája megfoszt az önálló gondolkodás képességétől. Ahhoz hogy felfedezhessük a bennünk és körülöttünk rejlő Igazságot, továbbá elménk és tudatunk valamint az abszolút történések jobbító szándékú irányítójává válhassunk, tudatossá kell válnunk, és fel kell tennünk a megfelelő kérdéseket.

  Az hogy mi a megfelelő kérdés, mindig az egyéntől függ. Egy jómódba született dán fiú nyilván más kérdéseket fog feltenni önmagának mint egy román pizzafutár. Mégis valahol minden kereső ember ugyanazokat a dolgokat kutatja, ha az Igazságra szomjas: miért vagyok itt, és mi a dolgom? Miért pont ezeket az embereket ismerem? Mit tanulhatok az életemben zajló eseményekből? S talán a fejlődésünk szempontjából az egyik legfontosabb: hogyan segíthetek? A válaszok, és azok értékelése is legtöbbször más, mert amíg nem tudjuk az Egységet, addig az egónkkal és az elménkkel próbálunk rálelni a válaszokra. Aztán egyszer csak rájövünk, hogy Egyetlen Kérdés létezik csupán:
Ki vagyok  én?
A keresés ott ér véget, amikor valaki megérti az erre kapott végső és Egyetlen Válasz-t, mert abban a pillanatban eltűnik az összes többi kérdés is. Ezt nevezik megvilágosodásnak.

 A tudatosság híján élő emberben, nem fogalmazódnak meg az alapvető kérdések, vagy ha meg is fogalmazza őket, nem kíváncsi a válaszokra. Az ilyen ember saját magát fosztja meg a szabadságtól. Önálló gondolkodási és döntési képesség híján ki van szolgáltatva a tömeg-áldemokráciák politikai, vallási, társadalmi és szociális trendjeinek és folyamatainak, valamint az azokat irányítók manipulációinak. Céltalan és sodródó életében tehetetlenül hánykolódik a fenti folyamatok nyomatékát is elszenvedve, miközben egész életciklusában az őt körül vevő képzetek és látszatok csapdájában vergődik. Ezek az anyagi képpel bíró látszatok időpiócaként szívják el az idejét, és erejét. Önként vállalja a modern kor "szabad rabszolga" szerepét, melyből nem tud, de nem is akar szabadulni. Közben pedig észrevétlenül elillan az a szánalmas kis pillanat, amit életnek nevez.

 Az ilyen szabad rabszolga azt hiszi, hogy van véleménye a dolgokról, közben pedig más, általa erősebbnek, szebbnek, jobbnak tartott emberek véleményét fogadja be csupán, ahhoz nem tesz hozzá semmit sem, sőt még abból is elvesz. Valódi karakterét a külső ingerek és veleszületett genetikai adottságok határozzák meg, predesztinációra programozott életében semmi sem történik, ami közelebb vinné őt az Igazság megismeréséhez.

A legszörnyűbb az egészben az, hogy mindezt jónak és természetesnek tartja, sőt még élvezi is! A szabadságról, a boldogságról, vagy etikáról vallott nézetei, már ha vannak ilyenek, a rendszer által a tömegek számára előállított program-klisékből állnak. Az élet nagy kérdései pedig sosem foglalkoztatják. Készen kapott panelekből épít magának várat az elméje és ebben a várban "uralkodva" éli le rövidke életét. Soha egy pillanatra sem fordul meg a fejében, hogy a rendszer urai által beléprogramozott hamis értékítélet és múlandó anyagi vágyak rabszolgája egy életen át.

[...]

Az első lépés, hogy megtanulja az ember kívülről szemlélni önmagát, hogy meglássa vágyai teljesítéséért vívott küzdelmének teljes értelmetlenségét. A második lépés a jelenlét gyakorlása, a figyelem. Hogy ott legyen és meglássa, megértse ami történik, ne csak reagáljon az eseményekre. Hogy ne az egója, és annak félelmei irányítsák az életét meghatározó döntéseit. Hogy tiszta elmével tiszta döntéseket tudjon hozni. 
A harmadik és egyben utolsó lépés, amikor ettől az egésztől megszabadul, mert már belátja, hogy csak az üresség és a végtelen szabadság létezik. Hogy ez az egész csak játék. De az már egy másik történet.

[...]
 

A Gonosz háromszöge:  Pénz- Hatalom - Hírnév

[...]

Aki nem hisz a predesztinációban (végzet), nézze meg, hogy minél feljebb megyünk kozmikus méretekben, annál nyilvánvalóbb, hogy létezik predesztináció. Legmagasabb szinten látható, hogy a kozmikus katasztrófákat, aminek az oka akár több milliárd évvel ezelőtti történésekre vezethető vissza, nem tudjuk elkerülni, azok mindenképpen megtörténnek, a sorsunk meg van írva. Csak hangyák vagyunk Isten végtelen világában. Ha elindulunk a kisebb dimenziók felé, észrevesszük, hogy a méret csökkenésével arányosan egyre nagyobb hatással lehetünk a sorsunkra, míg végül a piramis legalján megtaláljuk a hatalom nélküli ismeretlen embert, akinek a pénz mindössze eszköz saját létfenntartása érdekében az Igazság megismeréséhez vezető útján, és nem cél annak megszerzése a pénzen vehető "boldogság" reményében. 

Minél több, minél nagyobb befolyást (hatalmat) próbál szerezni az ember, annál jobban elveszíti az utat az Igazság felé. Minden önérdekű, a többi ember világának befolyásolására, mások irányítására tett kísérlete egy fokkal visszaveti őt a Szabadság létráján. A hatalomra, pénzre, hírnévre, mások figyelmére vágyó ember egyre jobban kívül kerül a Most-on, fokozatosan elveszíti a tudatosságát, és egyre mélyebbre süllyed a sorsszerűség, a predesztinácó mocsaraiba.

[...]

Egy adott időszakban a háromszög középpontja túl sok elemet tartalmazhat, azaz a hatalom a hírnév és a pénz arra érdemtelenek kezében összpontosul. Ez a társadalmat a lelki nyomorúság, és az individualizmus olyan formája felé kényszeríti, ahol az értékkonzervatív elvek eltűnnek, s a gyermekből szaporulat, a családból gazdasági egység, a nemzetből pedig lakosság lesz. A folyamat szintén megállíthatatlan, mert az érdemtelenek kontraszelekciót indítanak el, amikor is további érdemteleneket vonnak be a körbe, míg végül az érdemtelenek a tudatlan tömegek teljes befolyásolására törekednek.
Így történhet meg, hogy a bóvli, az ízléstelen, a silány uralma mellett az öntelt sivárság, öncélú trágárság önti el a kultúrát, ezen keresztül rombolva a leendő nemzedék hitét és ízlését. Ezzel egyidőben pedig az ember egyre távolabb kerül a Valóságtól.

Az egész folyamat legvégén a Gonosz, vagy a Sátán, mindegy hogyan nevezzük, röhög a markába, mert mire az utolsó ítélet eljön, azaz beteljesedik az elkerülhetetlen, addigra kiderül, hogy a világot ő uralja, az emberiség pedig egészében érdemtelen arra, hogy akár írmagja is maradjon. A világban területileg ma a Gonosz uralkodik, de mindig van remény.
Minden időben jelen vannak a Földön önálló gondolkodásra képes emberek, akik a többiek szemét föl tudják nyitni. Az viszont, hogy az emberiség mint faj mikor akar felébredni, már nem rajtuk múlik, hanem a Teremtő kegyelmén. A Gonosztól való megszabaduláshoz ugyanis a nagy tömegek felébredése szükséges. Utóbbi persze nem azt jelenti majd, hogy valamely szervezett vallás templomai hirtelen megtelnek majd, éppen ellenkezőleg. A templomok ki fognak ürülni, mert az emberek végül felfedezik Önmagukat. Mert Isten bennünk van és körülöttünk. Nem fából és kőből épült házakban. És senkinek sincs szüksége közvetítőre, csak arra, hogy felébredjen benne a Jelenlét és a megismerés vágya.

[...]


A múlandóság tudatosulása

[...]

A múlandóság tudatos ismerete mindenre vonatkozik. Ha tisztában vagyunk a múlandósággal, de tenni akarunk valamit a gyermekeinkért, akkor tanítsuk őket, és mindazokat, akik tudatlanságban tengetik az életüket. Segítsük őket a belső tudat, Istentől kapott igazi ÉN-jük felismerésében. Így felnőhet egy olyan nemzedék, aki képes drogok, a reklámok, és műanyag csalik helyett az értelmes élet szépségei felé fordulni. 

[...]

A múlandóság azonban nem tudatosul az emberben, ha nincs tisztában az IDŐ lényegével.
 

Az IDŐ lényege, értéke és fogalma

Az IDŐ egy referencia. Egy kályha, amihez mérhetjük a körülöttünk történő eseményeket.
A görögök három féle időt különböztettek meg. Az emberek idejét a Kronoszt, az istenek idejét a Kairoszt, és az Aión-t, ami egy fajta nem-idő, vagy idő-tér. Ez utóbbit szokás kor[szak]nak is nevezni, de ez nem fejezi ki a lényegét. Az Aión adja meg a lehetőségét mindenfajta lineáris létezésnek. Nélküle nem létezhetne semmilyen idő, nem létezhetne az általunk ismert világ. Az ún. Akása az Aión-on belül "lebeg", az ott lévő információ azonban elérhető a lineáris létezési formák bármelyike számára, a saját idejében, ha megfelelő érzékenységgel rendelkezik.

Az idő mint olyan azonban nem is létezik! Mindaz, amit megtapasztalunk, csak egy káprázat, melynek idővetülete van. Ezen káprázat megélése azonban nagyon fontos a spirituális fejlődésünk szempontjából. Ha nem éljük meg tudatosan, akkor életünk folyása hasonló lesz egy rossz film előtt értelmetlenül eltöltött 2 órához. Másnap már nem is emlékszünk a történetre. Talán nincs is rosszabb annál, mint amikor valaki kevéssel a halála előtt döbben csak rá, hogy sodródó, öntudatlan entitásként, mások életének szolgájaként élte le az egész életét.

[...] 

Az idő ajándék. Ha nem éljük meg, akkor is kivesszük belőle a magunk részét, amivel a világ alakulásának a folyamatát befolyásoljuk, de az emberi létezés igazi értékét, lényegét, a fejlődés lehetőségét, hovatovább a megvilágosodás esélyét szalasztjuk el.

[...]

A Világegyetem és a nagy terv szempontjából egy ember élete csak egy pillanat. Az ember ott követi el a hibát, hogy azonosítja magát az egójával és megpróbál örökre berendezkedni a saját kis szánalomra méltó pillanatában. Úgy él, mintha nem volna halál, ezért úgy hal meg, hogy sosem élt. A legabszurdabb, hogy olyasmikért gürcöl egész életen át, amit később itt kell majd hagynia. A teste elporlad, a tárgyai pedig melyek oly kedvesek voltak számára, szemétté, kacattá válnak. Ha nem holnap, akkor tíz, száz, vagy ezer év múlva. Az Univerzum pedig még egymillió vagy százmillió éven is csak egy jót kacag.

Az idő és élet mint ajándék. Az élet mint Istentől eredő szubsztancia

[...]

Él, Éli, Eloi, stb. így hívták régen Istent. Az élet szóban az -et végződés egy képző. A magyar ÉLET szó, "lefordítva" azt jelenti : Istentől és Istenből való, Istenből eredő, Istentől származó. A karma pedig a tudatlanságból származó törvényszerűség, mely a duális világ velejárója. Kértük, ezért itt vagyunk. Az időt és az életet ajándékba kaptuk, hogy megtanulhassunk valamit, és hogy rájöjjünk a küldetésünkre. Akár arra, hogy nincs egyéb küldetésünk, mint hogy megéljük létezésünk minden percét. 

[...]

Hogy felfogjuk Isten létezését, elég csak a tudományok egyikébe beleásni magunkat. Minden tudós eljut odáig, hogy van valami egyetemes rendező elv. Ha belátjuk, hogy káosz csupán a butuska emberi fejekben létezik, és a világ valójában a legapróbb részletig lebontva egy tökéletesen megtervezett alkotás, valami megmozdul bennünk. Ha ilyenkor ébren figyelünk, észrevesszük, hogy a helyes gondolkodásmód kialakítása csak egy döntés, avagy szabad akarat kérdése. A helyes gondolkodásmód pedig, hogy a hitet váltsa fel a tudás! (Buddha) A legnagyobb hibát követi el az, aki a keresést az első útjába kerülő vallásnál abba is hagyja. Mert egyik vallást sem Isten teremtette. A kereső  önmagában keresi a válaszokat, önmagát hívja tetemre, önnön egójával küzd az időben, ha az Igazságot látni akarja.

[...]


A modern világ csapdái és egy esetleges kiút


[...]

A mai hatalom ott van mindenhol. A politikában, a gazdaságban, az általunk megvásárolt összes árucikkben. Nem lehet csak úgy lerázni magunkról, mint ahogy a kutya a vizet. Csak akkor történhet valami, ha ébredünk, és az életfelfogásunkat és -filozófiánkat gyökeresen megváltoztatjuk. Ez azonban igen nehéz feladat, mert a véletlenül még pozitív gondolkodást sugalló, vagy az igazságot bemutatni igyekvő filozófusok szépen lassan kiesnek a köztudatból, és mára már csak egy viszonylag szűk réteg ismeri a gondolataikat. Nem mintha azok nem lennének érdekesek, de mert gondolkodásra sarkallnak, ami nem áll érdekében a rendszer urainak, akik pusztán munka- és vásárlóerőt látnak az emberekben, ezért üldözendőnek és elpusztítandónak ítélik a szabad emberi gondolkodást. A globalizmus héjái fölöttünk döntik el a sorsunkat.

[...]

... egyelőre nekünk a mai globalista világrendszer elpusztítására kell törekednünk, az igazság és igazságosság, a becsület és szeretet felértékelésével. Visszatérni az elemi erkölcs szabályaihoz, ahol a fekete az fekete, a fehér az fehér, a bűnös az bűnös az ártatlan pedig ártatlan. A hatalom által terjesztett destruktív neoliberalizmus bűze már annyira orrfacsaró, hogy csak az nem érzi, akinek nincs orra. A liberalizmus harcosai az igazságos és emberi társadalom hóhérai. Az általuk teremtett világban az emberiség legalja, öntelt és kapzsi bűnözők irányítják majd  az egymástól minél jobban elszigetelt csoportokat a Gonosz háromszögének középpontjából, miközben minden megmaradó értéket igyekeznek nevetségessé tenni. Ma már a családot sem kímélik, az egót emelik piedesztálra. A sok önmagát szerető egót pedig nem érdekli a valóság, nem kíváncsi a válaszokra. Sajnálatra méltóak, de mindenképp a gondolkodás és a valódi emberi szabadság ellensége ez az individualistákból álló, értelmes vitára teljességgel képtelen irányítható tömeg, akik bár hirdetik önmaguk függetlenségét,  valójában nagyon is függnek az őket irányítóktól a média befolyása által. 
[...]
 

Az Abszolút Igazság megismerhetősége

[...]

Az abszolút fizikai igazság nem megismerhető, nem csak végtelen bonyolultsága miatt, hanem mert (a kvantumfizika megszületése óta már sejtjük) kétséges, hogy egyáltalán létezik-e anyag, és idő. (Pontosabban, hogy a tér, az idő és az energia-anyag igazából egyetlen egységet alkot, nem különválasztható, csak mi tesszük vele, azért nem értjük az egészet. ) Ettől függetlenül kimondható, hogy létezik egy Abszolút Igazság, ami az ember által megismerhető. A lényege és energiája itt van körülöttünk és bennünk. "Isten országa bennetek van és körülöttetek, nem fából és kőből épült házakban." Aki megvilágosodott, nem képes elmondani szavakkal milyen az, de segíteni tud abban, hogy megtaláljuk az oda vezető utak egyikét - a sajátunkat.

[...]
 

További fejezetek:


A pillanatok fontossága
Az anyagi világ káprázata
A vágyak csapdája
A szellem szabadságának  fontossága
Az idő lényege és fogalma
Értelmes és értelmetlen szellemi tevékenység
A technikai civilizáció Bábel tornya
Az ember önvédelme
A liberalizmus csapdája
Az agnosztikus ateizmus következményei a nyugati társadalmakban
Az egyházak felelőssége napjainkban - kritika történelmi kontextusban
Járható ösvények
A meditációról egyszerűbben
Egyszerű tanácsok a hétköznapokra
 


 

                                       Copyright (c) nibiru.hu  - Minden jog fenntartva. A felhasználási feltételekről itt olvashatsz.