nibiru.hu

 

 


Veritas Vincit!

Honlapom folyamatosan
építés alatt. (v 0.4.56)

Nyitóoldal, változásokInformatikaPolitika, közélet Magyar SzívvelEgészségSzabadidő, hobbiTudományEgyéb írások

Gondolatok egy új rendszerváltáshoz  - A populizmus                                             2007.02.22

Barátaim oldalai


A populizmus

(Ez az írásom része a Gondolatok egy új rendszerváltáshoz c. összeállításnak.)


Az előző részben a nacionalizmus fogalmát és helyét igyekeztem tisztába tenni. A nacionalizmust mint az új rendszerváltás demokráciájának egyik alappillérjét mutattam be.
Az alább tárgyalt populizmus lehetne annak párja a részvételi demokrácia felé vezető társadalmi változás  során. A politikai átmenet egyik reális lehetősége. 
  A populizmus és a demokrácia ugyanis szorosan kapcsolódik egymáshoz, és nem rossz értelemben. A populizmus az ún. részvételi, vagy participatív demokrácia felé vezető átmenet egy izgalmas eleme lehetne. A jelenlegi állapotból a közvetlen részvételi demokráciába átmenetre elenyésző az esély, a populista rendszer lehetne egyik lehetőség a változásra. Sajnos azonban a populizmusnak egyelőre nincs kialakult rendszere, tehát rajtunk múlik mit hozunk ki belőle. (Ebben a részben csak súroljuk a részvételi demokráciát, arról egy másik oldalon lesz majd bővebben szó.)

A populizmus eredeti értelmezése

A populizmus fogalmát a nacionalizmussal együtt következetesen a negatív közbeszédben halljuk ismételgetni, szándékosan eltorzított értelmezésben. Ez a fogalom rendkívül messze került az eredeti jelentésétől. Hasonló sorsra jutott, mint a nacionalizmus, és ugyanazon okok miatt. A szó mai torz értelmezését a 20. század utolsó évtizedében terjesztették el, nyilvánvalóan azért, hogy a populizmust mint politikai és társadalmi eszmerendszert nemkívánatossá tegyék a világban. Nem véletlenül. A populizmusban a vezető réteg  ugyanis a népet szolgálja, nem a mindenek felett manipulálni igyekvő tőkét. A populizmus a nép demokráciája (nem tévesztendő össze a népi demokráciával), mely nem enged teret a fölötte basáskodni igyekvőknek, és a hazug politikának.

Kovács Gábor: A népi mozgalom helye a politikai eszmetörténetben c. a  Beszélőben megjelent átfogó tanulmányában írja erről a következőket:

"A populizmus azonban 1989 után új jelenségtartalmakkal gazdagodott. Némelyek szerint túlságosan is. Manapság ugyanúgy populistának szoktak nevezni bizonyos kelet-európai posztkommunista politikai irányzatokat, mint a francia Le Pent és mozgalmát, vagy éppen az osztrák Haidert. Vagyis afféle stigmatizáló jellegű bad wordként használják a kifejezést; akit populistának mondanak, azt eleve valamiféle kénszag lengi körül. A szó körüli szemantikai zűrzavart tovább fokozza az, hogy a média nemcsak ilyen egyértelműen pejoratív értelemben használja: az amerikai Ross Perot, Ronald Reagan vagy Bill Clinton neve mellett alkalmanként ugyancsak felbukkant mint jelző."

A szó torzított formában történő használatával elérték, hogy ma már a többség úgy tudja, hogy a populizmus a demagógia szinonimája, pontosabban az a tömegeknek tetszeni akaró, érzelmekre építő hazug politikát jelenti. Ez a meghatározás azonban inkább igaz arra a hazug és megosztó, a tömegek gondolkodásának a média segítségével történő kondicionálására berendezkedett, a demokráciától nagyon távol lévő rendszerre, ami a világon sok helyen, többek között Magyarországon is működik. Ez a magát baloldalinak mondó, de valójában kőkeményen neoliberális és globalista érdekérvényesítő politika a demagógia XXI. századra kicsiszolt változata, valójában a médiahátszeles hazugságpolitikát takarja. Nevezhetnénk akár álpopulizmusnak is, hiszen retorikájukban folyton a nép megmentőiként, és baloldaliként emlegetik magukat, a baloldalisághoz azonban semmi közük nincs. De a klasszikus liberalizmushoz sincs közük, mert azok az emberi és szólásszabadságot mindennél fontosabbnak tartják, ezzel szemben a neoliberálisok csak a saját önkifejezésük és akaratuk érvényesítését tartják fontosnak. Ha valaki velük szemben szól, azt eltiporják. Jellemző volt rájuk pl. az a tapsoló egyetértés, ami az SZDSZ szinte egész tagsága részéről megnyilvánult a 2006 őszi rendőrterror kapcsán.

Megjegyzés:

Az ő baloldaliságuk pusztán betanult demagóg szónoki panelekből áll, a baloldaliság eszmeisége, vagy a szolidaritás teljesen hiányzik belőlük. Nem a szolgálni, segíteni akarás, hanem a pénz és a hatalom megszerzése, és megtartása minden cselekedetük mozgatórugója. Az ő baloldaliságuk pusztán arról szól, hogy ügyesen kiválasztanak néhány az átlag alatt élő népesebb tábort (pl. nyugdíjasok, bevándorlók, esetleg a cigányok) és úgy tesznek, mintha kiállnának értük. A valóságban viszont mindig lenézik őket. Csak a szavazataik kellenek. Az eredmény pedig a Nietzsche-i posványdemokráciába való rendszeres és periodikus visszatérés. A balliberális ciklusok alatt biztosra vehető az újabb és újabb társadalmi és gazdasági hanyatlás, amikor is a politikai vezetők és holdudvaraik  mindig elpusztítják és felélik azokat az értékeket melyeket az előző ciklusok alatt keletkeztek.


A populizmus eredeti jelentéstartalmát azért torzították el, mert a demokrácia közel tiszta formája jelenik meg benne, amit viszont nem szeretnek a mai erőszakos, globalista felfogású világirányítók. Amennyiben a populizmus egy közvetlen, pártok nélküli rendszerben összekapcsolódik az emberi közösségek aktív részvételével a döntéshozatalban, azt részvételi demokráciának hívják, ami az egyáltalán elképzelhető demokráciák csúcsát jelenti.

A közvetlen, részvételi demokráciáról azt halljuk, hogy "nem vagyunk rá elég érettek".  Mondják persze ezt azok, akik a tömegek butítása és befolyásolása révén szerzik és tartják meg a hatalmukat. Lássuk meg, hogy egy nép csak annyira "sötét", mint amennyire azzá teszik. Ha az ún. pártos demokráciák haszonélvezőin múlik, a végtelenségig fent fogják tartani a sötétséget, a negatív érzelmekre építő kondicionált gondolkodást. A globalizmus továbbélését szolgáló, sőt nem egyszer nyíltan képviselő pártok Goebbels-i kommunikációs technikákkal ébresztenek és tartanak fent Pavlovi reflexeket a szavazókban. Az eredmény a zombi társadalmak kora. Hogy ez alatt mit értek, azt leírtam már egy éve A 2006-os választás tanulságai c. írásom A zombi mint választópolgár c. részében.

Az igazi populista demokráciában nincsenek hatalmasok, és nincsenek zombik sem. A nép a saját sorsát irányítja, s a demokráciában egyesül minden ereje. Ma sokan azért nem vesznek részt a nemzet sorsának alakításában, mert úgy érzik, hogy senki sem kérdezi meg őket. És igazuk is van. A globalista "demokrácia" a népet szavazógépnek tekinti, akinek annyit lehet hazudni, amennyit csak szükséges, és akik fölött a pártok uralkodnak, akiket viszont a globalista pénzlobbik irányítanak. Ebben a rendszerben a nép lemond minden demokratikus jogáról négy, vagy öt évig, mialatt a pártok saját jól felfogott érdekükben nekik és köreiknek kedvező törvényeket hoznak. A populizmus kiutat jelent ebből mindenki számára a Földön.

A világban jelenleg regnáló demokráciák csődje miatt az egyéni áldozatok nem jelennek meg közösségi szinten, így azok többsége sem vállal áldozatot, aki egyébként szívesen megtenné. Valahogy úgy zajlik ez, mint a bálnák esetében. A bálnát evők is jól tudják hogy a bálnákat pusztítani helytelen  dolog, de nem hozzák meg az egyéni áldozatot azzal, hogy nem esznek több bálnahúst. Azt mondják, hogy ha én nem eszem, majd eszi más, úgysem változik semmi. És valóban. Tényleg nem változik semmi. Az emberek már nem ismerik fel az egyéni áldozatok kumulált erejét, mert a közösségi tudat  mint olyan már hiányzik belőlük. Egy populista demokráciában, ahol az emberek önmaguk döntenek a sorsukról, az egyéni áldozatok azonnal összegződnek s így azok a célok, melynek megvalósításához  csupán józan észre és igazságérzetre van szükség, azonnal  megvalósíthatóak. MI elhatározzuk, hogy nem eszünk több bálnahúst. Ha mindenki vállalja és is vállalom. Megszavazzuk és lőn! Érvényt szereztünk a közös áldozatnak; nem árusítunk bálnahúst, a bálnák pedig élnek amíg meg nem halnak. Ilyen egyszerű ez, és bármire alkalmazható. Ha hagynánk az embereket, hogy saját maguk döntsenek a sorsuk felől, abból csak jó származna, mert az emberek többsége alapvetően jó. Legalábbis merem hinni. Ezzel szemben a világot jelenleg irányító erők alapvetően rosszak! Az általuk fenntartott rendszerek az elitista elnyomást szentesítik, ahol egyre kevesebb szava van a népnek, s ha nem változtatunk, a jövőben ez még rosszabb lesz.

A populizmusról bővebben

Roger Scruton szerint a populista a politikai problémák megoldásának módját az emberek akaratára, vágyaira való hivatkozásban látja, s úgy véli, hogy az emberek ösztönei és reakciói megfelelő útmutatót jelentenek az államférfi számára, mindenesetre megfelelőbbet, mint az elméleti konstrukciók.

Kaslik Péter jegyzete akár a nacionalizmusról szóló írásom testvérének is tekinthető. Kaslik ugyanúgy levezeti, hogy a populizmus szó elferdített értelemben használatos, sőt, hogy a populizmus jó és kívánatos dolog. Az embereknek. Nem úgy a globális pénzhatalom számára, melynek a populizmus éppúgy az ellensége, mint a nacionalizmus. Kaslik kísértetiesen hasonló következtetésre jut a populizmussal, mint én a nacionalizmussal:

"A szabad piac és a globalizmus egyik következménye az is, hogy az embereket a saját érdekeik ellen fordítja. A populizmus igaztalan vádja, talán nem is olyan nagy ár azért, hogy minden magyar hazataláljon, és otthon érezze magát Magyarországon."
- írja a cikke végén.

Margaret Canovan, Populizmus c. könyvében hét csoportot állít fel a populizmus különböző értelmezéseit összegezve.

    ● A populizmus a szocializmus egyik típusa, amely az elmaradott paraszti országokban
       jelentkezik, és szembehelyezkedik a modernizációval.
    ● A rurális kisemberek ideológiája, akiket veszélyeztet az ipar és a finánctőke.
    ● A populizmus rurális mozgalom, amely veszélyeztetve érzi a tradicionális értékeket a
       változó világban.
    ● A populizmus az a hit, amely szerint a többségi vélemény nem juthat felszínre az
       elitista minoritás aknamunkája miatt.
    ● Az a mozgalom vagy ideológia, amely szerint az erény (virtue) a többséget alkotó
       egyszerű emberekben rejlik, valamint az ő kollektív tradícióikban.
    ● A populizmus az az ideológia, amely szerint az emberek akarata feljebbvaló minden
       más értéknél.
    ● Az a politikai mozgalom, amelyet a városi munkásosztály és a parasztság tömegei
      támogatnak, de nem ezen társadalmi csoportok szervezeti hatalmának
       megnyilvánulásai.

Az eltorzított jelentéssel szemben tehát a populizmus inkább egy a közösségi, hagyományos, és többségi értékeket képviselő  demokratikus politikai irányzat, melyben a nacionalizmus mint a populizmust fejlesztő erő működik. Mintegy axiómaként fogadhatjuk el, hogy a demagógiától mentes  populizmus egy nagy lépés a demokrácia tiszta és ideális formája felé. Ugyanazoknak fáj tehát az igazi populizmus, akiknek a nacionalizmus. A demokrácia ellenségeinek, a globalizmus és a karvalytőke barátainak.

Az ún. agrárpopulizmust például haladás- és modernizáció ellenesnek állítják be. Az úgynevezett modernizáció azonban nem más, mint a globalizmus Freddy Krügerje egy daliás vitaminügynök álarca mögött. Aki pedig ezt felismeri, az maradi, földhözragadt, csökevény a neoliberálisok szerint, akit el kell távolítani a politikából. Az mégse járja szerintük, hogy a nép élve a demokratikus jogával úgy döntsön, hogy nem akar "modernizálódni", (pl. nem akar génpiszkált növényeket termelni) ezért mindent megtesznek annak érdekében, hogy ez ne történhessen meg.

Ha valaki populista, az a nép akaratát képviseli. Azt mondja, amit a nép hallani akar, és úgy is cselekszik, ahogyan azt a nép elvárja tőle, következésképpen jelenleg minden egészséges demokráciában az a legpopulistább párt, amelyik mindenféle médiamanipulációk és hazugságok nélkül meg tud nyerni egy választást! Lehet persze nyerni hazugsággal és médiával is, de az már nem demokrácia, hanem különféle lobbik pénzével puhított demagóg médiadiktatúra, a "következmények nélküli országok" politikai rendszere.

A populizmus attól lesz negatív, ha demagógiával terhelt, azaz a nép maga negatív, fogékony a demagógiára, és propagandát, meg hízelgő hazugságokat vár az igazság kimondása helyett. Ez persze nem is igazi populizmus, mert ebben az esetben a demagóg politikus(ok) mondják, meg, hogy mit gondoljon a nép, és fordítva. Ugyanaz a populizmus rögtön visszanyeri eredeti jelentését és értelmét, ha a nép képes felelős döntésekre. Svájcban a világon egyedülállóan szinte minden kérdést népszavazással döntenek el, a populizmus tökéletesen megvalósul. Ami Svájcban van, az a tiszta populista demokrácia. Politikai, morális és erkölcsi értelemben a svájci polgár felnőtt polgár. Ő pontosan tudja ezt, és viseli is döntéseinek felelősségét. (Ebből adódóan nem véletlen, hogy Svájc soha nem lett az unió tagja.) Persze könnyű igazi demokráciát csinálni ott, ahol nacionalisták az emberek, nem küszködik az állam adósságokkal, ahol sosem volt háború vagy idegen megszállás, és kommunisták sem rontották a levegőt. Megjegyzem azért, hogy a jövőre nézve a svájci modellt is túl kéne lépni, mert ott a populizmus pártos keretek mellett működik, s könnyebb egy tevének a tű fokán átmenni, mint egy magyar pártnak működni egy tiszta demokráciában.

Az ideális demokráciában a populizmus a nacionalizmussal együtt, egy fajta szimbiózisban létezik. Létezhet persze populizmus nacionalizmus nélkül is, de rövidebb-hosszabb távon - éppen a nacionalizmus hiánya miatt - ezek a populizmusok eltűnnek, mert nem képesek túlélni az eredeti célkitűzést, amiért létrejöttek. Ilyen volt az amerikai populizmus, ami kizárólag a bankok és a nagytőke politikai befolyása elleni demokratikus mozgalom volt. S bár az USA-ban számos intézményrendszer erre épült föl, ez a fajta populizmus a globalizmus előretörésével fokozatosan kiveszett az Egyesült Államokban, főleg az ellenpropaganda eredményeképpen. A nacionalizmus nélküli populizmusok körébe tartoznak még a Margaret Canovan által is leírt tekintélyelvű, rasszista, vagy személyhez kötődő populizmusok, melyek azonban már nem a demokráciák populizmusai, hanem álpopulizmusok.

Demagógia és hazugságpolitika (álpopulizmusok)

A nacionalista, populista politika egy pártok nélküli demokráciában sokkal könnyebben megvalósítható, sőt csak ott valósítható meg igazán. Egy politizáló párt ugyanis  - nacionalistának, vagy akár jó értelembe vett populistának tartja magát vagy sem - végtelenül könnyen süllyed a demagógia mocsarába, melyből aztán egyenes út vezet a hazugságpolitika felé, ahol már a cél szentesíti az eszközt.

A demagógia az emberi érzelmekre, főleg a félelmekre és előítéletekre építő retorika. (23 millió román.) A demagógiának és az abból származó hazugságpolitikának nincs helye és értelme egy valódi demokráciában. Egy pártok nélküli civil társadalomban pedig  teljességgel elképzelhetetlen, mert az esetleg manipulálni igyekvő demagógot egyszerűen kinevetik és félreállítják. (Ehhez persze szükséges az információ szabadsága is. A hazugságokkal traktált és tudatlanságban tartott társadalmat könnyű hazugságokkal manipulálni.)

Az álpopulizmust könnyen meg lehet különböztetni a populizmustól. Míg a populista demokrácia a nép akaratából jön létre, a nagy többséget szolgálja és annak akaratát érvényesíti, addig a demagógiára építő álpopulizmus kizárólag a politikusok hatalmát igyekszik megőrizni. Az álpopulizmusban a politikus mondja meg, hogy mi "a nép akarata", amit aztán az őt kiszolgáló média Goebbels-i technikákkal "népszerűsít". Egy valódi populizmusban a hatalomban lévők pusztán a nép akaratának végrehajtói, így aztán a populizmusban nem is léteznek a szó mai értelmében vett politikusok.

Manapság az az abszurd helyzet állt elő, hogy a demagóg álpopulizmust képviselő, négyévente "rendbetesszük az egészségügyet" meg "adót csökkentünk"  típusú neoliberálisok  bélyegzik  "populistának" a másik oldalt.  Ilyen persze csak a hozzánk hasonló, korrupt érdekek mentén szervezett áldemokráciákban fordulhat elő, no meg azért, mert a neoliberálissá vedlett baloldal már nem képes másra, csak a történelemben már sokszor bevált megbélyegzésre. Régebben volt a kulákozás, a fasisztázás, a reakciósozás, ma az antiszemitázás, nácizás, szélsőségesezés, a divat.

A demagóg álpopulizmus az emberek naivitása, és politikai tudatlansága miatt nyerhet teret. Kialakulásában  és fennmaradásában kiemelkedő szerepet játszik a tömegmédia, azon belül is a pártokhoz elkötelezett, és a saját-oldali demagógiára fogékony újságírók, és azok akiknek tudatosan nem az igazság a fontos, hanem a pozíció. Demagóg álpopulizmus, és hazugságpolitika nem is létezhet egy ideális, nacionalista államban, ahol a média a szem és a fül, avagy az ellenőrzés és nyilvánosság szerepét tölti be, és ahol az emberek a közügyek és a döntési folyamatok korlátlan nyilvánossága miatt nem átverhetők.

A tömegtájékoztatás színvonalát és befolyásoltságát jellemzi a demagógia és a hazugságpolitika  sikeressége egy országban, amikor is a nép nem az igazságot, hanem a saját egójának tetsző szólamokat akarja hallani. A magyar tömegtájékoztatás már a rendszerváltás után áldozatul esett a neoliberalizmusnak. Pontosabban fogalmazva: nekik lett átjátszva. A kádári éra nemzettudatától megfosztott, demagógiára fogékony szürke tömege a neoliberálisok kedvence. Értük élnek a Bolgár Györgyök, és értük vannak a Heti Hetes-hez hasonló műsorok.

Nehéz demokratának lenni egy olyan országban, ahol a hazugságpolitikával érvényesülni lehet. A demokrata ugyanis igazat mond a választóknak, s ezzel el is veszíti a választást. A magyar nép 2002-ben és 2006-ban sem akarta (meg)hallani az igazságot. Az ellenfél démonizálása, a  médiával segített hazug demagógia és a handabanda együtt viszont nyerőnek bizonyult. Az a helyzet állt elő, hogy a médiahátszéllel rendelkező demagóg politikusok az igazságot kimondókra mondták, hogy "populisták". Megtehették, mert az emberek többségének fogalma sincs mit jelent a demagógia, és mi fán terem a populizmus. A médiahátszél megtette a magáét, a nép pedig arra szavazott, aki hazudott neki "reggel, éjjel meg este." Úgy nem mellesleg, az MSZP 2002-es jóléti rendszerváltást ígérő kampánya nem volt más, mint koncentrált demagógia, a 2006-os pedig már csak szimplán egy nagy halom hazugságra épült. Ez utóbbit mindenki tudta persze, aki csak egy kicsit is odafigyelt a történésekre, de a választópolgárok többsége süket volt.

A demagógia és a hazugságpolitika egyébként olyan, mint a kínai piac. Amíg nem tanulja meg valaki a saját kárán, hogy a minőségért bizony fizetni kell, addig lelkesen jár ki megvenni a gagyit. Ugyanígy amíg az emberek nem tanulják meg hogy mi a különbség az álpopulizmus üres ígérgetései és egy  "populistának" bélyegzett, ámde valódi, hozzáértő program között, addig hajlamosak egy totális idiótára is szavazni, ha az úgy beszél, ahogy nekik tetszik. Idővel a többség magától is megtanulná felismerni a demagógia és a hazugságpolitika  jegyeit, de a hazánkban uralkodó áldatlan médiaviszonyok mellett ennek az esélye igen csekély. A média nálunk együtt rezonál az arra érdemtelenekkel. Egy egészséges gondolkodású, nacionalista, demokratikus Magyarországon a jelenleg ismert médiaszemélyiségek java elmehetne kapálni, mert egyszerűen nem tűrné meg őket a közönség a képernyőn, s ezt ők is pontosan tudják. Ezért van az, hogy rettegnek attól, hogy ne ők legyenek elsöprő többségben a médiában. Az igazságnak ugyanis megvan az a ragyogó tulajdonsága, hogy magától győzedelmeskedik, ha nem képesek elnyomni maradéktalanul. Mert "hol a tagadás lábát megveti, világodat meg fogja dönteni." Ezt ugyan Lucifer mondta Az ember tragédiájában, és egész más kontextusban, de a jónak, és igaznak a rosszal szembeni küzdelmét is ugyanúgy jellemzi.

Egy pártok nélküli, nacionalista demokráciában nem lehet kit korrumpálni, nincsenek pártok által kitalált irányelvek és útmutatások, csak lelkiismereti szabadság van. Ilyen körülmények között a  média, és annak tulajdonosi köre nem tud állást foglalni, s ezzel az álpopulizmus és hazugságpolitika visszaszorul, mivel médiahátszél nélkül nem tud érvényesülni. Az újságíróknak nem marad más választása, mint ami eredetileg is a feladatuk lenne: a civil kontroll gyakorlása. Erre persze most is lenne lehetőség, de az oknyomozást nálunk törvényekkel tették majdnem lehetetlenné, másrészt a magyar médiából ez a fajta hozzáállás szinte teljes egészében hiányzik.

Egy kiút a dzsungelből - A pártok nélküli participatív
demokratikus populizmus mint rendszer

A jelenleg ismert összes problémánkból könnyű és járható kiutat jelenthetne egy új fajta demokratikus rendszer, a nacionalista töltetű participatív demokratikus populizmus, mely alulról építkezve példaértékű új közvetlen demokrácia megvalósítását tenné lehetővé.

Persze mint azt már a nacionalizmusról írt oldalamon is említettem, és ahogy az a nevében is benne van, a nacionalizmus megteremtése alapvető fontosságú. Nacionalizmus nélkül a populista demokrácia nem lenne más, mint egy működő, ámde rideg és örömtelen gazdasági létesítmény. Csak a nacionalizmus adhat erőt a valódi összefogásra, és hogy az emberek ne ismét másoktól várják a válaszokat, hanem maguk is részt vegyenek a demokráciában a szó legteljesebb értelmében. Amennyire alapja tehát a demokráciának a nacionalizmus, ugyanúgy lényegi eleme kell hogy legyen egy igazi demokratikus populizmusnak is. Ebben az új demokráciában az egyéni áldozatok kollektív erejének (nem eszem bálnahúst, vagy cápauszonyt) ugyanúgy megvan a jelentősége, mint a szakmai tudásra épülő érdekérvényesítésnek, vagy a parlamenti munkának.

Fel kell azonban készülni nem csak a jelenleg kormányzó elit, hanem a többi párt azon tagjainak támadására is, akiknek a szájuknál csak a számla nélkül elszámolt költségeik nagyobbak. Nem beszélve a médiáról, melyek bármely párthoz is kötődnek, ellenséget fognak majd látni egy az új rendszerváltást pártok nélkül megvalósítani igyekvő szervezkedésben.

Az átmenet kapcsán törvényekkel kell szabályozni, hogy a médiának meddig terjedhetnek a  lehetőségei, mert még egy valóban demokratikus átmenetből is képesek a globalizmus szekértolói  a média eszközeivel összehozni egy polgárháborút. Az ő egyik természetük ugyanis a megosztás. Ehhez már annyira hozzászoktak, hogy másképp nem is képesek működni, tehát várhatóan minden olyan törekvés ellen fel fognak lépni, melynek a nemzeti egység megteremtése a célja.

Ha sikerül megalkotni, az új populista rendszer megmenthet bennünket a neoliberalizmus és globalizmus romlást hozó hazug elveitől. Eltűnhetnek a pártok, és megfelelő választási törvény, és szavazójog mellett lábra állhatunk. Egy pártok nélküli populista demokráciában végre alkalmunk lenne hogy a saját sorsunkat határozzunk meg.

Amíg azonban pártok lesznek, mindig lesz hazugság és pártmegfontolásból védett államtitok. Amíg pártok lesznek, ők fogják megmondani, hogy mi a jó nekünk és hogy kikre szavazzunk. Amíg pártok lesznek, továbbra is listás szavazáson fognak bejutni olyanok a Házba, akik bár alig tettek valamit a nemzetért, a pártok mandátummal jutalmazták azért hogy jól dolgoztak a párt érdekében. Amíg pártok lesznek, minden negyedik évben óriási pénzeket kell majd költenünk a saját adóforintjainkból arra, hogy nézzük, és hallgassuk a kampánynak nevezett pártpropagandát. Amíg  pártok lesznek, addig őket is el kell majd tartanunk. Amíg pártok lesznek, úgy alakítják a törvényeket, ahogy az a külpolitikai, vagy lobbiista elvárásoknak, vagy éppen a saját érdeküknek tetszik. Amíg pártok lesznek, az emberek többsége csak színekre, arcokra fog szavazni, így a "demokrácia" továbbra sem lesz több mint egy szépségverseny, ahol beszélni is illik tudni. Amíg pártok lesznek, a nemzetközi nagytőke fogja meghatározni hazánk politikáját, akármit is mondanak most.

Teremtsük meg a populista, pártok nélküli részvételi demokráciát, ahol a Ház nem pártokra, hanem a munkájukat végző szakmai szervezetekre tagolódik, és ahol minden kérdésről népszavazás dönt! Ahol nem a pártok mondják meg, hogy kire kell szavazni, hanem mi döntjük azt el. Ahol a hatalmat nem azok kapják, akik annak megszerzésére törekszenek, hanem akár olyanok, akik azt púpnak kívánják a hátukra. Olyan emberek, akik az életükkel, szakmai tapasztalatukkal váltak érdemessé a nemes küldetésre, hogy szolgálják a hazát és a népet. Hozzuk létre ezt az új pártok nélküli rendszert, ahol a miniszter szó is visszanyerheti végre eredeti jelentését; szolga lesz. A nemzet szolgája.

Ebben az új fajta demokráciában egy magasabb rendű jogalkotás jöhetne létre, mely megszabadítaná a jogrendszert a mai igazságtalan, jogpozitivista szemlélettől. Az állam nem egy az emberek fölött álló hatalmi szervezet lenne, hanem a nép akaratából az ország működését biztosító intézményrendszer.

A nacionalista és populista alapokon nyugvó részvételi demokrácia Magyarország és a világ megannyi problémáját orvosolhatná. Hiszek benne, hogy ezt az új fajta elképzelést szívesen fogadná minden nép a világon, amelynek van ereje, hogy kezébe vegye a saját sorsát. Az elmélet bármilyen vallású és orientáltságú országra alkalmazható apróbb eltérésekkel.

Az első és talán legnehezebb feladat, kitörni a populizmust a töredékes ideológiák köréből, és alkalmazni a gyakorlatban. Az eddigi populizmusoknak ugyanis az volt a problémája, hogy inkább a népet elnyomó modernizációs és pénzhatalmi törekvések ellenpólusaként jelent meg, és sehol sem hagyták még rendszerré kiérni. Kiindulási alapnak alkalmazható a svájci modell, de mindenképpen túl kell lépni rajta. Egyáltalán nem szabad pártokat hagyni a rendszerben, viszont be kell vonni a helyi közösségeket és ezen keresztül minél több embert döntéshozatali folyamatba.

A pártok nélküli demokráciához tehát megvannak a kiindulópontok. Rajtunk múlik, hogy akarjuk-e az emberek demokráciáját, vagy sem. Ilyet eddig még senki sem csinált.
Sürget az idő.



Nibiru 2007.02.02

Frissítés: 2007.08.30

A nacionalizmussal ellentétben a populizmusról elég jó anyagokat lehet találni még az interneten is. Senkit sem szeretnék ismételni, a témában az alábbi listát ajánlom elsőre, ha valaki még tisztább képet akar kapni.

Ajánlott irodalom:

Politikai ideológiák: Populizmus
Kovács Gábor: A népi mozgalom helye a politikai eszmetörténetben (Beszélő)
Kaslik Péter: Mi a populizmus? (Huncor.hu)
Tamás Gáspár Miklós: Populizmus és elitizmus (es.hu)
Drábik János: Demagógia vagy populizmus?  (Szebbjovoert.net)
Drábik János meglehetősen hosszú írásának első része. A cikkből több helyen érzem az ollózást, főleg, hogy van ahol pl. a populizmus szót használja demagógia helyett, ennek ellenére akinek van ideje annak érdemes elolvasnia.
 


 

                                       Copyright (c) nibiru.hu  - Minden jog fenntartva. A felhasználási feltételekről itt olvashatsz.