nibiru.hu

 

 


Veritas Vincit!

Honlapom folyamatosan
építés alatt. (v 0.4.56)

Nyitóoldal, változásokInformatikaPolitika, közélet Magyar SzívvelEgészségSzabadidő, hobbiTudományEgyéb írások

Gondolatok egy új rendszerváltáshoz - A rombolás erői                                          2007.01.15

Barátaim oldalai


A rombolás erői

(Ez az írásom része a Gondolatok egy új rendszerváltáshoz c. összeállításnak.)


Ez az első része egy sok részesnek ígérkező sorozatnak, mellyel megpróbálok a  szétzüllesztett, tönkretett, a valóságban nem is létező demokrácia hajójának új szelet, új irányt, az embereknek pedig új reményt adni. Hogy igenis lehetséges a dolgokat jobbra fordítani és valódi, működő demokráciát csinálni, ha azt mindannyian akarjuk. Reményeim szerint ezzel egy olyan vitát indítok el, melynek vége az elképzelésem valamilyen formában történő megvalósulása. Úgy gondoltam, hogy elkezdem szórni a magvakat, és lesz ami lesz.

Nibiru 

2007.01.15


Minden korszak és kultúra magában hordozza a saját pusztulásának erőit, és el is pusztul, ha azokat érvényesülni hagyja. Normális esetben az építés és pusztítás erői (egyszerűsítve: a jó és a rossz) dolgoznak egymás ellen. Ez az általunk ismert világ dialektikája, fejlődésének feltétele. A szűkebb, vagy tágabb közösségek - végső soron az emberiség egészének - spirális fejlődése szempontjából azonban nem mindegy, hogy ezek az erők kiegyensúlyozottan érvényesülnek-e. Ha úgy alakul, hogy az építő erők hosszú távon alulmaradnak, vagy feladják a harcot, az adott közösségen belül a fejlődés megáll, majd a társadalmi építmény visszafejlődik, és végül összeomlik, ami az adott szinten addig működő közösségi lét teljes megszűnését is jelenti egyben. Ha mindez egy egész nemzettel következik be, az eltűnik a történelem süllyesztőjében, a helyét pedig más népek, a túlélők veszik át. (Azok, akiknél még van működő közösség. Akik képesek megvédeni magukat és a kultúrájukat. Azok, akik között erősebben működnek az építés erői, ezzel együtt jobbak a közösségi és fennmaradási mutatóik.)

Ha nem teszünk valamit hamarosan, mi is erre a sorsra jutunk. Hamarabb, mint azt egyesek gondolnák. De nehogy azt higgye valaki, hogy ez a veszély csak Magyarországot fenyegeti. A világ nagyobbik része úgyanúgy jó úton jár a süllyesztő felé. Ha nem térünk  magunkhoz idejében, akkor azok is velünk utaznak majd a pokolba, akiket amúgy nem izgat a magyarok sorsa, vagy akik éppenséggel ellenségesen viseltetnek most velünk szemben. A módszer, minél hatékonyabban manipulálni az emberi erőforrást önnön kizsákmányolhatósága érdekében. A cél, hogy minden az emberiség egésze által létrehozott vagyon egyetlen szűk kör kezében összpontosuljon, egyre nagyobb pénzügyi és hatalmi koncentrációt eredményezve egy olyan az átlagember számára felismerhetetlen kör számára, akik semmit sem adnak, kizárólag elvesznek, és akikre a halandók törvényei nem vonatkoznak.

A rombolás erőit ma a világon, de elsősorban a nyugati társadalmakban, két egymást szervesen kiegészítő, vagyis inkább egymással összenőtt erő, a neoliberalizmus és rablótőke minden értéket csak pénzben mérő globalizmusa jelenti. Ez a két erő rágja, rombolja a demokráciákat, ezzel együtt a környezetünket, a létünket, nap mint nap. A neoliberalizmus voltaképpen a globalizmus szálláscsinálója a világban, minden eszközével érte dolgozik. A neoliberalizmus hivatott átformálni (az ő szaukat használva "megreformálni") a politikai rendszereket annak érdekében, hogy a globalizmus szája íze szerint működjenek. Minden tevékenységük arra irányul, hogy megfertőzzék és elaltassák a társadalmat, elvéve annak természetes erejét, a demokráciát pedig megfosszák minden eredeti értékétől, és önmaga lényegétől. Az eredmény napjaink hazug áldemokráciája, a neoliberalizmus által terjesztett kór, ami szinte kizárólag a globalista rendszer működtetőinek célját szolgálja.

A neoliberalizmus által terjesztett betegség, a globalizmus és a vele mindenkire rátelepedni igyekvő gátlástalan rablótőke a kommunista időket megszégyenítő propagandájával ellentétben soha nem fejlődést hoz, hanem kizsákmányol és kizárólag az emberek manipulációjára, valamint a hazugságra épít. Ha ez nem válik be, akkor a korrupciót hívja segítségül. Ha abban is felsülnek, készek bevetni bármilyen törvényellenes módszert, beleértve a útjukban állók likvidálását is. Átgázolnak mindenen és mindenkin aki útjukba kerül, mert az ember számukra csupán fogyóeszköz, kihasználható erőforrás, még inkább húsból álló puszta nyersanyag a könyvelésükben, akiket meggyógyítani is csak akkor éri meg, ha az jövedelmezőbb, mintha meghalnának. És ahogy növekszik az emberiség lélekszáma, úgy ér egyre kevesebbet egy ember.

A globalizmus fő alapelve, hogy minél kevesebb embernek kell osztoznia a gazdagságon, annál több marad a nyerteseknek. Ebben a rendszerben azok a többnyire pszichésen sérült (pl. hipomániás) ember-robotok a legsikeresebbek, akiket a  teljesítmény mindenáron való fokozása éltet, s akiket a rendszer ebben az anyagi juttaságokkal  megfelelően befolyásolni képes. Ezeket a szerencsétleneket különféle vállalati agymosásokon ún. "csapatépítéseken" alakítják minden sejtjükben kizsákmányolható robottá. Hogy önszántukból akarjanak robotok lenni, és hogy hirdessék is a robot léttel - és a pénzzel - járó "boldogságot". A dolog sajnos nem kizárólag nyugati jelenség. Lényegi elemeit ugyanúgy átvette minden iparosodó, "a nyugat" mellé felzárkózni kívánó ország a világon, ahová beengedték az embert és a természetet nem kímélő, kizárólag a profit érdekében tevékenykedő multinacionális cégeket. (Lásd még multilevel marketing.)

Azokban az országokban, ahol neoliberális-globalista gazdaságpolitikát folytattak (már ha a szupertőke elvtelen kiszolgálását gazdaságpolitikának lehet egyáltalán nevezni) vagy ezeket az erőket bármilyen módon érvényesülni hagyták, ott a demokrácia elsorvadt, és óriási tömegek kerültek a reménytelenség állapotába. Nem véletlen, hogy Dél-Amerikában elege lett végül ebből az embereknek. Ők azonban még előnyben voltak velünk szemben. Mert míg régebben a globalizmus héjái pusztán gazdasági érdekérvényesítésre törekedtek, addig mára, pont a Dél-Amerikai események kapcsán rájöttek, hogy a nacionalizmus visszaszorítása nélkül nem képesek tartósan megvetni a lábukat egy térségben. A mai neoliberalizmus és globalizmus az oktatást, a közösségi identitást, és a kultúrát rombolja, és az individualista, egoista törekvések támogatásával vásárol rabszolgákat a pénznek.
Az ő propagandájuk nem a szabadságról szól, hanem éppen az ellenkezőjéről, annak korlátozásáról. Mindezt persze úgy adják el, mintha az emberek érdeke volna. Ők kreálják az alapvető problémákat, melyek megoldására tett intézkedések mindig az emberek  alapvető szabadságának korlátozásával járnak együtt.

A neoliberalizmus és a globalizmus a pénzt kénsavként használva marják szét a demokráciát és a társadalmi felépítményt a politikától az igazságszolgáltatáson, oktatáson át a kultúráig, gondoskodva arról, hogy a pénztőke elképzelései minden szinten érvényesülhessenek. A hagyományos szellemi műhelyeket megfojtják, a kultúra ellen pedig úthengerrel indulnak, hogy átadják a helyet a könnyen emészthető, széles tömegek befolyásolására  kitalált, a pénz és a kapcsolatok által irányított manipulatív kultúrmocsoknak, belterjes szellemi fertőnek. A pozitív társadalmi, emberi és szellemi értékeket felváltja az önző individualizmus, az életével a cégének elkötelezett sznob munka- és vásárlógépek lesznek a rendszer ideáljai. Az új rendben a pénz beszél, a kutya ugat, és mindenkinek megvan az ára.

A közhiedelemmel ellentétben a neoliberalizmus sosem szolidaritásból beszél folyton a toleranciáról, meg a kisebbségi jogokról. A neoliberálisok a kisebbségi  jogokat csak akkor tartják fontosnak, ha azzal valamilyen nekik tetsző célt, pl. a  nacionalizmus visszaszorítását, vagy a hatalom megszerzését lehet elérni. Hasonlóan szépen hangzó hazugságokkal leplezik a globalizmus valódi tevékenységét. Háborús indokként mindig a demokráciáért vívott küzdelmet, vagy az emberi jogokat hozzák fel, ugyanakkor még egyetlen egyszer sem fordult elő, hogy a globalizmus fő terjesztője az Amerikai Egyesült Államok önös érdek nélkül fellépett volna az emberi jogok védelmében. Sőt, ha az érdekei éppen úgy kívánják, az ENSZ erre vonatkozó határozatait is rendre megvétózza. (Lásd Izrael esetét.) Amennyiben nincs egy kérdéses területen olaj, vagy az más stratégiai okból nem fontos a globalizmus haszonélvezői számára, akkor ott felőlük akár milliókat is kiirthatnak, egy fűszálat sem fognak megmozdítani. Csak és csakis akkor szankcionálnak, vagy indítanak háborút, ha gazdasági vagy nagyhatalmi érdekük ezt megkívánja. Ez alól nincsen kivétel. Irak esetében is minden józan ember tudja, hogy anno az USA a számára szükséges olaj miatt indított háborút Husszein ellen, majd később ugyanezért ölette meg a Líbiai elnököt is. Jó kapcsolatokat ápolnak viszont bármely elnyomó rezsimmel vagy véres diktatúrával, ha az amerikabarát politikát folytat, és persze nem fenyegeti Izrael állam létét.

A nyugat jelenlegi pártjainak túlnyomó többsége a jelenlegi rendszerben nem tesz mást, mint sorban áll a hatalom valódi birtokosainál, hogy ki lehet a következő. Megfigyelhető, hogy egy új párt gyözelme esetén sosem történik lényegi változás, csak a színek és az emberek hülyítésének, fanatizálásának a módszerei vátoznak hol többé, hol kevésbé. A választók pedig legközelebb is el fogják hinni a pártok ígéreteit. Nem csak azért mert feledékenyek, hanem mert azokra az ígéretekre mindig akad pénz, melyek közvetlenül is befolyásolják a választói akaratot. De mindennek a lényege, hogy a spekulációs és rablótőkét akkor is ki kell szolgálnia egy kormányon lévő pártnak, ha beledöglik a nép.

    [ Kieg 2011.08. : Izland példájáról, ahol demokratikusan jutottak túl a spekulánsok által generált     válságon, (úgy, hogy közölték, nem fizetnek, a csalóknak börtönben a helye, a bankoknak pedig
    állami tulajdonban) teljesen hallgat a média. MINDEN médium, kivéve néhány szabad forrást. Az ilyen
    elhallgatásos és manipulációs esetek sűrű tömegéból pedig pontosan lehet tudni, hogy ritka kivétellel
    gyakorlatilag az egész hírközlés a globális kizsákmányolók irányítása alatt van, mindegy, hogy
    magukat jobb, vagy baloldalinak mondják, vagy hazudják. ]


A globalizmust kiszolgáló pártok a törvényeket sajátosan értelmezik, saját magukra nem tartják érvényesnek. Mindig igyekeznek olyan biztosítékokat beépíteni a jogrendszerbe, melyek őket és megbízóikat mentesíti a büntetések alól. A demokrácia látszatát mímelik, de az etika és a morál részbeni vagy teljes mellőzésével politizálnak, és igyekeznek a nép spontán érdekérvényesítését minél jobban elfojtani. Az ún. "kis pártok" eltüntetése a közéletből  "demokratikus", de akár teljesen illegális eszközökkel az első olyan lépés szokott lenni, amivel nekilátnak ledarálni a demokráciát. A kis pártok csak mint zavaró tényezők léteznek a nagy globalista pártok számára.

Mivel a globalizmust nyíltan támogató, vagy ahhoz alkalmazkodni kívánó pártok politikája részben vagy egészben a nép ellenében történik, és ezt ők is jól tudják, ezért egy folyamatos látszatot kell fenntartaniuk. A látszatot gátlástalan hazudozással, és képmutatással érik el, de a médiában elfoglalt pozíciójuk, kiterjedt kapcsolataik miatt a választók többsége ezt nem veszi észre. Valójában az emberek önmaguk érdekei ellen szavaznak a választásnak nevezett színház alkalmával. Céljuk, hogy a választó politikai identitást is nyerjen egy pártra való szavazásból és zsigerből zárjon ki minden olyan információt az áradatból, amely megkérdőjelezné a meggyőződéseit.

Ami végső soron a liberalizmus és a globalizmus együttműködése után megmarad, az már nem demokrácia, hanem egy az embereket kizsákmányoló pénzhatalmi diktatúra, mely tulajdonképpen a Nietzsche-i "posvány" egy változata ahol a tudatlan, pontosabban a tudatmódosított tömegek kontraszelektív uralma érvényesül a politikában. Az ilyen rendszerben a becsületes, a nemzet vezetésére, és irányítására termett hazafiak a háttérbe szorulnak, vagy csalódottságukban saját maguk húzódnak vissza a színtérről. Főleg, ha a kártékony folyamatokkal szembe menni látszó  politikai erők is lényegében ugyanabban az irányban haladnak. Ez utóbbit szokás manapság pragmatizmusnak nevezni.

Jelenleg tehát globalista gazdasági érdekek döntenek el mindent az emberek feje fölött. Ezt csak egy egészséges közösségtudat (ti: nacionalizmus) lenne képes ellensúlyozni.

Sietnünk kéne. Amit ugyanis mind egyre többen és jobban érzünk, az már mint az úgynevezett Új Világrend előszele. Ez az új "rend", csak bűnözők és megélhetési politikusok korrupt világában képes létezni, valódi demokráciákban nem. Csak erőszakkal képes fenntartani önmagát. Ahol csak a globalizmus erői megjelennek, az egyezményes közösségi rendet és törvényességet felváltják a diktatúrák, a fegyveres erőszakkal fenntartott elnyomó rezsimek, rendőrállamok és a hatalomnak a nép ellenében való gyakorlását, önkényét láthatjuk. A demokrácia, a jogbiztonság, az  igazságosság pedig  kiüresedett fogalommá, politikai kampányszlogenekké degradálódnak.

Az Új Világrend felé haladva a rendszer minden szinten egyre erőszakosabbá válik, ellensúlyozandó az Ortega-i jelenségeket. (Ajánlott irodalom: José Ortega y Gasset: A tömegek lázadása) A globalizmus rendjében a tömegek a felturbózott fogyasztásban élik ki magukat amivel csak a gazdasági fejlődés fenntarthatatlan vonalát erősítik. A mesterségesen az áltagra leszorított létezésben, ahol utóbb magát az átlagot is egyre lejjebb nyomják, az egyén ha véletlenül öntudatára is ébred, azért nem cselekszik helyesen, mert nem látja értelmét. Kényelmesebb számára belesüppedni az "úgysem tehetek semmit" nevezetű karosszékbe. Az emberiség egésze ilyen módon aztán változatlanul halad tovább azokon a földi pokol felé vezető síneken, melyeket a globalizmus erői fektettek le számára a kollektív tudat építő jellegű hajtásainak szándékos lenyirbálásával. A globalizmus egy új gyarmatosítást hajt végre a neoliberalizmus segítségével, melynek vége a Föld népességének gépként való kihasználása, a bolygó gazdagságának polarizálása ameddig csak lehetséges, és a természeti környezetünk pusztulása. Környezetünk szempontjából nézve a rabló globalizmus az emberiség teljes kihalása felé viszi a világot, és a mai ütemet figyelve el is fogja juttatni oda, amennyiben nem ébredünk és lépünk föl a saját érdekünkben.


Nibiru 2007.01.15

(Utoljára frissítve, kiegészítve: 2013.03.13.)


Megjegyzés:

Ez az írás eredetileg A nacionalizmus c. oldal részeként került föl a netre.
2007.június 25-én döntöttem úgy, hogy külön szedem, mert ez a rész egy teljesen külön témával foglalkozik.

Ajánlott olvasmány:

Ha fogalmat akarsz alkotni, hogy hová vezet a globalizáció, akkor olvasd el
dr. Csath Magdolna írását a luganó tanulmányról.
 


 

                                       Copyright (c) nibiru.hu  - Minden jog fenntartva. A felhasználási feltételekről itt olvashatsz.