nibiru.hu

 

 


Veritas Vincit!

Honlapom folyamatosan
építés alatt. (v 0.4.56)

Nyitóoldal, változásokInformatikaPolitika, közélet Magyar SzívvelEgészségSzabadidő, hobbiTudományEgyéb írások

Publicisztika - Gondolatok egy új rendszerváltáshoz (Munkaanyag)                2007.01.15-től

Barátaim oldalai


Gondolatok egy új rendszerváltáshoz

Egy pártok nélküli demokrácia alapvetései (cikksorozat)

Régóta érlelődött már bennem a gondolat, hogy vissza kéne szereznünk, pontosabban egészen új alapokra kéne helyeznünk a demokráciát mindenhol a világon. Hogy többé senki se élhessen a globális pénzhatalom által manipuláltan, elnyomásban, és hogy többé ne legyenek háborúk. Hogy az ember Emberként élhessen a Földön, együttműködve és  kiszolgáltatottság nélkül. Hogy a haszonelvű, mindent a pénz körül mozgató, az erőforrásokat felélő és környezetszennyező gazdasági és politikai modellt váltsuk fel egy emberközpontú, értékelvű gazdasági és politikai modellel. Aztán 2006 augusztus végén kifakadtam: Elegem van! És elkezdtem kiírni magamból mindent, ami erről eszembe jutott. Ennek az anyagnak egyes részeit olvashatjátok ebben a sorozatban. A "fülkeforradalom" kapcsán a bevezetőbe átszerkesztettem, egyet, s mást hogy aktuális maradjon, de a szöveg többi  része azóta is változatlanul nyers formában olvasható. A végleges állapot eléréséhez el kéne újra olvasnom, amit eddig írtam, kijavítani és kicsit megszerkeszteni. Eredetileg úgy gondoltam, hogy majd egy érdeklődőkből álló csapat segít tisztázni, új gondolatokkal gazdagítani az anyagot, de a sajnálatos helyzet az, hogy bár a megírása óta sokan idéztek belőle, csak néhányan kezdtek el rajta komolyan gondolkodni, így a befejezést, későbbre halasztottam.


"A demokrácia elveinek azért nincs hitele, mert amire azt mondták, s amire ma azt mondják, hogy demokrácia, az nem az!" (Rőczey Jánostól szabadon)

Bevezető

Túléltünk tatárt s törököt. Még az oroszokat is. Ezeket is túl fogjuk élni - mondják mindig azok, akik éppen "túlélik" az éppen aktuális politikai kurzust. Túléljük? Hát persze. De milyen áron? Vajon élet-e az amit nem szabadságban él az ember? Élet-e az, ami a képviseleti demokráciának nevezett, valójában a pénzhatalom által a háttérből irányított képmutató rendszer működése mellett megmarad? Élet-e az amit a puszta túlélésért élhetünk egy poszt-kádári, vagy éppen "polgári" globalizmusban? Kétségtelen, hogy mi leszünk az utolsó túlélők, ha önző módon csak a magunk dolgával foglalkozunk, és készséges rabszolgaként hagyjuk gyarmatosítani a hazánkat. De van-e értelme egyáltalán a pénz rabszolgájaként, értelmes célok nélkül élni egy olyan világban, ahol Magyarország csak egy házszám a globalizmus egyik mellékutcájában?

Bocsássatok meg a hasonlatért, de a demokrácia és Isten fogalma ugyanarra a sorsra jutott az emberiség történelmében. Túl sokan használták fel őket önző hatalmi és anyagi érdekeik érvényesítése érdekében és éltek vissza velük. Ahogy az Istent, úgy a demokráciát is - pontosabban azt amit ők éppen annak neveztek - a saját torz képükre igyekeztek formálni, miközben a szavak - Isten, demokrácia, haza, szolidaritás, egység - mind csak a hazug propaganda eszközként hagyta el a szájukat. És ez semmit sem változott az idők folyamán. Ma is ugyanazok rángatják dróton ugyanazokat, miközben a kérdéses fogalmak jelentős infláción mentek keresztül. Minél többet beszéltek  demokráciáról a politikusok, annál jobban vált a demokrácia hiánya lett a világ legnagyobb problémája. Az, hogy a vox populi ma már nem vox dei. A nép szava a politikusok szerint már nem egyéb mint "békák brekegése a mocsárban", (Kóka János) de semmiképp nem ér többek, mint amennyi a hazug ígéretekből álló választási kampányokhoz kell, mely ígéretekből persze utólag alig valósul meg valami, ha egyáltalán.

Mindez így is marad, ha nem teszünk valamit és párt-ebek harmincadjára hagyjuk veszni a valódi demokráciát, merthogy az egyetlen dolog ami szükséges a Gonosz diadalához, hogy a jó emberek szükséges rosszként fogják fel annak egyre terjeszkedő, az életüket befolyásoló hatalmát. (Edmund Burke után szabadon.) Mert a Gonosz terjeszkedik. A politikát is irányító pénzhatalom által generált rákos burjánzások tovább növekednek még akkor is, ha nemzetinek látszó kormányt választ az ország. Mert már az is csak látszat. Minden az. A világ jelenlegi politikai rendszereiben már szinte semmi sem azonos azzal, aminek mondják! Az emberek persze nem értik, hogy mi folyik körülöttük, de egyre többen érzik, hogy egyik párt sem áll igazán közel hozzájuk. A "nem értem" és az "úgysem tehetek semmit" meghozza az eredményt, a politizálás és a politika elutasítását. Holott nem a politizálást, hanem a pártok által uralt ún. szabad mandátumos képviseleti "demokráciát" kéne elutasítani,  és úgy általában is a pártok jelenlétét a közéletben. Azok minden problémának a gyökerei.

Ami hazánkat illeti, jelenünk bajainak okozói nem elsősorban azok a személyek, akikre épp mutogatunk. Nem a történelmi percemberek nyomorúságos szelleme az ami a problémát jelenti. Ők csak statisztái, jobb esetben mellék- és epizódszereplői annak a mára elkorcsosult és kiüresedett teleregénynek, melyet ők demokráciának neveznek. Mi magunk vagyunk a probléma oka. Az önbecsülésétől megfosztott, történelmét elhazudott, összefogásra és védekezésre képtelen szürke tömeggé degradálódott hajdani nemzet, melynek tagjai nem tudnak és nem is akarnak áldozatot hozni, (lásd majd a bálna esetét a populizmusról szóló részben) ugyanakkor gondolkodni sem hajlandóak. Húzzuk az igát egy életen át, abban a végtelenül naiv hitben, hogy a politikusok által ígért "holnap" majd egyszer eljön. Hogy majd  öt év múlva javul az életszínvonal, visszaszorul a bűnözés, majd 10 év múlva "felépítjük a kommunizmust" és még annyi múlva "utolérjük a nyugatot". Milyen nagyszerű lesz, ha belépünk az EU-ba, és ha majd bevezetjük az Eurót, na akkor jön csak el a Kánaán!

Sokezer éve folyik már a politizálás, megtanulhatnánk már végre, hogy akármit is mondanak a politikusok, sosem lesz jobb! A hatalomban lévők mindig megmondták, hogy merre húzzuk a szekeret, és folyton ígértek valamit, végül azonban mindig csak azoknak lett jó, akiké a szekér volt. A pénzhatalmi piramis csúcsán lévő, az emberiség egésze által megtermelt vagyont mesterséges válságokkal és egyéb trükkökkel önmagánál koncentráló tolvaj társaságé. A politikusok által ígért "holnap" pedig csak nem jött el, és soha nem is fog. Kivéve persze, ha végre a saját  kezünkbe vesszük a sorsunkat. De akkor nem lesz szükség több önjelölt vezetőre és politikusra.

Forradalom? Ugyan már! Mára oda jutottunk, hogy nincs nép aki elzavarja az őt kizsigerelő hazug politikusokat. De ha még lenne is nép, aki fellázad, egy klasszikus forradalom akkor sem hozhatna érdemi változást. Mindössze annyi történne, hogy mások kerülnének  pozícióba a régiek helyett és folyatódna az eddig ismert történet a soha el nem jövő holnap ígéretével. Egyre többen látják be, hogy a pártos politizálás kárára van az emberiségnek. Ha lesz is forradalom, annak először az emberi elmében kell megvalósulnia. Paradigmaváltásra, ébredésre van szükség.

Az MSZP 2010-ig a volt kommunista reflexek és etika - azaz etikátlanság - alapján kormányzott. A nép fölöttinek tekintette magát. Egy csoportnak, amely bármit megtehet a tömegbe lövéstől a koncepciós perekig. Egy szándékosan torz törvényekkel körülbástyázott, alig leplezett diktatúrában éltünk. De ugyan, mennyivel lett jobb attól, hogy a Fidesz került hatalomra? A színek változtak, a látszatokra kicsit jobban figyelnek. De a folyamat, ami az országot a lejtőn elindította, nem állt meg, csak polkorrekt szövegekbe és lelkesítő demagógiába csomagolva, kissé belassulva folytatódott. Aki nyitott szemmel járt, az már látta, hogy ez lesz, hosszú évekkel a 2010-es választások előtt. A Fidesz politikája is ugyanúgy összefonódott a világhatalmi tényezőkkel a hatalma pedig a nemzetközi pénzvilággal. Az adósságunkat már sokszorosan megfizettük, mi mégis erőltetve fizetjük tovább - válság idején - a szándékosan visszafizethetetlent, és csodálkozunk, hogy nem jutunk ötről a hatra. Földkérdésben pedig ugyanazt folytatta a Fidesz, amit az MSZP elkezdett.

Nem csak az a probléma, hogy a Fidesz mint gyűjtőpárt tele van megélhetési politikusokkal, és a másik oldal embereivel, hanem mert a párt, mint olyan, érdekelt a jelenlegi hatalmi struktúra, a "majd mi megmondjuk, hogy mi a jó nektek" fenntartásában, azaz a rendszer változatlansága ítél kényszerpályára minden esetleges jobbító szándékú kísérletet. A rendszert alapjaiban kell megváltoztatni, és nem csak nálunk, hanem az egész világon!

Sokan úgy gondolják hogy a demokrácia abból áll, hogy négyévenként szavazunk, majd hazamegyünk, és fizetjük az adót. Aki ebben a helyzetben petíciókat meg cikkeket írkál melyeket nem olvas el senki, aláírásokat gyűjtöget, hogy aztán az illetékes elvtársak kukájában kössön ki, vagy kimegy tüntetni, majd pár óra múlva siet haza ebédelni, (lásd  Fidesz az MSZP regnálása idején) az vagy el van tévedve, vagy a tevékenysége kizárólag a politikai színház része.

Két lehetőség van: vagy a pártok tűnnek el a történelem süllyesztőjében, vagy annak a lehetősége szűnik meg örökre, hogy az emberek közösen, maguk irányítsák a sorsukat. Ha marad az ami most van, akkor az emberiség történelmének a létező leggonoszabb korszakába léptünk, mely a magyarságra nézve a legpusztítóbb is egyben. Ha marad ami most van, akkor lassan de biztosan megszűnik a nemzetek önrendelkezése és a világ nagyobbik részének sorsát egy a nagyon gazdagok és a gazdasági lobbik által irányított központi hatalom fogja eldönteni, az emberiség egészét manipulált birkákká és szolgájukká téve.

Ma már sokan vannak, akik a zsigereikben érzik, hogy egy új rendszerváltásra van szükség. Ennek azonban teljesen másnak kell lennie az eddigieknél. Nem alkalmazhatóak többé a mondvacsinált képviseleti demokrácia szabályai. A színháznak egyszer s mindenkorra véget kell vetni! 

Sokan, mikor a saját sorsuk változására nem látnak esélyt, begubóznak önkorlátozó hiedelmeikből és meggyőződéseikből épített bástyáikba, eldobva ezzel a választás szabadságát. Ugyanúgy, ahogy a jelenlegi iskoláztatási rendszer által képzett fogaskerék-emberek is csak a készen kapott kliséket alkalmazzák egész életükben, mert az iskolákban alkalmazott módszerek megfosztották őket az emberi lét legfontosabb értékétől: a gondolkodás képességétől. De a maradékból is csak kevesen hoznak létre új értéket. Nem azért, mert nem lennének többre képesek, hanem mert úgy érzik, nem számít a véleményük. Hiszem azonban, hogy még ők is bevonhatók az új rendszerváltásba, ha valaki megmutatja nekik, hogy igenis van remény! Mert VAN REMÉNY! Mindenki számít aki tisztában van vele, hogy az igazság nem attól lesz, mert valaki azt mondta, vagy hogy megírta az újság, és nem is attól, hogy valamit sokan vélnek igaznak. Minden józan elme számít.

Nem pusztán a hazánkban elmaradt rendszerváltás megvalósítására kell törekednünk,  hanem egy teljesen új, közösségi demokráciát kell kiépítenünk. Ezt nevezem én Új Rendszerváltásnak. Az emberek demokráciájának megvalósulása, elsőre talán idealistának, naiv utópiának tűnhet, de semmiképp sem nevezhető őrült képzelgésnek. Hiszem, hogy az Új Rendszerváltás egyben korszakváltást is jelentene az egész világon.

Nibiru

2007.01.15-től kezdődően.
Frissítve 2011.11.16



A munkaanyag

Az alábbiakban a cikksorozat linkjeit adom meg. Az anyag végül egyelőre megmaradt munkaanyagnak, ezért mint arra többször is utaltam az oldalak átvételét egyelőre nem engedélyezem. Gondolatrészletek természesen idézhetők, de legyen mellette egy ide mutató link, köszönöm.

2006 augusztusa és 2007 márciusa között készült - sokszor papírra írt jegyzeteimből kellett témára ollóznom a lényeget, ami elég nagy feladat volt. (És még mindig nincs kész, csak idő és érdeklődés híján hagytam félbe.) Az írások alján lévő keltezés értelemszerűen a netre történő kihelyezés dátumát jelenti, nem a megírásét. Amennyire időm engedi, néha igyekszem aktualizálni a lapokat. A címek, a tartalom és a szerkezet, valamint az írások egymás utáni logikai sorrendje változhat, függetlenül a felkerülés időpontjától. 
                                                              
A rombolás erői (2007.01.15) Frissítve.
A politikai valóságshow (2006.11.25)
Leküzdeni a fogalmak zavarát (2007.06.03)
A forradalom vágyálma és a cső alakú pohár (2007.06.22)
A nacionalizmus (2007.01.15) Frissítve
A populizmus (2007.02.22)
Címkék és valóság (2007.06.04)
A láthatatlan hatalom színházdemokráciája (2007.06.05)
Miért pártok nélkül?  (2006.06.07)
Miért pártok nélkül? (2.rész) (2007.10.15)
A demokratikusnak nevezett rendszerek néhány alapproblémája (2008.04.22)
A részvételi demokrácia - A jővő útja  (2008.03.10)
A holografikus társadalomről (2011.11.16)
Az Új Rendszerváltás egy lehetséges forgatókönyve (2007.06.12)
Aminek változnia kell (2008.05.10)

Aktuális

Javaslat a pártlistás rendszer reformjára (2009.04.03)
  Nem megszüntetni kell, hanem átalakítani! 

Mások írásai a témában:

Döményi Irén: Miért nem szeretem a demokráciát
A napokban gondoltam rá, hogy összegyűjtöm mások véleményét, írásait a témában.
Ez az első ebben a sorban.
Tudta-e Ön...
E-mailben érkezett. Érdemes elolvasni.
 


Az oldal története

A pártok nélküli demokráciáról, az új rendszerváltásról szóló elméleteim már értek bennem egy ideje, de csak a 2006-os választásokat követően kezdtem papírra vetni őket.
A hatalmas halmaz anyagból az első használható részt 2007 január 15-én tettem föl végül a honlapomra, ezt követte a populizmusról szóló írásom közel egy hónappal később, amibe már nem fektettem akkora energiát, mert az oldal már majdnem elkészült, amikor is megsemmisült egy merevlemez-balesetben, a jegyzeteim nagy részét meg már ledaráltam közben, és másodjára már nem jutottak eszembe olyan jó gondolatok.

Később azt vettem észre, hogy az új pártok nélküli demokrácia ötlete termékeny talajra hullott, sőt ismeretlen emberektől is szinte az enyémmel megegyező gondolatokat kaptam vissza, úgy éreztem hát, itt az ideje, hogy folytassam a munkát. Ezúttal a még megmaradt régi, papíralapú jegyzeteim és diktafonos hangfelvételeim sűrűjében kellett rendet vágnom, hogy minél kevesebbet ismételjem magamat. Az írások addigi össztömege még papír súlyban sem volt kevés, de mivel akkor úgy éreztem, hogy a változás szele benne van levegőben, folytattam az anyag feldolgozását. 2007 június végén elkezdtem szétszabdalni, témára bontani  a régi oldalakat is, mint pl. a nacionalizmusról szóló részt, valamint megszűnt a  cikksorozat régi címe: A Demokrácia új utakon helyett az egyik alcímet választottam a munkaanyag végleges címnek: Gondolatok egy új rendszerváltáshoz.

A munka idővel lelassult, mert az akkori "ellenzék" minősíthetetlenül pipogya és harmat gyenge hozzáállása, valamint a különböző nemzeti csoportosulások széthúzása miatt elvesztettem a kedvemet a témát illetően. Végül aztán 2008 májusában föltettem az itt-ott szabadon heverő, már ezer éve megírt, befejezetlen darabkák többségét, hátha akad egyszer majd egy csapat, aki felkarolja, és hasznát veszi. A napi politika visszaszorult a nibiru.hu-n, de ez a téma mindig szívügyem marad. A sorozathoz tartozó maradék írásaimat csak azért dolgozom föl, ha lassan is, mert a remény szikrája azért még nem halt ki bennem arra vonatkozóan, hogy talán egyszer elindul valami ebben az országban.


 

                                       Copyright (c) nibiru.hu  - Minden jog fenntartva. A felhasználási feltételekről itt olvashatsz.