nibiru.hu

 

 


Veritas Vincit!

Honlapom folyamatosan
építés alatt. (v 0.4.56)

Nyitóoldal, változásokInformatikaPolitika, közélet Magyar SzívvelEgészségSzabadidő, hobbiTudományEgyéb írások

Gondolatok egy új rendszerváltáshoz - A nacionalizmus                                          2007.01.15

Barátaim oldalai


A nacionalizmus

(Ez az írásom része a Gondolatok egy új rendszerváltáshoz c. összeállításnak.)

A nacionalizmus mint a demokrácia alapja, a neoliberalizmus és a globalizmus érvényesülésének ellenszere, a nemzetek és az emberiség megmaradásának záloga


Ne szégyelld amit érzel!

A hazáját szerető, azért nyíltan kiálló, őszinte embereket nacionalistának szokták nevezni, amikor is szégyenkezni, vagy tiltakozni illik. Ne tegyük! Aki ezt a kifejezést szitokszóként használja, esetleg a sovinizmussal vagy a nácizmussal akarja összemosni, (ami mellesleg maga a kristályos sovinizmus) az vagy nincs tisztában azzal amiről beszél, vagy a nemzet felemelkedésének, végső soron pedig magának a nemzetnek és a demokráciának az ellensége, s mint olyat úgy is kell kezelni. 

A nacionalizmus fogalmát a II. világháború után értékelték át, és használják azóta is tudatosan pejoratív kontextusban. A Német Nemzetiszocialista Párt óta igyekeznek az emberekbe sulykolni, hogy ami "nemzeti" az egyben náci is. A nacionalizmus fogalmának negatív jelzőként való használata mindennapos jelenség korunk médiájában. Gondoljunk csak arra, amikor a különböző soviniszta pártokat nevezik nacionalistának, sőt ultranacionalistának. De mi a nacionalizmus valójában? Miért van ez a fogalom és a nemzetünk iránt érzett szeretet és felelősségtudat feketelistán? A válasz egyszerű.

A neoliberális, globalista körök tisztában vannak vele, hogy gátlástalan hatalmi törekvéseiknek csak a nacionalista és populista (erről majd a következő oldalon lesz szó) politika képes ellenállni, ezért  legfőbb ellenségüknek a nemzeti eszméket, hagyományokat, a becsületet, a közösség pozitív önértékelését tartják. Ha ugyanis nincs nacionalizmus, akkor nincs náció, azaz nemzet sem. Egy nemzettudatától megfosztott tömeg pedig a végletekig manipulálható, és ez az amire a globalizmusnak oly nagy szüksége van: egy képlékeny, ambivalens, befolyásolható tömegre, melynek tagjai a globalizmus szolgálatában töltik el a hétköznapjaikat, munka után pedig szaladnak hitelre vásárolni. Olyanokra van szüksége, akiknek nem jut eszébe gondolkodni, életnek nevezik azt, amit a rendszer rájuk kényszerít és a gyermeküket is a rendszer szolgálatára, a piramis hatalmi rendszer kiszolgálására nevelik.

A pozitív nemzettudat rombolása, a nemzeti egység és összetartozás érzésének megakadályozása azért is kiemelten fontos a globalizmus számára, mert csak így tudja kinevelni a maga számára a pénzért, vagy hatalomért bármikor és bármire hajlandó kozmopolitákat világszerte. A nemzeti érzések nélküli szürke tömeg pedig az ideális fogyasztót jelenti a globalizmus számára minden szempontból nézve, hiszen csak az árat nézi, érdekérvényesítési képességét és hajlandóságát pedig már elhagyta a nacionalizmusával együtt.

A nacionalizmus

A neoliberalizmus és a globalizmus érvényesülésének csak az egészséges nemzeti érzelem, a nyelvi mellett a kulturális közösségtudat szabhat gátat, ahol a közösség felismeri a MI fontosságát az ÉN felett. Akiben megvan ez a tudatosság, az nacionalista. Ellentétben azonban azzal a torz propagandával, amit a globalizmust kiszolgáló médiában hallunk nap mint nap, a nacionalizmussal nincsen semmi baj, sőt! Egy nemzet túlélése szempontjából nincs az egészséges nacionalizmusnál fontosabb dolog. A maga idejében Gandhi is az indiai nemzeti forradalmárok hagyományainak megfelelően nacionalista gondolkodónak tartotta magát. Gandhi és a nacionalizmus nélkül India még mindig gyarmat lenne.

A nacionalizmus pozitív érzelem, a nemzeti önvédelem és megmaradás legalapvetőbb záloga, a nemzeti közösségek összetartásának és a nemzetállamok függetlensége megőrzésének legfontosabb bástyája. Minden olyan ember, akiből hiányzik az egészséges nacionalizmus, elvész a nemzete számára.

Nacionalizmus nélkül az ember sosem válhat teljessé, mert a nacionalizmus jelenti korunkban a közösségi lét megélésének legmagasabb elérhető szintjét. Történelme folyamán az ember egyre nagyobb közösségekben élte meg az együvé tartozás, az EGY-ség érzését. Először voltak a családok, törzsek, majd a falvak, városállamok, melyekből később etnikai és nyelvi, majd gazdasági és vallási közösségek alakultak, és ezekből aztán több változatukban megszülettek a ma ismert államok. Korunk jelenlegi országai nemzeti közösségeinek egyike sem lépett túl az etnikai, nyelvi és/vagy vallási közösségi tudaton, ez még hátra van. Minden kétséget kizáróan eljön majd az az idő, amikor egyszer a mai nacionalizmust felváltja valami új, nemesebb érzés, ami a Föld lakóit fogja összekovácsolni. Ameddig azonban a világban nem alakul ki mindenhol a nacionalizmus, amíg nem élte meg mindenki a közösségi tudat ezen szintjét, nem lehetséges a továbblépés. Sőt, mivel a liberalizmus túl jó munkát végzett a II. Világháború után, a világ számos helyén, így hazánkban is, az emberek többségének újra meg kell tapasztalnia a közösségi lét kezdetlegesebb szintjeit is. Nem véletlen, hogy egyre több a zárt ökofalu szerte nyugaton.

A nacionalizmus hiányán kívül egyébként is még számos olyan tényező van, mely meggátolja , hogy az ember embernek testvére legyen a Földön. A különböző meggyőződések, a tudatlanság és önzés mellett a közösségi, vallási és egyházi sovinizmusok, az emberek negatív érzelmeit alattomosan kihasználó neoliberalizmus, valamint az emberiséget a saját érdekei szerint, önkéntes rabszolgává alacsonyító globalizmus az, mely miatt még nagyon messze van az az idő, amikor a Föld minden lakója testvérének fogja tekinteni a másikat. Akár tudják, akár nem, amikor a magukat liberálisoknak nevezők a nacionalizmust támadják, csak még jobban elodázzák ezt az időt.

A nacionalizmust nem szabad összekeverni a sovinizmussal, ami a nacionalizmusnak egy romboló, beteg formája. A nacionalista a saját népe érdekében tevékenykedik, a soviniszta ezzel szemben más népek között keresi az ellenséget. Az előbbi szeretetből,  hazaszeretetből, utóbbi irigységből, gyűlöletből táplálkozik. A nacionalizmus "a mi összetartozásunk" a sovinizmus "a mi különállásunk". A nyelvi, népi, vallási sovinizmus lehet alsóbbrendűségi komplexus szüleménye, más népeket megvető felsőbbrendűségi tudat terméke, vagy akár mindkettő együtt. A sovinizmus minden fajtája negatív érzelem, a tanulatlanok és sérült emberek érzelmi megnyilvánulása. A nacionalizmus ezzel szemben pozitív érzelmek mentén alakul ki és olyan fontos emberi és társadalmi értékek az alapjai, mint a becsület, a tisztesség, a szolidaritás és igazságosság.

A nacionalizmust a sovinizmustól az ünnepei is megkülönböztetik. Egy egészséges nemzet nacionalista ünnepei mindig az önvédelem, és a szabadságért vívott küzdelem napjai. Egy soviniszta nemzet ünnepei ezzel szemben a más népek fölött aratott győzelmekről szólnak.

Az ember saját szűkebb és tágabb közösségei és annak tagjai iránt érzett pozitív érzelmei is a nacionalizmussal rokon érzelmek. A patriotizmus függvénye a nacionalizmusnak, a lokálpatriotizmus a patriotizmusnak, és így tovább. A család a legutolsó ebben a láncban. A neoliberalizmus a lánc minden tagját ostorozza, a közösségi tudat és lét minden formájával szemben ellenséges, beleértve a családot mint utolsó emberi menedéket, mert aki nem kizárólag a saját önző szempontjai szerint él, hanem aktív tagja valamely szeretetre és egymásra utaltságra épülő közösségnek, mint amilyen egy család is, az mind potenciális nacionalista. A nemzettudatot erősítő, pozitív szellemű közösségek elleni fellépések, az egyéni érvényesülést piedesztálra emelő nézetek népszerűsítése, a család atomizálását szolgáló intézkedések mind egyetlen célt szolgálnak: a nacionalizmus térnyerésének megakadályozását.

A globalizmus kiszolgálói pontosan tudják hogy csak a negatív érzelmeket lehet manipulálni. Ez az amivel a tömegeket befolyásolják a saját céljaiknak megfelelően. A pozitív érzelmek nem manipulálhatóak, a nacionalizmus pedig éppen azokra épül, így nem tudnak vele mit kezdeni. Ha mégis úgy tűnne néha valakinek, hogy a pozitív érzések manipulálhatóak, az csak látszólagos. Ilyenkor mindig a puszta anyagiasság húzódik meg a látszat mögött. Gondoljunk csak arra, hogy mennyi érdemtelen és lusta talpnyaló próbál barátja lenni annak aki gazdag. Ha ugyanez az ember csődbe megy, a "barátok" azonnal felszívódnak mintha sosem lettek volna. Közhely: szeretetet nem lehet pénzen vásárolni. Ezzel szemben az ellenoldal iránti gyűlöletet gerjeszteni és a gyűlölködőket manipulálni a legegyszerűbb dolog a világon. A gyűlölettel, irigységgel teli tömeget végtelenül könnyű terelgetni a politikai akolban. A globalizmus érdekeit kiszolgáló liberalizmus tehát örül minden látszólag semleges, vagy negatív érzelmi töltéssel bíró egyéni ambíciónak, társadalmi tendenciának, sőt gerjeszti azokat, mert minden ilyen jelenséget a saját érdekei szerint fel tud használni. Így van ez a nacionalisták (ti:hazafiak) ellen gerjesztett gyűlölettel, félelemmel is. Tökéletesen tisztában vannak vele, hogy a nacionalizmus csak ellensége lehet az uniformizált társadalmi modellnek, ezért mindent megtesznek, hogy  mint valami főgonoszt állítsák be.

Ezzel szemben a nacionalizmus egy valódi demokrácia létrejöttének és működésének alapja, annak szerves és elválaszthatatlan része. Működő demokrácia csakis nacionalista keretek között születhet. Azokban az országokban nem jöhet létre demokrácia, ahol a nacionalizmus helyett etnikai, törzsi, vallási vagy nyelvi sovinizmusok határozzák meg az emberek egymás közötti viszonyát, és ebből eredően a politikai viszonyokat is.  Egy olyan országban pedig, ahol a nacionalizmust elfojtják, vagy más ok miatt visszaszorul, az esetleg meglévő demokrácia puszta színházzá degradálódik. Ez utóbbira nagyon jó példa Magyarország esete. Hazánkban már az 1848-as szabadságharc óta vannak törekvések a  nacionalizmus visszaszorítására, de a legnagyobb kárt ebből a szempontból Kádár idején szenvedtük el. Az utánuk jövő neoliberálisoknak már könnyű dolga volt. A tájékozatlan és anyagi vágyakkal eltelt kádári népet egyszerű volt a pénz reményében beterelni abba az akolba, ahol azóta is traktálják őket, többnyire sikerrel. [ Kieg: 2011.08.29.: A nemzeti mezben ugráló Fidesz is ugyanazt a globális pénzügyi érdekkörök által lefektetett irányvonalat viszi tovább, csak a taktika - azaz a színek - változtak. A nacionalizmus náluk is szitokszó, a negatív érzelmi kivetítés pedig náluk is módszer. ]

De visszatérve az alapgondolatra, valódi demokrácia nem létezhet nacionalizmus nélkül. Ahol nincs nacionalizmus ott nincs ország, csak állam, melyben jogi keretekkel imitálják a demokráciát, de azok a keretek soha sem az ott élők valós és természetes érdekei mentén alakulnak ki.

A neoliberálisok, mint ahogy mindenhol, nálunk is a nemzettudat további elfojtását, kiirtását jelölték meg legfőbb céljuknak. Ennek elérése érdekében semmitől sem riadnak vissza. A legkönnyebben akkor képesek véghez vinni az elképzelésüket, ha az oktatást, és a médiát a magukénak tudják. Az oktatáson keresztül a fiatal nemzedék lelkét, ízlését és hitét rombolják, a médiából pedig a tömegek manipulálása, agymosás és hazugság folyik reggeltől estig. Olyan személyiségeket választanak ki, és támogatnak akik saját természetüknél fogva is a szellemi destruktivitást képviselik, s akik minden hullámhosszon hirdetik a nemzetpusztító ordas globalizmus "áldásait". Ezen médiaszemélyiségek és politikusok az önfeláldozást nevetségesnek, az etikát túlhaladottnak, a törtető gátlástalan egoizmust pedig követendő példának állítják be. Elérték, hogy a balliberális "elvek" közé  terelt emberek eldobják a szívüket, és csak a maguk dolgával, a saját anyagi gyarapodásukkal törődjenek. Elérték, hogy ne viselkedjenek nemzetként. Ettől süllyedtünk oda, ahol most vagyunk, és semmi kétségem afelől, hogy még koránt sincs vége. A 2006 őszi események, és az azokkal kapcsolatos reakciók, a közömbösség, félrenézés (sőt ellenségesség!) tökéletesen alátámasztják ezt. Ott tartunk, hogy a nemzeti szolidaritás és érdekérvényesítés minimuma sem teljesül ma hazánkban, ezek nélkül pedig csak tovább csúszunk lefelé, amíg egyáltalán van még lejjebb. [ Kieg: 2011.08.29.: Megjegyzem, a Fidesz hatalomra kerülése után az oktatási tárcát nem adták ki, hanem egy államtitkárnak adták, aki viszont nem tehet semmit sem a háttérből a drótokat rángató Pokorni nélkül. Nem sorolom fel, hogy ez milyen intézkedéseket jelentett, de jellemző példa, hogy így szűnhetett meg egy magát nemzetinek hazudó párt regnálása idején a hon- és népismeret tantárgy az iskolákban. ]

Egy nacionalista demokráciában a választók, azaz a nép érdekében folyik a politizálás, ahol a közösség (a nemzet) érdeke mindig és mindenkor a legfontosabb szempont. A globalizmus erői jól tudják, hogy egy nacionalista állam a polgárok érdekeit szolgálja, ahol ideális esetben nem létezik korrupció, nem lehet jól jövedelmező ám környezetromboló beruházásokat létrehozni, és nincs extra profit sem. Ezért van az, hogy a destruktív spekulációs és rablótőke fejvesztve menekül minden nacionalista országból. Jól érzik magukat viszont az általuk pestisként terjesztett színházdemokráciákban, ahol a korrupción, vagy a jól igazítható, nemzetinek álcázott politikusokon keresztül szinte teljes befolyásuk van a történésekre. Ilyen típusú, propagandával és hazugságok áradatával fenntartott, amerikai típusú áldemokrácia van már hazánkban, de ezt próbálják ráerőszakolni jelenleg Irakra is. Két lehetőség van: vagy a neoliberális globalista érdekek érvényesülnek, vagy a népé, a nemzeté. Középút nincs. Ezért van ellene a globalizmus a valódi demokráciának, és az azt megalapozni képes nacionalizmusnak. Ahol pedig a korrupt és hazug politikusokat nem nyírja ki a hatalomból a közfelháborodás, ahol gumilövedékkel lövetik a békés tüntetőket, és a nép nem vonul az utcára kapával, kaszával, ott már teljesen nyeregben érzik magukat. Ilyen helyre jönnek a legszívesebben. Tudják, hogy itt bármit megtehetnek, mert a nacionalizmus, s ezzel együtt a demokrácia már padlón van. Azt pedig, hogy a helyzet ne változzon, az elvtelen, korrupt, balra szavazó MDF, valamint a Fidesz jogpozitivizmusból eredő, önként vállalt politikai impotenciája garantálta számukra végig az MSZP ciklus idején. [ Kieg. 2011.08.29.: A Fidesz sem a tudatos szavazók nyomán szerezte meg végül a kétharmadot, hanem mert túl sok volt már az indulat a felháborító módon kormányzó, bűnöző pártokkal szemben. Ezzel úgy tűnik alább hagyott a politikusok szabadrablása, de a hatalom valódi birtokosai ugyanazok maradtak. A tisztességtelenül adott hiteleket tovább fizetjük. A svájci frank alapú hitelek mögött álló spekulációs tőke tovább élősködhet rajtunk. ]

Voltaképpen a neoliberálisok globalizmusa és a szovjet típusú birodalmi kommunizmus csak annyiban tér el egymástól, hogy a neoliberálisok nem elsősorban fizikai kényszert alkalmaznak a megtörésre, hanem az emberek autonóm moralitásának média általi elsorvasztásával érik el céljukat. Az így kezelt tömegeknek már csak egy ellenségképet kell adni. Ezek pedig a szélsőségesnek bélyegzett nacionalisták. A sorba beállt, a nacionalizmust elutasító tömegek pedig nem veszik észre, hogy mindent elveszítenek. A szabadságukat, a közösségi élet örömeit, az identitásukat, és végül a demokráciát is. Mindezt pusztán az anyagi jólét reményében, amit persze sosem kapnak meg, de erre már csak a halálos ágyukon döbbennek rá, vagy sok esetben még akkor sem.

Nacionalista politika

A nacionalizmus saját lényegéből adódóan sohasem kirekesztő, így a nacionalista politika sem az. A nacionalista politika a nép érdekét szolgálja. Ami jó a többségnek, az jó mindenkinek másnak is. A nacionalista politikához a nép többségének nacionalizmusa, és egy tiszta, populista demokrácia szükséges, melyben az emberek tájékozottak a folyamatokat illetően, s melyben civilként is tevékenyen részt vállalnak a közösségi munkában (részvételi demokrácia) Nem úgy a pártos polgári demokráciák esetében ahol az emberek tulajdonképpen uralkodót választanak, még akkor is, ha azt nem királynak, hanem ilyen-olyan pártnak is nevezik. Az uralkodó megválasztása után haza is mehetnek, és a továbbiakban 4 évre ki vannak zárva mindenféle döntésből. A nép megtette kötelességét a nép mehet. Mindössze annyit tehetnek, hogy örülnek, vagy dühöngenek, attól függően, hogy mi történik a fejük felett. Esetleg tüntethetnek, ha nem verik szét őket, vagy amíg meg nem unják. Ahol a globalista erők megvetik a lábukat, ott már a szabad véleménynyilvánításnak tényleg csak a látszatát tartják fent, vagy még azt sem.

Nacionalista politika csak demokratikus körülmények között jöhet létre olyan pártok  együttműködésével, melyek maguk is demokratikusan működnek. A pártok demokratikus működése feltételezi, hogy nem a vezetés mondja meg, hogy mit kell tenni, hanem az emberek találják ki, hogy milyen politikát szeretnének. Nem a párt(ok) mondják meg, hogy az embereknek mire van szükségük, hanem az emberek nyilvánítják ki az akaratukat, és állítják össze azt a preferencialistát, melyet a vezetésnek követnie kell, s ettől nem térhet el. Ebben az esetben a minisztereknek valóban a szó eredeti értelmében szolgáknak kell lenniük, s a nép akaratát kell végrehajtaniuk.

Meg kell jegyezni azonban, hogy tiszta, közösségépítésen alapuló részvételi demokrácia a mai, ún. "politizáló" pártokkal nagyon nehezen képzelhető el. A tiszta demokráciára, és a nacionalista politika megvalósulására, egy olyan ideális környezetben kerülhetne sor, ahol a hatalmat pártok helyett az önszerveződő civil társadalom választotta testület gyakorolja. Ahol nem a pártok, hanem maguk az emberek küldik a képviselőket a Házba. A Svájci modell pedig még egyszerűbb; minden lényeges kérdést népszavazással döntenek el, a civil irányítás tehát majdnem maradéktalanul megvalósul.

A mai, amerikai típusú képviseleti demokrácia egy pénztől bűzlő mosolygós, de szörnyarcú valami, mely csak arra jó, hogy a még önállóan gondolkodni képes emberekben a "demokrácia" szóból szitokszót csináljon. Ezen szörny legyőzése az egyik legsürgetőbb feladata az emberiségnek, mert ha nem történik meg a demokrácia emberarcúvá alakítása, akkor az emberiség tovább halad lefelé azon a sötétségbe nyúló lejtőn, melyen elindult, s mely a háborúk, éhínség, a természet és a Föld végsőkig való kizsigerelése, de akár teljes pusztulása felé viszi a világot. A tiszta demokrácia, különösen, ha pártok nélküli civil demokráciáról van szó, mentes mindenféle negatív, vagy pozitív diszkriminációtól. Egy ilyen demokráciában a nyilvánvaló igazságokat ki lehet mondani, és a dolgok egyenlő elbírálás alá esnek. A diszkrimináció hiánya azt jelenti, hogy mindenkit azonos jogok és kötelezettségek illetnek meg, és hogy a törvény előtt mindenki - valóban, és nem csak szóban - egyenlő. Ez manapság az úgynevezett polgári demokráciákban nem így van, és ezt már érzi a többség is, csak nem ébred, mert nem érti meg, hogy mekkora erő van a tudatos kiállásban. Ehelyett pótcselekvésként szavazgatnak, tüntetgetnek és reménykednek valamiben.

A nacionalizmus a kultúrák és nemzetek egyenrangúságára épül, a nacionalista politikának tehát a moralitás politikájának is kell lennie egyben. Az, hogy nem teszek olyasmit, ami morálisan kifogásolható, bármennyire is érdeke a nemzetemnek. Amikor a politika, vagy egy nemzet ezt nem tartja be, akkor a tiszta nacionalizmust a kollektív önzés sovinizmussá degradálja. (Példa erre Ausztria. Évtizedek óta szennyezik a Rábát, de ez odaát senkit sem érdekel, mert a habos mérgező mocsok elhagyja az országukat. Vagy hogy ugyanők a szemétégetőjüket közvetlenül a magyar határ mellé akarják telepíteni, hogy az abból számazó szennyezés az ő egészségüket ne károsíthassa, mi pedig le vagyunk tojva.) Nem felejthetjük el, hogy az iparosodás kapcsán az egymás mellett élő nemzetek, és végső soron a Föld jövője is függ attól, hogyan gondolkodunk. Ha minden országban a nemzettudat részévé válna a "nem ártok másoknak, ahogyan magamnak sem" elv, kialakulhatna egy új, környezet- és Föld-tudatos emberi faj ezen a bolygón. Ez nem csak a földi testvériség tudatát hozná el az emberiség részére, de egy új globálisan tudatos fogyasztót is jelentene egyben, ami a globalizmus teljes, és végérvényes megsemmisülését jelentené. Abban a pillanatban megszűnne az ember és a természet kizsákmányolása, és szennyezése. Nem dolgoztathatnának többé éhbérért embereket sehol a világon, nem mérgezhetnék a tengereket és a folyókat, megszűnne tengerek halállományának nagyüzemi és profitorientált kizsákmányolása, kipusztítása, nem vághatnák ki az esőerdőket. Az emberek érdekérvényesítési képessége és készsége ugyanis globálisan jelentkezne, azaz az egész világon egyszerre bojkottálnák az arra rászolgált cégeket. A globális testvériség megszületésének előfeltétele azonban a nacionalizmus térnyerése mindenütt a világon. Addig is a nacionalizmus és a nacionalista politika marad a globális pénzhatalommal szembeni nemzeti önvédelem egyetlen hatékony  eszközének, a nemzetek megmaradása és a demokrácia zálogának.


Nibiru

2007.01.15

Frissítve: 2011.08.29.

Ajánlott olvasmány:

"A nemzetközi pénz és korporációs oligarchia irányító központjaiban, amelyek közé a Nemzetközi Valutaalap is tartozik, úgy döntöttek, hogy Magyarországon megint eljátsszák a "nagy baj van" című színdarabot. Az előadáshoz azonban 2004-ben nem volt jó az időpont. Ha akkor tartják az előadást, akkor 2006-ra megbukhattak volna a szereplők a parlamenti választásokon. Ezért úgy gondolták, hogy kiválasztják az alkalmas színészt, de a "nagy baj van" című színdarab előadására csak a választások után kerüljön sor. Ha jól meggondoljuk, ez nem más, mint a Bokros-csomag megismétlése - a nagy sikerre való tekintettel-. A siker ebben a vonatkozásban azt jelenti, hogy igen nagy összegeket kaszált a pénzoligarchia és ez az a nagy összeg, amiről Vértes András, a Gazdasági Kutató Intézet elnök-vezérigazgatója, a választások után egy szakmai tanácskozáson azt mondta, hogy eddig a külföldi tőke igen nagy pénzt csinált Magyarországon, most az a feladatunk, hogy megcsináljuk: továbbra is ilyen nagy jövedelmet húzhasson."  

(Részlet: Drábik János: Mi a baj? c. melegen ajánlott írásából.)


 


 

                                       Copyright (c) nibiru.hu  - Minden jog fenntartva. A felhasználási feltételekről itt olvashatsz.