nibiru.hu

 

 


Veritas Vincit!

Honlapom folyamatosan
építés alatt. (v 0.4.56)

Nyitóoldal, változásokInformatikaPolitika, közélet Magyar SzívvelEgészségSzabadidő, hobbiTudományEgyéb írások

Új rendszerváltás - Miért pártok nélkül? (2. rész)                                                    2007.10.15

Barátaim oldalai


Miért pártok nélkül? (2.)

(Ez az írásom része a Gondolatok egy új rendszerváltáshoz c. sorozatnak.)



Mi szükség egyáltalán képviselőkre?

De nézzük csak a mi kis magyar pártos "demokráciánkat"!
A hazugság általános kommunikációs gyakorlat, lévén a választási ígéretek a szabad mandátumos rendszer miatt semmire sem kötelezik a képviselőket, vagy a pártokat.
A Házban gyakorlatilag pártkatonák nyomkodják a gombokat felsőbb utasítás szerint. Ha netán mégis a lelkiismeretükre hallgatnak, akkor megbünteti őket a pártjuk. Ilyen alapon viszont mi szükség egyáltalán a képviselőkre? Hiszen úgyis a pártvezetés dönti el, hogy melyik gombot fogják majd megnyomni. Akár majmok is ülhetnének a parlamenti padsorokban, akik tudják, hogy ha valaki répát mutat, akkor nemmel szavaz, ha banánt, akkor igennel, és ha almát, akkor tartózkodik. Milyen demokrácia az olyan, ahol a mandátumvásárlás (lásd Leisztingerék esetét azt MDF listáján 2006-ban) senki szemét nem szúrja, és ahol a kormányzó párt a tömegbe lövethet, ha éppen úgy tartja kedve?
Minek a képviselő, ha nem a választók, hanem elsősorban a párt érdekeit képviseli?

Jelenleg a pártok - és nem csak hazánkban - gyakorlatilag megvásárolható  lobbiszervezetekként, vagy "önsegélyező" csoportokként működnek. (Még akkor is, ha ez nem törvényes. )

A pártos politizálás két dologról szól. A ciklus elén történő osztogatás után arról szól, hogy hogyan adják be a népnek azt, ami nem az ő érdekükben történik. A ciklus végén pedig arról, hogy hogyan magyarázzák ki magukat.

Pártok nélküli kötött mandátumos képviselet, vagy tiszta részvételi demokrácia esetén nem történhetne meg, hogy a multik érdekei übereljék a hazai vállalatok és munkaadók, mezőgazdasági termelők érdekeit, hogy eladhatóvá tegyük a földet a külföldieknek.
A pártok mindig is koloncok maradnak a rendszerben. 

Ahogy az egyházak és felekezetek teljesen feleslegesen beékelődtek Isten és az emberek közé és váltak hatalmi tényezővé, úgy ékelődtek be a pártok is az országok gazda(g)sága és az emberek közé, elhitetve a tömegekkel, hogy ez az ő érdekük, és másképp nem képzelhető el a demokrácia. A valódi hatalom persze nem az ő kezükben, hanem azokéban van, akik az egészet a háttérből, kellően hatalmas pénzmag birtokában irányítják.


Trükkök

Az nem demokrácia, ahol a kormány és a  kormánypárt tagjainak bűntettei megtorlatlanul maradnak. Az nem demokrácia ahol a kormány olyan kártékony lehet  - demokratikusan - amennyire nem szégyelli, és csak a rendőrterrornak és a gyáva, impotens, mutyizó ellenzéknek köszönheti, hogy hatalomban marad. Az nem választás, ahol csak azért szavaznak a tömegek az úgynevezett ellenzékre, mert látszólag nem annyira rosszak, mint a másik párt. Ha figyelünk, általános jelenségként sorra láthatjuk a világban, ahogy az amerikai típusú pártos demokráciák elveszítik a működőképességüket.
Persze még azért trükköznek. Trükkök százaival, érzelmek manipulálásával próbálják a  pártok megőrizni a hatalmukat. Ahogy hazánkban is.

Egy párt, vagy egy politikus esetében sosem azt kell nézni, hogy mi mond, hanem hogy mit csinál! Az MSZP és az SZDSZ esetében szabad szemmel is látható, hogy e két dolog gyökeresen eltér egymástól. Amiről azt mondják, hogy nem fogják megtenni, azt megteszik. Amiről azt állítják, hogy meg fogják tenni, azt nem teszik meg. Amivel pedig az ellenzékkel kapcsolatban ijesztgetik a népet, hogy majd meg fogják tenni, azt ők tervezik megtenni.

Azonban a Fideszt illetően sem érdemes semmiféle illúzióban ringatni magunkat. Csak egy pártról van szól a maga megcsontosodott struktúrájával, a komoly helyzetekkel boldogulni képtelen stratégiáival. A Fidesz egy jogpozitivista párt nemzeti díszítésekkel. A díszítések azt a hamis illúziót teremtik meg a szavazók számára, hogy a nemzeti oldalhoz tartoznak. Ezzel szemben nincs más dolgunk, csak megnézni a párt tagjainak személyes kapcsolatrendszerét, vagy azt, hogy mit csinálnak, és meg is látjuk a lólábakat. A Fidesz sokkal veszélyesebb a demokráciára nézve, mint a baloldal pártjai. Mert míg azok nyíltan nemzetellenesek, azaz pontosan lehet tudni, hogy hol állnak, addig a Fidesz a nemzeti politizálás látszatát igyekszik fenntartani, amivel elaltatja az oroszlánt.


Látszatnemzeti látszatpolitizálás

A Fidesz egész eddigi ellenzéki (és hajdani kormánypárti) politizálása alatt is hibát hibára halmozott. Amit azonban sokan hibának gondoltak, arról kiderült az évek alatt, hogy egészen másról van szó. A Fidesz gyakran tudatosan a nemzet érdekeivel szembe menve politizált, amikor pedig mégis felvállalta a valódi nemzeti vonalat, az rendszerint csak azért történt, hogy kifogják a szelet az ún. "szélsőjobb" vitorlájából. A párt először tudatosan leválasztotta magáról a "szélsőjobbot", azóta pedig megfigyelhető, hogy Orbán Viktor akkor - de csakis akkor - lesz radikális, amikor olyan helyzet áll elő, ami a radikálisok népszerűségét növelné. Azonnal visszavonul azonban, mihelyst lecsillapodnak a kedélyek. Visszavonul, és játssza a politikailag korrekt jó kisfiút a Parlamentben. Gyurcsány hazugság ügye és az ahhoz kapcsolódó események kapcsán is csak villámhárítóként működött Orbán Viktor és a Fidesz. Amint a vihar lecsillapodott, már el is tűntek a Parlament elől. A jelenséget maga Orbán Viktor magyarázta meg egy évvel később a Le Mond-nak adott  interjújában:

 "Nincs jelentős szervezet az általunk képviselt demokratikus jobbközéptől jobbra, és nem is lesz. Ez mindenképp személyes stratégiám része. "

Ez alapján a nyilatkozat alapján pedig elgondolkodhat mindenki, hogy Orbán Viktor maga "Orbán Viktor-e." Azaz olyan ember, akinek a feltétel nélküli hívei gondolják, vagy csak jól játssza a neki szánt szerepet, de valójában még mindig ugyanaz a liberális személy, aki volt a Fidesz első hat évében? Orbán nem azért tüntet és tevékenykedik, hogy jobb legyen, hanem hogy az igazi ellenzék ne nyerhessen teret. Ez egy demokrata ismérve?


Nekünk elég a legkisebb rossz is?


Az országban kialakult helyzetet nézve minden a demokráciát féltő ember számára nyilvánvalóvá vált, hogy jelenleg diktatúra van az országban. Ehhez képest a Fidesz úgy tesz, mintha csak apró, tárgyalható ügyekről volna szó. Bejárnak a szín-Házba, látszatpolitizálással vesznek részt a darabban, és felveszik a fizetésüket.

Az igazi különbség a magát baloldalnak aposztrofáló társaság, és a Fidesz politizálása között mindössze annyi, hogy a baloldal kapzsi és telhetetlen figurákból áll, akik nyíltan idegen érdekek lakájaiként viselkednek, a Fidesz pedig egy tőlük eltérő vágányon és hosszabb idő alatt akarja az országot révbe vinni. A rév azonban ugyanaz. Ma a nemzet csak arról dönthet demokratikusan, hogy gyors kivégzést akar, vagy a lassú, modernizációs, globalista kínhalált.

Igazi ellenzékünk már régen nincs a Parlamentben. Ez a 2006 szeptemberi majd az októberi események kapcsán tapasztalt Fidesz reakciók kapcsán vált végleg egyértelművé. A párt karrierpolitikusai nem voltak hajlandóak semmilyen kockázatot vállalni annak érdekében, hogy az ország a  gödörből kilábaljon. Felállhattak volna a székükből, alakíthattak volna árnyékkormányt és még ezer más dolgot is művelhettek volna, de nem tették. A miértekre a választ részben az olyan nyilvánvalóan pártpolitikai okokból titkosított ügyekben kell keresni, melyben minden párt vastagon benne volt, külön kiemelve itt az olajügyet.

Ahogyan Gyurcsány Ferenc a balliberális média hátszelével a szó legszorosabb értelmében visszahazudta magát a hatalomba, az a láthatatlan hatalom által irányított pártos áldemokrácia tipikus esete. Az viszont, ahogy az emberek, sőt az ahogyan az ellenzék reagált akkor amikor a hazugság-beszéd napvilágot látott, a világon példa nélkül álló. Az ellenzék ahelyett, hogy a súlyának megfelelően robbant volna rá az eseményekre, napokig bambult, majd vakon rágódott a neki dobált gumicsontokon. A magát ellenzéknek nevező csoport hagyta, hogy az eseményeket az MSZP tematizálja. A 2006 őszi események kapcsán pedig úgy viselkedett a Fidesz, mintha valami emberi jogi szervezet volna, nem egy politikai tényező.

Meggyőződésem, hogy Magyarországon a pártos demokrácia már soha nem lesz működőképes. A jelenlegi baloldal nem más, mint a múlt szörnyű konglomerátuma, a jobboldal pedig a látszólagos sikerei ellenére lejáratta és hamuvá égette magát szinte minden szinten. Paradox módon a Fidesz a jelenlegi népszerűségét is csak a baloldalnak köszönheti, nem a saját embereinek. Ez is csak addig marad így, amíg a tömegek Gyurcsány és a baloldal iránt érzett utálatát nem közömbösíti a szervilis sajtó.

A jelenlegi állapotot és a pártos rendszert többek között azt tartja fent, hogy van egy Fidesz, akire csak azért szavaznak az emberek, mert legalább egy kicsivel jobb a Deákné vásznánál. Miért szavazzunk egyáltalán, ha az a legkisebb rossz sem nyújt a nemzet számára felemelkedést? És mire jó egy olyan demokrácia, ahol nincs JÓ választás, csak legkisebb rossz?

A magyar nép döntési kényszer előtt áll. Ha meg akarunk maradni nemzetnek, akkor minél előbb lépnünk kell, együtt vagy akár külön-külön. Tennünk kell a dolgunkat. Aki nem így cselekszik, az a passzivitásával segíti elő a nemzethalált. A nemzeti erőknek a látszattal ellentétben könnyű feladatuk van. Azt kell figyelni, hogy a neoliberalizmus a politika, a közélet és az államigazgatás mely területeken törekszik a legtöbb rombolást véghez vinni, és hogy mely területeket igyekeznek teljesen az irányításuk alatt tartani. Azok azok a területek, ahol hídfőállásokat kell kialakítani, és azokat megvédeni. A kettő legfontosabb ezek közül a tömegtájékoztatás, és a közoktatás. Ezek segítségével ugyanis még a legéberebb nemzetet is sikerül nyáladzó médiaidiótává  és reklámérzékeny komzumbarommá alacsonyítani. A korrupció onnantól már magától értetődő társadalmi jelenségként épül be a mindennapokba, és egyenes út vezet az agymosott idióták önkéntes rabszolgaságához. Magyarországon ma az a kérdés, hogy hagyjuk-e, hogy a politikusok a globalizmus rabszolgáivá tegyék az országot teljes egészében, vagy még az utolsó pillanatban elszánjuk magunkat a döntő lépésre, és visszavesszük magunknak azt ami jár: a demokráciát. De már pártok nélkül.

Nibiru

2006.10.15.

Kapcsolódó írás: Mi bajom a Fidesszel?
 


 

                                       Copyright (c) nibiru.hu  - Minden jog fenntartva. A felhasználási feltételekről itt olvashatsz.