nibiru.hu

 

 


Veritas Vincit!

Honlapom folyamatosan
építés alatt. (v 0.4.56)

Nyitóoldal, változásokInformatikaPolitika, közélet Magyar SzívvelEgészségSzabadidő, hobbiTudományEgyéb írások

Gondolatok egy új rendszerváltáshoz - Korunk demokráciájának alapproblémái    2008.04.22

Barátaim oldalai


A demokratikusnak nevezett rendszerek néhány alapproblémája

(Ez az írásom része a Gondolatok egy új rendszerváltáshoz c. összeállításnak.)


Az oszd meg és uralkodj elvre épül

A pártos, szabad mandátumos rendszer csak azért működhet, mert a pártok tudatosan gátolják a tiszta, együtt egymásért elv érvényesülését. Ha pedig valamilyen ügy kapcsán kicsúszik az irányítás a kezükből, és felszínre kerül az elemi felháborodás, az élére állnak az ügynek, de csakis pártérdekből. Máskülönben a ma létező polgári demokráciák mindegyike a megosztáson alapul. Megosztani a néprétegeket, vallásokat, nemzetiségeket, nemzeteket. Enélkül nem tudnának hatalmat gyakorolni. A legkönnyebben megosztható a nagy létszámú, alacsony, és közepes műveltségű tömeg, ezért a pártok elsősorban őket szólítják meg a kampányaikkal. Ha egyszer egy párt hatalomban van, csak akkor kerül veszélybe a pozíciója, ha valamely oknál fogva elveszíti ezen tömeg bizalmát. Ezzel el is érkeztünk a következő problémához:

A mennyiség uralkodik a minőség fölött

A demokráciát - már amit mi annak ismerünk - Platontól Arisztotelészen át Nietzsche-ig mindenki annak látta, ami: a csőcselék uralmának. A mai demokratikusnak nevezett rendszer haszonélvezői gyakran idézgetik Churchill közhellyé vált mondását, miszerint "a demokrácia igen rossz államforma, csak nem ismerünk jobbat nála." Értve ez alatt a képviseleti demokráciát. Pedig az a mondás is Churchilltől származik, hogy "a demokrácia elleni legjobb érv: öt perc beszélgetés az átlagos választópolgárral". Ezt azonban már nem idézgetik a félművelt politikusok, akik nem hallottak még, vagy hallani sem akarnak az Iroquis (Irokéz) konföderációról, a részvételi demokráciáról, Arisztotelész politeájáról, a teokráciáról, az általános választójog esetleges eltörléséről már nem is beszélve.

Az általános választójog

Az általános választójog a pártos rendszer működési zavarainak egyik oka, a gazdasági és politikai fejlődés gátja, a pártos rendszerek összes hátrányának eredete. Valójában a demokrácia működését manipuláló csoportoknak és személyeknek kedvez csak, mert a "csőcseléket" könnyű irányítani. Ugyanakkor mindenki érzi az abszurditását annak, hogy egy 50 éves egyetemi professzor szavazata ugyanannyit nyom a latban, mint egy önhibájából eredően képzetlen, tanulatlan személyé. Ez a probléma könnyen orvosolható lenne. A korlátozott - pontosabban feltételekhez kötött - szavazati joggal működő választási rendszerben a szavazásra jogosultak statisztikailag is képviselnék a maguk csoportjait minden tekintetben, és a szavazáskor kialakult eredményt az adott csoport arányával kellene súlyozni. Így nem sérülnének pl. a kisebbségek jogai, miközben közülük is csak azok szavazhatnának, akik megfelelnek bizonyos kritériumoknak. Ilyen kritériumok lehetnének az iskolai végzettség (pl, érettségi) megkövetelése, vagy/és a napi tájékozottság mérése. Utóbbival elkerülhetőek az impulzus-szavazások még a szavazójoggal rendelkezők körében is. Ha valaki nem tájékozott egy kérdésben, az ne szavazzon, mert az már nem az ő szavazata, hanem valami külső befolyás eredménye. A médiáé, pontosabban azoké, akik a médiát birtokolják. És itt el is jutottunk az egyik legfőbb problémához:

Az igazi hatalom a média tulajdonosainak kezében összpontosul

A háttérből, a sajtón keresztül manipulálók bizonyos módszerekkel előre ki tudják számítani a műveletlen és információhiányban tartott tömegek reakcióját, így jelenleg közvetve a média gyakorolja a hatalmat, nem a politikusok. Az igazi hatalom tehát nem azok kezében van, akikre az emberek szavaznak, és ezt a politikusok is nagyon jól tudják. Ezért igyekeznek a média, pontosabban azok tulajdonosi köreinek a kegyeit keresni. A világ összes médiájának túlnyomó többsége (96%-a) pedig egyetlen 6 cégből álló érdekcsoport kezében van. Az ő tulajdonosaik világnézetéhez való igazodás, gazdasági és társadalompolitikai elgondolásaikkal való  azonosulás egyet jelent az érvényesüléssel a politikában és a médiában egyaránt. Ezt a helyzetet ismerték fel azok az újságírók és politikusok, akik magukévá tették az ún. "politikailag korrekt" kommunikációt, a bűnös gerinctelenséget.

Amíg törvénnyel nem szabályozzák az írott és elektronikus média tulajdonosi szerkezetét, és nem büntetik keményen a nyilvánvalóan kettős mércés, hazug újságírást, addig a különböző gazdasági és pénzügyi lobbik által birtokolt média mindig is a közvélemény befolyásolására fog törekedni, a pártok pedig a saját érdekükben igazodni fognak a véleménycsinálókhoz.

A kampányhatás

A világban legtöbb helyen alkalmazott választási rendszer az ún. kampányhatástól szenved. Ez azt jelenti, hogy a pártok kénytelenek népszerű intézkedéseket hozni bármi áron, valamint egy nagy csomó pénzt elkölteni kampány célokra, mert még az utolsó pillanatban is azon dolgoznak, hogy az ingadozókat megnyerjék. Az, hogy a kampányok irdatlan költségeit mennyi más, hasznosabb dologra lehetne költeni, nem is kérdés. Számtalan esetben megjelenik viszont a nyílt, vagy rejtett korrupció, amikor multinacionális vállalatok, vagy pénzes vállalkozók támogatnak egy kiszemelt pártot, hogy annak tagjai később majd a hatalomban az ő lobbiérdekeik mentén politizáljanak.

Az információk nem nyilvánosak, ami meg igen, az manipulált

A parlamenti demokráciákban csak az információk töredéke nyilvános, és még az is kellőképpen manipulált a politikusok és a média által. Így a választó nem képes megfelelő döntéseket hozni, csak olyat, amilyenre kondicionálták. Egy igazi demokráciában a választott tisztviselők minden lépésének, tárgyalásainak nyilvánosnak kell lennie. Zárt ajtók kizárva. A sajtó "megválogatása" révén elért cenzúra kizárva. Nyilvánosság mindenek felett!

A "mennyiség" döntéseinek befolyásolása

A befolyásolás minden szinten ott van. A befolyásolható tömegember tetten érhető a vásárlásaiban, mindennapi döntéseiben és a szavazásaiban egyaránt. A befolyásoláson alapuló "demokráciában" a rendszer működtetőinek érdekei szerint történik minden. Az emberekkel elhitetik "hogy", pedig dehogy!

A jelenleg demokráciának nevezett rendszerekben a tömegeket, velük együtt pedig a választások kimenetelét gyakorlatilag a demagógok irányítják. A demagógia gyakorlata pedig az általános választójog egyenes következménye. A demagógia nem csak a politikusokra jellemző, hanem az őket kiszolgáló médiára is. Sőt, a média-demagógok mára  már többségben vannak. A mai gyakorlat szerint az történik a politikában, amit a média akar, pontosabban azok tulajdonosai akarnak. (Erről már szó volt.) Ez az amit az MSZP megértett mellesleg, amikor 1994-ben koalícióra lépett az SZDSZ-szel. 

A politológusok folyton hangoztatják, hogy a média egy külön hatalmi ág. Pedig ez már régen nem igaz. A média maga a hatalom a jelenlegi demokráciákban. Ilyen értelemben pedig nem is beszélhetünk "demokráciáról" sehol a világon. A médiának az általános választójogot gyakorló tömegekre gyakorolt hatása olyan mértékékű, hogy emiatt gyakorlatilag a szabadság alapjoga sérül. Ez még akkor is így lenne egyébként, ha korlátozott lenne a választójog. A hatalom igazi birtokosai ugyanis hamar megtalálnák az utat az új választók elméje felé a médián keresztül, ezért minden valóban demokratikus rendszernek igen kemény korlátok közé kellene szorítania a médiát. Pl. a nyílt hazugságot frekvencia elvétellel, a hírmanipulációt pedig a mikrofon engedély bevonásával és egyéb, kemény büntetőjogi következményekkel kellene sújtani.

Alapvető trükk: hozz létre egy eredetileg nem létező problémát és oldd meg!

Ez a ma demokráciák valódi haszonélvezőinek egyik jól bevált elve, a hatalom megtartásának módja: létrehozni egy problémát, feszíteni a húrt ameddig csak lehet, majd amikor már mindenkinek elege van belőle, felkínálni a megoldást. Az olyan látszatdemokráciákban, mint amilyen a miénk is, "a megoldást" rendkívül hosszú ideig el lehet odázni, mert az emberek politikai aktivitásra való hajlandóságát az ingerküszöb folyamatos emelésével csökkenti a média. Hazánkban ez olyan sikeres, hogy ránk a cső alakú pohár elmélet érvényes. 

A kinevezések gyakorlata

Ez is a mai, demokráciának hazudott rendszer egyik kardinális problémája. A kinevezés ugyanis elfogadott, de semmiképpen sem demokratikus! A kinevezések gyakorlata a demokráciák előtti időszakra nyúlik vissza, amikor is a hatalom birtokosa (pl. a király) nevezte ki a szerinte megfelelő embereket bizonyos posztokra, a hatalmi piramis további részét pedig mindenkinek jogában állt magának alakítani, azaz maga alatt élni a kinevezés jogával. Nap mint nap láthatjuk, hogy a kinevezések gyakorlata hová vezet. Mindenki tudja, hogy a kinevezésekkel hatalomba juttatott személyek nem, vagy sokkal kevésbé szakemberek, mint inkább a hatalmon lévő pártok elkötelezettjei. Gyakran önmagukat a központi hatalom felé ügyesen adminisztráló, megfelelően helyezkedő szakmai nullák és pártapparatcsikok kerülnek olyan intézmények élére, melyek működése hatással van mindannyiunk életére. A különböző állami finanszírozású vállalatok és intézmények (jól fizető) felügyelő bizottsági tagságait sem szakemberek, hanem a pártok felé elkötelezett emberek kapják meg. Ezt a témát tovább lehet tárgyalni a vállalati demokrácia körében is. Rőczey János írt erről bővebben az egyik általam is megkapott levelében. Ide föl lett téve szerkesztetlen változatban. Mindenképp érdemes elolvasni.

A kinevezés gyakorlata megszüntetendő. Az állami szervezetek, hatóságok, vállalatok és intézmények vezetői helyét választás útján kell betölteni, a szakmai szervezetek segítségével.

Közvetve a kinevezés gyakorlatának köszönhető, hogy a brüsszeli, EU-s képviselői   pozíciókat ma afféle politikus-temetőnek használják a nagy pártok. Többnyire ugyanis  olyanokat küldenek ki, akiknek itthoni jelenléte valamiért kényelmetlen a pártoknak. Nálunk  legalábbis így működik a dolog.

A pártfegyelem és a lelkiismereti szabadság összeegyeztethetetlensége

A jelenlegi, ún. szabad mandátumos pártos képviseleti rendszerben nem érvényesül, de nem is érvényesülhet a képviselők lelkiismereti szabadsága. A képviselők döntéseit a párt határozza meg. Az elvileg a pártban közösen kialakított álláspontot gyakorlatilag majdnem mindig a párt hatalmi piramisának teteján állók, a párt felső vezetése alakítja, a képviselők szavazógépek, aki nem lennének képesek a hatékony képviseletre akkor sem, ha ez szándékukban állna.

Ez a rendszer a korrupt ide-oda szavazó megélhetési reninenskedőktől hivatott megvédeni a politikát a szabad mandátumos rendszerben, (de erre nem is lenne szükség kötött mandátum esetén) azonban lehetővé teszi, hogy a valódi hatalom mindössze egy tucat hangadó, a párt felső vezetésének kezében összpontosuljon. Akiket pedig már könnyen  pórázon tart a globális rendszer. Erről még írok itt is.

Listán bejutott képviselők

A pártok által listán bejuttatott képviselők nem az embereket, hanem a pártot képviselik. A listás képviselők többnyire azok, akiket ezzel a poszttal jutalmaznak a pártok a pártban és a pártért végzett munkájukért. No meg azok, akik kevesebb kárt okoznak a párton belül, mintha azon kívül lennének. A pártlistákat azonban nem lehet megszüntetni, mert az a rendszert még jobban eltolná a diktatúra irányába. Erről lásd az írásomat itt.

Az állam öncélúvá vált

A pártos, képviseleti demokráciáinak alapproblémái mind egyetlen kardinális kérdésben csúcsosodnak ki: a pártok a saját érdekeiket nézik, az általuk irányított állam pedig függetlenné vált a választóktól. Az állam nem az ő érdekeiket szolgálja, hanem a nemzetközi tőke és a pénzvilág érdekeit. Ez addig nem fog megváltozni, míg a nép saját maga nem fog össze és veszi a kezébe az irányítást, ami alatt persze nem a bolsevik típusú, szintén önös érdekű szerveződést kell érteni, hanem egy új típusú, részvételi  demokráciát, és a holografikus társadalmi berendezkedést.



Frissítve: 2009.06.06

 


 

                                       Copyright (c) nibiru.hu  - Minden jog fenntartva. A felhasználási feltételekről itt olvashatsz.