nibiru.hu

 

 


Veritas Vincit!

Honlapom folyamatosan
építés alatt. (v 0.4.56)

Nyitóoldal, változásokInformatikaPolitika, közélet Magyar SzívvelEgészségSzabadidő, hobbiTudományEgyéb írások

Gondolatok egy új rendszerváltáshoz - Politikai valóságshow                                 2006.11.25

Barátaim oldalai


Politikai valóságshow

(Ez az írásom része a Gondolatok egy új rendszerváltáshoz c. összeállításnak.)


Ami a világ számos országában demokrácia címszó alatt folyik, nem más mint egy politikai valóságshow. Hazánkban még rosszabb a helyzet, mert a baloldalinak mondott koalíció hatalma alatt a szemünk előtt zajlott le a demokratikus intézményrendszer leépítése, mely mára lényegében a romjaiban hever. Az avatatlan néző azt hiheti, hogy ami történik az a valóság, miközben csak az etetés és képmutatás folyik minden szinten, a lényeges dolgok pedig úgy dőlnek el, hogy sem a választóknak, sem pedig a szakmai szervezeteknek nincsen beleszólásuk. Néha apró szikraként valami beindulni látszik az ellenzéknél, hogy aztán hamar el is hamvadjon a "politikai korrektség" szellemében, a választók számára jórészt ismeretlen okból történő megalkuvások vagy szövevényes háttéralkuk tengerében, vagy a számtalan rosszul kiválasztott tanácsadó "gondos" kezei között. Így történhetett meg, hogy a választók teljes közönye és egy alig hallható ellenzék mellett jutottunk el oda, hogy a magát hatalomba hazudott kormány egy újabb diktatúra alapjait rakta le a szemünk előtt. A jelek igen hamar megmutatkoztak. Először "csak" újságírókat vertek meg, a többit meg már tudjuk. 

A pártok menthetetlenek. A pártokat át- meg átszövi a korrupció, az egyéni érdekek. A demokrácia jelen állapotában egoizmustól és pártérdekektől szennyezett, valódi országépítésre teljességgel képtelen és egyben alkalmatlan. A képviselők napjait az acsarkodás, a hazudozási, mellébeszélési, és igazodási kényszer jellemzi, de a pletyka és a suttogás is általánosnak mondható. Nem csak nálunk van persze ilyen diliHáz, de mi élen járunk abban, hogy megmutassuk, hogyan tudja egy pártokból álló érdekcsoport úgy kicsavarni a ma ismert képviseleti demokrácia szabályait, hogy az diktatúraként működjön, de mégse szúrjon szemet túlságosan a külföld számára. 

Az ellenzék részéről pedig rendszeresen elmaradnak a kérdésfeltevések. Ha néha mégis kérdeznek, úgy hiszik, elég, ha csak kérdeznek, és az hogy mit válaszol a kormány, vagy hogy válaszol-e egyáltalán, már nem lényeges. Ebből aztán tudni lehet, hogy a kérdésfeltevések sem valók másra, mint a show fenntartására.

Bátorságra, kiállásra volna szükség, különben búcsút mondhatunk Magyarország jövőjének, és beállhatunk a mániás fogyasztók, és a pénz rabszolgáinak a soraiba, végképp hatalomban hagyva a hazai, túlnyomó többségben kontraszelektált politikai elitet. Egy olyan új rendszert kell alkotni, melyben kizárt minden visszaélés, az államtitkok rendkívül szűk körűek. Olyan rendszert, melyben alap dolog a visszahívhatóság, és mindenki csak egyénileg kerülhet be a Házba. Olyan rendszert, melyben az emberek maguk alkotják meg a preferencialistájukat, nem az állam (ti: a pártok) teszik ezt meg helyettük.
Ahol az államhoz befolyó minden pénz útja nyilvánosan követhető és ellenőrizhető bárki által. Ahol az adókat az államgépezet arra költi, ami az emberek által megszavazott preferencialistán található. Ahol ilyen módon az államgépezet a népakarat végrehajtója. Ahol minden lényeges kérdésben népszavazás dönt.

Az embereket könnyű lenne összefogni a cél érdekében, mert a nagy többség már rég kiábrándult a politikusokból a jobb és baloldalon egyaránt - bármi értelme is maradt még ezeknek a fogalmaknak. Az említett kiábrándult tömeg jelenti a tömegbázist, amire építeni lehetne. A tárgyalási, beszélgetési alap ehhez az emberek közös gondolkodása a politikáról, a politikusokról és a pártokról. Az, hogy elegünk van belőlük. Az, hogy ugyanúgy unjuk a hazugságokat, mint az áltatást. Az, hogy úgy tűnik, mintha két ország lenne. Egyesek jobb és baloldalról beszélnek, pedig de ez tévedés. Valójában két fő halmaz van. Az egyik a politikusoké, a másik pedig az embereké. A politikusok hatalma abból ered, hogy megosztják az embereket. De miközben látszólag harsányan kiállnak valami mellett, vagy éppen valami ellen, a színfalak mögött a mutyizás, haverkodás folyik. 

A tömegbázis tehát megvan, józan ésszel az egység is megteremthető volna. Az emberek összehozhatók, ha mellőzzük mind az álszent pragmatizmust, mind pedig a kirekesztő formákat. Később ha már megvan a bizalom, lehet tágítani a közös metszetet oktatással, és bőséges információval. Idővel a közös célok áldozatvállalással párosulva értelmet nyernek, és ez az ami a további hajtóerőt adhat a majd megszülető mozgalomnak.

Ha a keretekben megállapodtunk, minél több embert be kell vonni a részletek megvalósításába. Ha pedig elég sok embert megnyertünk egy új rendszerváltásnak, alakíthatunk egy pártot, ami nem igazán pártként működne, hanem információs csatornaként. A cél egy választáson való győzelem, majd a pártos demokrácia felszámolása. A jelszó valami olyasmi lehetne, hogy szavazzon ránk, aki nem akar pártokat látni többé a parlamentben!

A pártalapítás járható alternatívája lehet, hogy kiválasztunk egy létező, számunkra szimpatikus pártot, és azt támogatjuk, persze csak úgy, hogy velük előtte részletes társadalmi szerződést kötöttünk. A pártból, mely kénytelen feladni hatalma javát a társadalmi szerződésből adódóan, hamar kihullik az ocsú, s végül csak a nemzet szolgálatára alkalmas emberek maradnak meg benne. Velük pedig már sokkal könnyebb megvalósítani az emberek demokráciáját.

Nibiru

2006.11.25




 


 

                                       Copyright (c) nibiru.hu  - Minden jog fenntartva. A felhasználási feltételekről itt olvashatsz.