Régebben ebben a cikkben a Splendáról (sucralose) is mint alternatíváról írtam, de erről idővel bebizonyosodott, hogy akár károsabb is lehet az egészségre, mint az aszpartám, amiről ez a cikk szól. A Splendáról, tekintve, hogy hazánkban szerencsére nem terjedt el a használata, egyelőre csak érintőlegesen írok ezen az oldalon.
Aszpartám – az édes méreg
Bár mindenhol csak az aszpartámot dicsérő fizetett szövegekkel találkozni, ha keres az ember, néha talál. A Magyar Élelmiszer-biztonsági Hivatal honlapján “Kísérleti eredmények az aszpartamról” címmel a következőre bukkantam:
“A bolognai Ramazzini Intézet patkányokon végzett kísérleteket az aszpartám édesítőszer káros hatásait kutatva. A kísérleteket 8 hetes patkányokon végezték, (100 – 150/nem/csoport) a takarmányba kevert aszpartámmal 100,000; 50,000; 10,000; 2,000; 400; 80 vagy 0 ppm (mg/kg) koncentrációban, az állatok természetes haláláig. Az eddigi eredmények kimutatták a patkányok szervezetében az édesítőszer rákkeltő hatását. A gyártók szerint viszont a fogyasztása biztonságos és bíznak benne, hogy ezt az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság (EFSA) felülvizsgálata is megerősíti. A jelen tudományos eredmények alapján az EFSA nem javasolja táplálkozási szokásaik megváltoztatását azon fogyasztók számára, akik aszpartám tartalmú ételek mellett döntöttek.”
A Ramazzini intézetben végzett vizsgálat részletesebb és megdöbbentő eredményéből Mezei Elmira készített később egy kivonatos fordítást. Ebből egyértelműen kiderül, hogy “az aszpartám egy multipotenciális rákkeltő anyag, már napi 20 mg/testsúlykg esetében is” ami mindössze a fele a jelenleg elfogadott napi határértéknek! A cikket mindenkinek ajánlom elolvasásra!
A fenti kutatási eredmények ellenére az EFSA végül a gyártók várakozásának megfelelően cáfolta az aszpartámra vonatkozó “vádakat” és azt a hivatalos közleményt adta ki 2002 December 10-én, hogy a 40 mg/testsúlykg megengedhető maximális napi bevitel nem okozhat problémát. (SCF/CS/ADD/EDUL/222 Final)
Hát nem aranyos? Ott kezdődik, hogy a MEBiH bár leközli a Ramazzini Intézet kísérleti eredményeit, de rögtön szükségesnek tartja azt is hozzátenni, hogy “a gyártók szerint viszont…”. “A gyártók pedig bíznak benne“, hogy majd az EFSA nekik ad igazat, és lőn! Az EFSA-nál a bizonyítottan rákkeltő anyagra simán rámondják, hogy fogyasztható. Ezeknek az egetverő ellentmondásoknak és az átható korrupcióbűznek a tudatában érdemes tovább olvasni az írásomat.
Előzmények – Bevezető
1985-től kezdődően két évet töltöttem az USA-ban. Már ott is feltűnt a Nutrasweet reklámok eszméletlen tömege, ami ismerve a túlméretes amerikai cégek tevékenységi elveit, eleve gyanús volt. A tájékozottabbak által szintetikusnak ismert anyagot (később kiderült, hogy a dolog jóval érdekesebb) úgy reklámozták, mint valami természetes és egészséges bio élelmiszert. Meg is jegyeztem, hogy fantasztikusan tehetséges névválasztás történt, bármi is van a termék mögött. Nutrasweet. Három dolgot sugall melyek közül egyik sem igaz, vagy nem úgy.
- Természetes (valójában génszelektált és génmódosított E-kóli baktériumok ürüléke “a termék”)
- Semleges (a bomlástermékei vagy alapból károsak, rákkeltőek, vagy zavarják a szervezet természetes működését)
- Tápanyag (semelyik alkotórésze nem minősül tápanyagnak)
A részletekről lejjebb.
A termékkel kapcsolatos gyanúim hamar be is igazolódtak. Pont akkoriban vált ismertté több botrány is a Nutrasweettel kapcsolatosan. Az egyik például arról szólt, hogy tömegesen lettek rosszul az emberek, amikor forró italba (kávé, tea, kakaó, stb) tettek bele aszpartámot. Érdekes módon az egyébként hírhedten szigorú amerikai termékfelelősségi törvény nem védte meg az embereket. Az akkori Searle-t – az aszpartám kizárólagos gyártóját – nagyon magasról védték. A dolog lényegében egy bocsánatkéréssel el lett intézve, a reklámhadjárat pedig töretlenül folytatódott ugyanazokkal a szlogenekkel, mintha misem történt volna.
Mindeközben a már a századforduló óta a piacon lévő és mellékhatások nélküli Sacharint (Sandoz 1899) igyekeztek minden fórumon lejáratni. Elhíresztelték, hogy a szacharin rákkeltő anyag, és ezt olyan kutatási bizonyítékokkal támasztották alá, amelyekről utólag kiderült, hogy kizárólag patkányokon végzett kísérleteken alapszik (a patkányok vizeletében található anyag lépett reakcióba a szacharinnal, embernél ez nem fordulhat elő), másrészt pedig súlyosan túladagolták a szacharint szegény állatoknál. Hiába derült ez ki utólag, a tömegsajtó elhallgatta a hírt, mivel az egyik legjobban fizető hirdetőjük a Searle volt. A piac ekkorra már tele volt aszpartámot tartalmazó light-os üdítőkkel, és más termékekkel. A Nutrasweet kampány-úthenger megállíthatatlanul tört előre, a szacharinnak pedig senki sem kelt többé a védelmére. Bár a szacharinról, úgy mint az aszpartámról és a szuklarózról is kiderült, hogy a bélflóra megváltoztatása révén jobban megemelik a vércukor szintet mintha cukrot ennénk, (részletek a szacharinnál) a szacharinról azóta sem sikerült senkinek bebizonyítania, hogy rákkeltő lenne, pedig nagyon igyekeztek. Végül mindössze annyi történt, hogy 2000-ben, azaz 27(!) év után az FDA nagy csöndben levette a karcinogének listájáról. Az aszpartámról ezzel szemben minden napvilágra került korai kutatási anyag bizonyítja, hogy rákkeltő is többek között.
Az aszpartám összes jogát időközben felvásárolta a világ leggonoszabb cégei között számon tartott Monsanto, amely cég aztán az egész világon elterjesztette aszpartámot, miközben az emberek becsapása, tények elhallgatása folyik a témában mind a mai napig! Ahol pedig az aszpartámos ügyek mégis előkerülnek, ott szinte azonnal megjelennek a szakértőnek nevezett, a Monsanto által korrumpált egyének és elhiteltelenítik a forrást. Ezt persze sosem szakmai alapon teszik, hanem a politikában és a reklámozásban már régóta alkalmazott pszichológiai manipulációs trükkökkel győzik meg “a nagyérdeműt”. Feltűnő továbbá, hogy ebben a mainstream média milyen készségesen segít nekik. A diéta-ipar persze egy dollármilliárdos üzlet, jut hát bőven pénz a “szakértők” megvásárlására, és a PR-úthenger működtetésére is.
Az aszpartám története
A Searle nevű gyógyszercég kutatója véletlenül a kezére öntött egy fekély elleni kísérletekre használt anyagot, majd később magáról megfeledkezve megnyalta az ujját. Történt mindez 1965-ben. A Searle-nél érthető volt az izgalom, hiszen ez a szer úgy kétszázszor édesebb a cukornál, fillérekbe kerül előállítani, a fogyókúrázók egyre népesebb tábora pedig minden ilyenre vevő.
A probléma ott kezdődött, hogy az amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerellenőrző Hivatal (FDA) nem óhajtotta engedélyezni a felhasználását, lévén az anyag bizonyítottan rákkeltő, (daganatok képződését serkentette a májban, a herékben és a pajzsmirigyben) és az idegeket is károsítja. Az eredeti vizsgálati dokumentumok később “valahogy” eltűntek, az újabb kísérletekhez használt egerek nem voltak hozzáférhetőek boncolásra, és a kormányhoz eljuttatott dokumentumokban már csak néhány homályos utalás szerepelt. Hosszas huzavona után aztán 1974-ben nagy korlátozások mellett az FDA illetékesei korlátozottan forgalomba engedték az aszpartámot, de továbbra is kételyek fogalmazódtak meg, és a kutatási eredmények kozmetikázgatása is tovább folytatódott. Végül egy szinte kibogozhatatlan, kétes politikai és korrupciós történet következett, melynek a végén 1980-ban a frissen megválasztott Reagan elnök (beiktatása másnapján!) leváltotta az FDA addig tiltakozó elnökét, és a Searle által megvásárolt Arthur Hayest ültette a helyébe, aki azonnal felülvizsgálta a “túl szigorú” megkötéseket, és engedélyezte az aszpartám használatát a száraz élelmiszerekben. Így került végül 1980-ban a szer NutraSweet néven a piacra, és ezzel lényegében szabad utat kapott a gyártó. 1982-re a NutraSweetnek már engedélye volt az aszpartám üdítőitalokban és gyerekvitaminokban való felhasználására, szerződést kötöttek a Coca-Cola és a Pepsi céggel, mint a cégek kizárólagos aszpartám ellátója, és az FDA ekkor fogadta el a NutraSweet kérvényét az aszpartám nagy mennyiségű, szabad forgalomba hozataláról. Akkoriban kezdődött, hogy emberek megmagyarázhatatlan betegségekkel, tünetekkel fordultak orvoshoz, és az orvosok széttárták a karjukat: nem tudtak rájönni, mi okozza a bajt. Az aszpartám-fogyasztás mellékhatása akár azonnal is észlelhető lehet, (lásd. pl. a fenilketonuria nevű betegség esetében lejjebb) de ha az idegrendszert támadja, akkor fokozatosan jelentkezik, számos tünetet produkálva.)
1986-ban aztán a Searle a gyógyszereik miatti káros mellékhatások ügyében indított vesztes perek miatt 28 millió dolláros veszteséget könyvelt el, és csőd közeli helyzetbe került. Ekkor jelent meg a színen a Monsanto, és felvásárolta a céget, elsősorban a NutraSweet biznisz miatt. Innentől kezd érdekessé válni a dolog. A Monsanto ugyanis azonos azzal a céggel, mely mostanság a génpiszkált növényeket erőszakolja a világra elmaradt hatástanulmányok, manipulált kutatási jegyzőkönyvek, és sorozatos vesztegetési botrányok közepette. A Monsanto a világot legjobban mérgező cégek közé tartozik. 1995-ben az 5. helyen végzett az USA-ban ebben a tekintetben. Csak ebben az évben több mint 20.000 tonna toxikus anyaggal szennyezte a levegőt, a vizeket és a földet. Tevékenységéhez számos tömeges haláleset, és visszafordíthatatlan egészségkárosodás fűződik. A Monsanto beruházásai szinte kivétel nélkül mind környezetszennyezőek, sőt egyes esetekben katasztrófákkal fenyegetik az emberiséget. Egyik emlékezetes esete kísértetiesen emlékeztet az Erin Brockovich c. filmben történtekre. És ez csak a jéghegy csúcsa. El lehet képzelni, hogy mennyi környezetszennyezést sikerült a cégnek eltitkolnia vagy/és eltitkoltatnia jó pénzért. Az amerikai polgárok már tudják, hogy ahová a Monsanto beteszi a lábát onnan menekülni kell. A cég azóta is a világ legkörnyezetszennyezőbb cégek élbolyához tartozik, és az emberi jogokat a világon legjobban megsértő vállalatok között szerepel minden évben. (A témáról lásd még a génmanipulált élelmiszerről szóló írásomat.)
Ha valaki jobban a Monsanto tevékenységére magyarul, annak ezt a két cikket ajánlom:
http://zpok.hu/cikk.shtml?x=30510
http://epa.oszk.hu/00000/00005/00015/korny5.html
Az aszpartám egészségkárosító hatásáról
Ha tényleg csak mellékhatások nélküli, sőt a szervezet számára hasznos aminosavakból állna az aszpartám, ahogy azt állítják, akkor miért korlátoznák a napi fogyasztható mennyiséget? Mert hogy azt teszik. Ez azonban láthatóan csak az engedélyező hatóságok lelkiismeretének megnyugtatását, és a felelősségük elhárítását szolgálja, arra ugyanis már nincsen törvény, hogy az aszpartámmal édesített termékekre kötelező legyen ráírni, hogy pontosan mennyi aszpartámot tartalmaznak!
Az aszpartám mérgező és betegségeket előidéző hatását már számos kutatás igazolta, és a tapasztalatok is egyértelműen kimutatták. A hagyományosan használt szacharin emésztetlen formában áthaladnak az emberi szervezeten és kiürül. (Csakúgy mint a ciklamát, melyet az USA-ban azért tiltottak be, mert amíg a szervezetben van, károsíthatja a herét – még magzatok esetében is – és a spermiumokat, de most maradjunk az aszpartámnál. Csak azért említettem meg, mert hazánkban a ciklamát is engedélyezett szer.) Az aszpartám ezzel szemben nem pusztán átmegy a szervezeten, hanem lebomlik és a fogyasztása számtalan alattomos mellékhatással járhat. És minél hosszabb ideig él vele valaki, csak annál rosszabb.
A magyar webhelyek mindenhol azt írják, (másolják egymásról) hogy az “aszpartám két, szintetikus (ez nem egészen igaz) úton előállított aminosavból áll”. Ez az ami a gyártó honlapján is megtalálható, miszerint, hogy aszparginsavból és fenilalaninból áll. Igen ám, de elég, ha ugyanott rákeres az ember és kiderül, hogy a szervezetbe jutva, a termék lebomlik alkotórészeire, azaz aszparginsav, fenilalanin és metanol lesz belőle. Ebből rögtön kiderül, hogy a gyártó honlapján található szöveg csak annyiban igaz, hogy az aszpartám valóban 2 aminosavat tartalmaz. Nem többet, csak kettőt. A harmadik alkotórész ugyanis melyet majdnem mindig elfelejtenek megemlíteni, tényleg nem egy aminosav hanem a metanol. Más forrásokból is megtudhatjuk, hogy az elfogyasztott aszpartám tömegének mintegy 10%-a metanolra bomlik. Így jutunk el, az aszpartám alkotóinak százalékos megoszlására, mely 40% aszparginsav, 50% fenilalanin, és 10% metanol.
Az oldott állapotban lévő aszpartám bomlása már 30 Celsius fokon megindul. Ez azt jelenti, hogy ha az italt nem hűtik, a bomlás már a palackban megkezdődik, majd azonnal az elfogyasztása után folytatódik. Nem véletlen, tehát, hogy az aszpartámot (mint ahogy azt a cikk elején említett amerikai történet is példázza) nem szabad meleg italokban használni.
Az aszpartám alkotóiról azt állítják, hogy a szervezet felhasználja őket. A propagandával ellentétben azonban itt nem valami vitaminról, vagy hasznos anyagról beszélünk. Az aszpartámban lévő aminosavak hiányában nem alakul ki hiánybetegség, itt tehát csupán arról van szó, hogy a szervezet valamilyen módon megszabadul ezektől, viszont a felesleg problémát jelent a szervezetben! A metanol (faszesz, metilalkohol) esetében pedig nyilvánvalóan csakis ártalmatlanításról beszélhetünk. Ezen túl a savas közeg pl. az üdítőkben és a gyomorban egy olyan folyamatot indít el, melynek során a metanolon felül még egy káros anyag, diketopiperazin (DKP) keletkezik. De lássuk csak sorban.
A metanol és bomlástermékei
A metanol igen erős méreg, mely elsősorban az ideg- de a keringési rendszert is károsítja. Már igen kis mennyiség elfogyasztása is halált okozhat. Pontosabban nem is a metanol maga, hanem a szervezetben keletkező bomlástermékei, a formaldehid és a hangyasav a veszélyesek.
A metanolra különbözőképpen reagálnak az emberek, a mérgezési és halálos adagok nagy mértékben különbözhetnek. Egyéni érzékenységtől függően akár 1-2 ml metanol bevitele is vakságot okozhat, de 3-15 ml elfogyasztása már súlyos mérgezést jelent. A halálos mennyiség 30 és 240 ml között van, ha nem kezelik időben. A veszélytelennek ítélt napi metanol mennyisége felnőtt ember esetében 7,8 mg (azaz mindössze 0,0078 ml, ha egységnyinek veszük a fajsúlyát). Ehhez képest 1 liter aszpartámmal édesített üdítő 50-60 mg metanolnak megfelelő aszpartámot tartalmaz. Nem ritka azonban, hogy valaki 200-300 mg metanolt vesz magához az elfogyasztott élelmiszerekben lévő aszpartámmal. Ez pedig bizony a hivatalosan megengedett érték majdnem negyvenszerese! Ez a mennyiség még messze van attól, hogy felismerhető mérgezést okozzon, de ahhoz már éppen elegendő, hogy folyamatos fogyasztás esetén a legkülönfélébb, másra is fogható tüneteket produkáljon a szervezet.
A természetben metanol nem keletkezik önmagában, csak etanollal együtt. Testünk ehhez alkalmazkodott. Amikor valaki alkoholos italt fogyaszt, annak metanoltartalma könnyen eltávozik a szervezetből az etilalkohol jelenlétében. (Ez egy régóta ismert, érdekes jelenség. A toxikológusok is etanollal kezelik a metanol-mérgezéses eseteket, persze ott intravénásan kapja a beteg az etanolt. Gyakorlatilag ellenméregként használják az etanolt a metanol ellen, bár egész más a dolog hatásmechanizmusa.) Ezzel szemben, ha olyan itallal, vagy táplálékkal vesszük magunkhoz az aszpartámot, melyben nincsen etanol, a metanol nem ürül ki a szervezetből, ehelyett formaldehiddé, majd hangyasavvá alakul át, a legkülönbözőbb károkat okozva. Aszpartám fogyasztása esetén is ez történik.
A formaldehid (formalin) köztudottan mérgező, erősen rákkeltő, halott szövetek tartósítására használt anyag. Nem véletlen tehát, hogy az aszpartám egyik korai vizsgálatakor májrákot okozott a tesztállatoknál. Akiknél a májfunkció nem tökéletes, és nagyobb mennyiségű aszpartámot fogyasztanak, azok ki vannak téve a máj károsodásának is. A táplálkozással folyamatosan bevitt aszpartámból keletkező metanol bomlásterméke, a formaldehid végül hangyasavvá alakul át. A hangyasav jelenléte pedig a Sclerosis Multiplex hatását imitálja, holott a “beteg” a gyengébb májfunkciót leszámítva valójában egészséges, a tünetek mindössze a folyamatos mérgezés miatt jelentkeznek.
Az aszparginsav
Az aszparginsav ingerület-átvivő anyagként van jelen az agyban. A szervezetbe jutott fölösleges mennyiség viszont ideg- és agykárosodást okoz. Ez főleg gyermekek esetében jelentkezik, de vannak kutatások, mely szerint az Alzheimer-kór tömeges megjelenésének is egyik oka lehet az aszpartám fogyasztás.
A feninalanin
A fenilalanin az anyagcsere folyamatokat zavarja meg még egészséges emberek esetében is. A termékeken egyébként fel is tüntetik, hogy a fenilalanin tartalmuk hasmenést okozhat. Létezik azonban egy fenilketonuria (PKU) nevű, már régebben ismert betegség, mely az aszpartám fogyasztás kapcsán került jobban előtérbe. Már öt olyan ismert és bizonyított esetről is tudunk, amikor az aszpartám fogyasztás okozta valakinek a halálát, mert a normális életvitel mellett sosem jöttek volna rá, hogy milyen “betegségben” szenvednek. A betegség szót azért tettem idézőjelbe, mert teljes nonszensznek tartom, hogy olyan gyerekekre és felnőttekre sütik rá, hogy betegek, akik belehalnak, vagy akinek a szervezete károsodik egy a természetben nem található vegyianyagtól, csak hogy a felelősség kérdését a fogyasztóra hárítsák. Az aszpartámot fogyasztó gyermekeknél kialakuló értelmi fogyatékosság is a PKU számlájára írható. Van itt azonban még más is, ami úgyszólván mindenkit érint: a feninalanin csökkenti a szerotonin szintet!
A szerotonin az egész emberi idegrendszerben megtalálható neurotranszmitter (ingerületátvivő anyag). Ennek a szintje nagyon sok mindenért felelős. Az alacsony szerotonin szint többek között pl. különös módon éhségérzetet okoz, gátolja a mély és nyugodt alvást, és a fájdalomérzetet is befolyásolja. A migrénben vagy depresszióban szenvedőkre is jellemző az alacsony szerotonin szint.
Az éhségérzettel kapcsolatos összefüggés azért érdekes, mert az aszpartámot a fogyasztók jelentős része súlyproblémákra való hivatkozással vásárolja. Az alacsony szerotonin szint viszont arra készteti őket, hogy ösztönösen szénhidrátokat fogyasszanak nagyobb mennyiségben. Így aztán paradox módon a pusztán fogyni vágyásból aszpartámos termékeket fogyasztók körében fokozódik az elhízás. Jó kis csapda! Nem véletlen, hogy az aszpartám egyik leggyakoribb mellékhatása a fokozatos súlygyarapodás.
A diketopiperazin
Az aszpartilfenilalanin diketopiperazin (DKP) az asztartám egyik bomlástermékeként jelenik meg az élelmiszerekben idővel. A kutatók rájöttek, hogy 6 hónappal azután, hogy a szénsavas italokba aszpartámot kevertek, az anyag 25%-a átalakult DKP-vá. A tudósok kifejezték aggodalmukat, hogy a DKP a gyomorban nitrozációs folyamaton esik át, melynek következménye egy olyan anyag, ami agytumort okozhat. Más tudósok úgy fogalmaznak, hogy csak elenyésző mennyiségű nitrozált anyag keletkezik. Az igazság ezzel szemben az, hogy az ég világon semmit sem tudunk ennek az anyagnak az emberre gyakorolt hatásáról, de nyilvánvaló oka lehet a vizsgálatok esetén megállapított tumorképződéseknek.
Az aszpartám előállítása
Sokáig az volt a köztudatban és a legtöbb leírás is azt tartalmazza, hogy az aszpartám szintetikus termék. Ez megdőlt, amikor G8-ak kezdeményezésére vizsgálat indult a GM élelmiszerek témakörében. Ennek kapcsán derült ki ugyanis, hogy az aszpartám fenilalanin nevű alkotórésze valójában az E-kóli baktérium egy szelektált törzsének exkrétuma. Úgy is mondhatnánk, hogy baciszar. Ezt kombinálják aztán mesterségesen aszparginsavval és metanollal, hogy aszpartám legyen belőle. S ha mindez nem volna elég, az USA-ban forgalmazott aszpartám fenilalaninja már ugyanezen baktérium egy génmódosított változatának az exkrétuma. GM-baciszar. 🙁
És minderre azért csak a vizsgálat kapcsán derült fény, mert a végtermék maga nem tartalmaz génmódosított elemeket, vagyis a GM-baktérium DNS-ét. Az európai forgalomban lévő aszpartám továbbra is a természetes E-kóli szelektált fajtájának ürüléke, de ettől nem leszünk sokkal boldogabbak.
Az aszpartám mellékhatásai
Ha a bizonyított karcinogén hatáson túl jelenleg 92 ismert mellékhatást tulajdonítanak az aszpartám fogyasztásának. Ezek közül a legismertebbek:
Látászavarok, szemfájdalom, fülzúgás, hallásgyengülés, epilepsziás görcsök, migrénes fejfájás, egyensúlyzavarok, memóriavesztés, állandó álmosság, végtagzsibbadás, részleges bénulás, remegés, depresszió, ingerlékenység, agresszió, álmatlanság, fóbiák, szapora szívverés, légzési nehézségek, hányinger, hasmenés, véres széklet, hasfájás, nyelési fájdalom, bőrviszketés, kiütések, asztma, herpesz, tályog, menstruációs zavarok, a haj elvékonyodása, hajhullás, hirtelen súlyvesztés, fokozatos súlygyarapodás (Ez utóbbira 2014 óta tudjuk a választ. Lásd Suez J. és munkatársainak kutatási eredményét. Linkek és leírás lejjebb, a szacharinnál.) fájdalmas vizelés, túlzott szomjúság, bedagadt lábak (ödéma), visszafordíthatatlan agykárosodás, születési rendellenességek, gyomorfekély, izületi fájdalmak.
Ha az előbb felsorolt mellékhatásokból többet is észleltél már magadon, esetleg fizikailag megmagyarázhatatlanul gyengülsz, azonnal állj le a diétás termékek fogyasztásával! Ha még semmilyen reakciót nem észleltél, azon szerencsések közé tartozol, akik visszafordíthatatlan károsodások nélkül úszhatják meg az eddigi aszpartám-fogyasztást, már amennyiben egy életre elfelejted az ezzel édesített élelmiszereket.
Aszpartámmal édesített termékek
Immáron több mint 2 évtizede mérgezik a világot az aszpartámmal. Aki cukormentesen szeretne (vagy kénytelen) táplálkozni, és nem figyel oda, folyton csak aszpartámba botlik. A közismert Canderel-en kívül, ami tiszta aszpartám, jelenleg is ezt a szert tartalmazza az összes light-os (cukormentes) termék, az Orbit rágótól a Coca Cola Light-ig, valamint minden szirupos kiszerelésű gyógyszer, így természetesen az összes ilyen gyermekgyógyszer is. Ezt alkalmazzák a pezsgőtablettákban (pl.:Plusssz), lekvárokban, és az összes rágni való ízesített gyerekvitaminban is. Sőt! Vásárláskor igencsak résen kell lenni, mert egyre nagyobb tömegben kerülnek forgalomba olyan első látásra hagyományosnak tűnő termékek, amelyeket a gyártók aszpartámmal édesítenek, mert hogy cukorral édesíteni sokkal drágább! Elsőre nem is veszi észre az ember, a doboz, üveg, stb. címkéjén ugyanis nem szerepel, hogy light, diétás, vagy hasonló, csak akkor látja az ember, hogy mit tartalmaz a termék ha elolvassa az apró betűs részeket. A vásárlók többsége azonban nem vásárol ennyire tudatosan, többségük csak az olcsósága miatt vesz meg egy terméket, ezzel aztán automatikusan aszpartám-fogyasztóvá téve magukat és a családjukat.
Egy ismert magyar gyártó gyümölcsital termékcsaládjának egyik tagjával volt ilyen tapasztalatom. Első látásra teljesen normális őszibarack italnak tűnt. Semmi “light” vagy hasonló felirat, ami bármilyen édesítőszerre utalna. Már csak otthon tűnt fel, hogy a gyümölcsital dobozának oldalán(!) apró betűkkel a “csökkentett energiatartalmú” felirat díszeleg, és hogy nem csak egy, hanem rögtön két fajta mesterséges édesítőszert is tartalmaz! Az aszpartám mellett aceszulfám-K – t is, amely egy hasonló módon megkérdőjelezhető termék. A gyártó Hoechst AG soha nyilvánosságra nem hozott vizsgálati eredménye szerint ártalmatlan, de ezt is hogy hihetnénk el objektív felülvizsgálat híján?
Dr. Lendon Smith amerikai orvos szerint rendkívül sok ember szenved tudtán kívül az aszpartám káros mellékhatásaitól, és persze fogalmuk sincs, hogy a gyógyszerek, kezelések és gyógynövények miért nem enyhítik a tüneteiket. Mindazonáltal a NutraSweettel kapcsolatos esetek feltűnően nagy száma mindenképpen jelzi, hogy nem pusztán a ritka és folyton emlegetett feniketonuria a felelős a problémákért. Az FDA-hez (Szövetségi Élelmiszer- és Gyógyszerellenőrző Hivatal, USA) mindössze néhány év alatt több, mint tízezer NutraSweettel kapcsolatos panaszbejelentés érkezett, amely az összes beérkező panasz 80 százalékát tette ki. Ennek ellenére a hivatal semmit nem tett annak érdekében, hogy tájékoztassa a vásárlói közönséget, akik egyértelműnek gondolják azt, hogy ha egy termék engedélyezett, és agyon van reklámozva, az csakis egészséges lehet, és nem fordítanak figyelmet az egészséges alternatívák megismerésére sem.
Édes alternatívák
A Xilit (Xylit, Xylithol)
Az aszpartám úthengere miatt a többi, egészséges édesítőszert jelen cikk elkészültekor (2004-ben) még alig ismerte a világ. Az egyik ilyen, bár régebb óta ismert, de az utóbbi időben egyre népszerűbb anyag a xilit (C5H12O5) nevű, a cukoralkoholok csoportjába tartozó vegyület. (D-xilit, xilitol, nyírfacukor, E967) Más hasonlóan ártalmatlan cukoralkoholokkal, mannittal, szorbittal, maltittal régebb óta is édesít az ipar, a xilitet viszont sokáig nem használták, mert az előállítása nagyon költsége. Míg az előbb említetteket olcsó glükózból valamint kukoricakeményítőből (maltit esetében) állítják elő egyszerű reakcióval, addig a xilit gyártása egy bonyolult és hosszadalmas folyamat, melyhez ráadásul nem is olyan régen még nyírfa volt az alapanyag.
A megjelenésében is a cukorra (apró szemű kristálycukorra) emlékeztető xilit 1:1 arányban használható cukor helyett. Ha töményen kóstolja meg az ember, kellemes hűsítő érzést produkál a szájban, mint a poliolok (cukoralkoholok) általában, ezt leszámítva cukor ízű, utóíze nincs. A xilitnek hagyományosan először a nyírfa rostjaiban található xilán volt az alapanyaga, ezért is nevezik nyírfacukornak, de újabban már kukoricacsutkából állítják elő, ami jelentősen olcsóbbá és nem utolsó sorban környezetbarátabbá tette a terméket.
A xilit több lépcsős folyamat végeredményeként keletkezik. A kukoricacsutka először természetes fermentáláson esik át, melynek végén almasav segítségével xilánt nyernek belőle. (Az allergiások miatt itt fontos megjegyezni, hogy a kukorica magvait eltávolítják a fermentálás előtt, és a későbbi termék sem tartalmaz semmilyen növényi fehérjét.) A xilánt szintén természetes eljárással (egy gomba seítségével) bontják aztán xilózzá, a végén pedig egy baktériumtörzs végzi el az utolsó munkát, a xilóz átalakítását xilitté. Így nézve egyszerű kémiának tűnik, bár el nem tudom képzelni, hogyan találtak rá az anyagra eredetileg.
A xilit egy teljesen természetes anyag, szemben az aszpartámmal, és még az egészségre is pozitív hatást gyakorol, ami külön kiemeli az összes édesítő közül. Nem csak egyszerűen ellene hat a fogszuvasodásnak, de segít újból felépíteni a fogzománcot, gátolja az arcüreg- és mandulagyulladást, valamint stabilizálja az inzulin szintet. A cukornál 40%-kal kevesebb kalóriát és 75%-kal kevesebb szénhidrátot tartalmaz, a glikémiás indexe pedig a cukorénak kevesebb mint a tizede, csupán 7. Akár a jövő édesítőszere is lehetne, ám sajnálatos módon sokaknak hasmenést okoz. Akinek nem okoz bélzavarokat a Xilit, az szerencsés, mert az anyag fogyasztása nagyon egészséges és minden szempontból jól használható, azaz sütésre főzésre is.
Átlagosan 4-6 hét alatt hozzá lehet szokni a xilithez, ám ez sokaknak túl hosszú idő. Lehet, hogy kis adagokkal szoktatva megoldható lenne, személy szerint nem próbáltam ki. (Sajnos én is így jártam vele.) A “tanulási időszak” kényelmetlensége miatt nem csoda, hogy bár a xilitol egy már 1891 óta ismert anyag, és a 70-es évek óta ismertek annak egészségvédő hatásai, mégis aszpartámmal van tele minden diétás élelmiszer, a xilitet pedig kifejezetten keresni kell. Pedig a xilites rágó, vagy Xilites cukorka senkinek nem okoz hasmenést, mert az nagyon kis mennyiség.
Hazánkban egyre több cég árul xilitet, különböző nevek alatt. A régebben árusított igen drága Xylosweet helyét átvették a Xilovit, Xukor márkanevek, de árulják simán csak xilit, vagy nyírfacukor néven is. A verseny és a kereslet miatt évről évre csökkennek az árak is ebben a termékcsoportban. Kedvező árú xilites termékek (fogkrém, rágó, stb.) is megjelentek a Xilovit jóvoltából. Újabban egyes gyártók a xilit és a sztívia kivonatának (lásd lejjebb) 98:2 arányú keverékét is árulják, ami ebben a formában 4-szer édesebb a cukornál, így sokkal gazdaságosabb a felhasználása, valamint mivel kevesebb kell belőle, magához a xilithez is könnyebb hozzászokni ezzel a keverékkel. A keverékben természetesen megjelenik a sztívia jellegzetes utóíze is, de egyáltalán nem bántó.
A xilit fogyasztása alapvetően egészséges és biztonságos, azoknak viszont, akik valamilyen betegség miatt nem tolerálják a cukoralkoholokat, más édesítő után kell nézniük. Úgyszintén, akik IBS-ben (irritábilis bélszindrómában) vagy egyéb bélbetegségben szenvednek, konzultáljanak az orvosukkal, mielőtt cukoralkoholokat kezdenek használni édesítőként. Megjegyzem, igen könnyen lehet, hogy a xilittel összefüggő hasmenéses esetek java addig nem felismert bélproblémák miatt adódik, de ez csak egy feltételezés a részemről, ami további vizsgálódást igényelne.Sütés-főzés xilittelSaját tapasztalat – kiválóan helyettesíti a cukrot a szörpökben, befőttekben, bármiben.Ellentétben az eritrittel, lásd lejjebb.
Bővebben a Xilitről:http://diabetesonline.hu/dieta-kezeles/mi-a-xilit.htmlhttp://tudatosvasarlo.hu/eszam/mutat/318
Az Eritrit (Erythritol)
Egy másik, újabban felbukkant és figyelemre méltú anyag az eritrit. (eritritol, erythritol) Ez a xilithez hasonlóan szintén cukoralkohol, ám grammonként mindössze 0.2 azaz gyakorlatilag nulla kalóriát tartalmaz. Édesítő hatása a cukor édesítő hatásának csak 70-80%-a. Eritrit, Xukor Zéró, Xilovit Zero stb. neveken árulják.
A leírása szerint az eritrit növényi cukorból készül. A növényekből kivont cukrot vízzel keverik, majd természetes kultúrák segítségével erjesztik- fermentálják. Ezután leszűrik, kristályosítják, majd megszárítják. A késztermék fehér, a cukorhoz hasonlatos kristályos por. Utó- és mellékíze ugyanúgy nincs, mint a xilitnek, ám az édesítő ereje viszont csak kb. 2/3-aa cukorénak, ezért többet kell belőle használni, mindemellett egyelőre még többnyire drágább, mint a xilit.
Mivel az eritrit nagy része gyorsan felszívódik a vékonybélből, a Xilittel ellentétben semmilyen béltünetet – hasmenést – nem okoz. Nulla szénhidrát tartalma miatt pedig nincs hatással sem a vércukor, sem pedig az inzulin szintre.
Az eritritre is vonatkozik amit a cukoralkohol intoleranciával kapcsolatban írtam a xilitnél, de előfordulhat vele kapcsolatban az a jelenség is, ami minden nulla kalóriás édesítővel, hogy a szervezet az édes ízre fokozott szénhidrát-éhséggel reagál. Ha ilyet tapasztalunk, édesítsünk kevésbé, vagy a xilitre, vagy a xilit-sztívia keverékre, esetleg tiszta sztíviára val áttérés jelenthet megoldást.
Az eritritet is forgalmazzák sztíviával keverve, pl. Cukoressimo néven. Ebben a formában jóval gazdaságosabb a felhasználása.
Sütés, főzés eritrittel
Az eritrit nagy hátránya, hogy nem használható szörpök, lekvárok édesítésére, mert hidrofób tulajdonságú. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy csak magasabb hőfokon képes elegyedni vízzel, amint a hőmérséklet csökkenni kezd, az eritritnél azonnal beindul a kristályosodási folyamat. Sütni tehát lehet vele ugyan, de a nagyon édes sütikben ropogósak lehetnek a kristályok. Lekvár készítésére viszont alkalmatlan, szörpről már nem is beszélve. Az eritrit a szörpös üveg alján kristályosodik ki a szörp pedig utólagos édesítésre szorul fogyasztáskor. Ha felmelegítjük az üveget, akkor vissza tudjuk oldani a szörpbe az eritritet, ami nyilván nem elfogadható.
Az eritrit tehát inkább csak utólagos édesítésre, valamint meleg italokba való, a cukor egyéb téren való helyettesítésére a leírtak miatt a legjobb indulattal nézve is csak részben alkalmas.
A Sztívia (Stevia)
le kinyert teljesen ártalmatlan édesítő anyagot betiltották egy időre a Monsanto szerteágazó korrumpált hatósági kapcsolatai révén, sőt 1998-ban még azt is elérték, hogy a sztívia áldásairól íródott könyveket elégettessék! Ugyancsak a Monsanto tevékenysége miatt az EU-ban egészen a közelmúltig (2011-ig) csak étrend-kiegészítőként és bőrápoló szerként volt engedélyezve a sztívia, édesítő szerként nem. Bőrápolóként való hasznosítása egyébként egy a növény másik érdekes tulajdonsága miatt lehetséges: összehúzza, beszárítja a sebeket, így a hegesedést jelentős mértékben csökkenti, antibiotikus hatása miatt pedig a gyógyulási folyamatot is gyorsítja. A sztívia sebgyógyító hatása csak az egyik oka többek között annak, hogy a paraguay-i Guarani indiánok már évszázadok óta használják gyógynövényként. Édesítő és sebösszehúzó hatása mellett jótékony hatással van a máj-anyagcserére és az emésztésre úgy általában, serkenti a hasnyálmirigy működését, szabályozza a szervezet vércukor szintjét. Állítólag még a vérnyomást is csökkenti, de úgy, hogy a normális vérnyomást nem viszi lejjebb. (Ez minden bizonnyal azoknál igaz, akik már elég hosszú ideje tartózkodnak a 2-es típusú diabetes előszobájában.) Különböző vitaminokat ( P, A, E, C) valamint béta-karotint, magnéziumot, káliumot, foszfort, cinket és vasat is tartalmaz, de ez a bevitt csekélyke mennyiség miatt nem sok jelentőséggel bír.
A sztívia levelei a cukornál és a méznél is jóval édesebb vegyületeket, szteviol glükozidokat (Stevioside és Rebaudioside A) tartalmaznak nagy mennyiségben. Ezek a jelenleg ismert legédesebb anyagok. A levelek őrleménye harmincszor, a belőle készült kivonat 200-300-szor édesebb a cukornál. Ez azt jelenti, hogy mindössze 10 gramm jó minőségű kivonat édesítő ereje 2-3 kiló cukorénak felel meg, a kalóriatartalma viszont ezzel szemben nulla. Az sem utolsó, hogy az aszpartámmal ellentétben nem bomlik le hő hatására, (sütés-főzés, melegital) sem.
A sztívia levél és az egyszerűbb eljárással készült kivonatok egyetlen hátránya talán, hogy nem teljesen cukor ízűek, de ezt könnyen meg lehet szokni. Állítólag akkor jön ki igazán a sztívia kesernyés, növényi mellékíze, ha túl sokat használnak belőle. Én ehhez annyit tennék hozzá, hogy a növény porított leveleinek fogyasztásakor bár éreztem, hogy valami “növény” van jelen, de ez a mellékíz nem volt kellemetlen, vagy más szóval “szokni való” míg a szimpla folyadék állagú sztívia-kivonatnál és a tablettás “édeskénél” éreztem a kesernyés mellékízt.
De ez a gond is megoldódott egy ideje, ugyanis a növény édességet adó anyagai külön-külön is megjelentek a piacon koncentrált formában. Az így kapható szteviozid akár 300-szor édesebb a cukornál, a rebaudiozid A pedig 400-szor! Ha pedig a kiadósságukat nézem, nem is kerülnek sokba. A lényeg, hogy a tiszta, min. 98%-os rebaudozidnak (rebaudioside A) az égvilágon semmilyen utóíze nincs!
Elég nehéz viszont eltalálni az adagolást. Ez több dologra is visszavezethető. Egyrészt a különböző őrlemények és folyadékok stevioside tartalma jelentősen eltérő lehet, másrészt úgy vettem észre, hogy egyes anyagok – még nem jöttem rá melyek ezek – valahogy elfedik a sztívia édességének egy részét. Mindezeken túl arra lettem figyelmes, hogy a sztívia édességét (és ízét) sem mindenki ugyanúgy érzékeli, ezért érdemes tapasztalatokat szerezni. Egy jó háziasszony már rutinból tudja, hogy valamibe mennyi cukor kell, mert olyan régen használja. A sztívia újdonság és másképp édesít, ezért az első időben érdemes tapasztalatokat szerezni, hogy melyik sztíviás termékből mennyit kell adagolni.
A sztívia – bár azóta is folyamatosan támadások alatt van – állja a sarat. Ma már újra forgalomban van, 2009 óta pedig egyre hosszabbra nő azon cégek sora, akik hajlandóságot mutatnak arra, hogy sztíviával édesítsék a temékeiket. A szárított leveleken kívül por, tabletta, őrlemény és csepp formájában is forgalmazzák, sőt tavasztól őszig a növényt is árusítják.
Már írtam az eritritnél, de fontos; bármilyen nulla kalóriás édesítőnél, előfordulhat, hogy hogy a szervezetünk az édes ízre fokozott szénhidrát-éhséggel reagál. Elvileg. Én a sztívia esetében nem olvastam erre vonatkozó utalásokat. Ha mégis ilyet tapasztalunk, édesítsünk kevésbé, esetleg próbáljuk ki a Xilit-Szívia keveréket, vagy a kókuszcukrot!
Linkek a sztíviáról:
Édesebb, mint a méz? Sztívia, alias édesfű
Sztívia a természetes növényi édesítő
Sztívia, mint édesítőszerstevia.uw.hu
A kókuszcukor (kókuszvirág-cukor)
Ez a cukorféleség is kiváló alternatívát jelent az édesszájúaknak, fogyókúrázóknak és egészségtudatosaknak egyaránt. Keleten már több mint 5000 éve fogyasztják a kókuszvirág bőséges nektárjából készült kókuszcukrot, mely ma is ugyanúgy készül, mint hajdanán: a még zárt torzsavirágzatok hüvelyszerű burkán vágást ejtenek, az abból szivárgó nedvet összegyűjtik. (Egy virágzatból akár napi 4 liter is kifolyik.) Ebből a nektárszirupból aztán alacsony hőfokon elpárologtatják a vizet. Ami marad az a kókuszcukornak, vagy kókuszvirág-cukornak nevezett cukorféleség, melyben B1, B2, B3, és B6 vitaminon mellett káliumot, magnéziumot, cinket, vasat, valamint a 16 féle aminosavat tartalmaz. A kókuszcukor glikémiás indexe mindössze 35. Energiatartalma 300 kcal/100g, azaz nem sokkal kevesebb, mint a nád- vagy répacukoré amit természetesen figyelembe kell venni, ám vitaminokból és ásványi anyagokból a barna nádcukorban találhatónak sokszorosát tartalmazza.
A kókuszcukor fogyasztható közvetlenül édesítőként, használható sütéshez, főzéshez egyaránt. A cukrot 1:1 arányban váltja ki. Ízre nagyon kellemes, enyhén törökmézes, karamellás beütésű. Aki kedveli a nádcukrot, ezt is szeretni fogja.
Ez a cukorféleség is kiváló alternatívát jelent az édesszájúaknak, fogyókúrázóknak és egészségtudatosaknak egyaránt. Keleten már több mint 5000 éve fogyasztják a kókuszvirág bőséges nektárjából készült kókuszcukrot, mely ma is ugyanúgy készül, mint hajdanán: a még zárt torzsavirágzatok hüvelyszerű burkán vágást ejtenek, az abból szivárgó nedvet összegyűjtik. (Egy virágzatból akár napi 4 liter is kifolyik.) Ebből a nektárszirupból aztán alacsony hőfokon elpárologtatják a vizet. Ami marad az a kókuszcukornak, vagy kókuszvirág-cukornak nevezett cukorféleség, melyben B1, B2, B3, és B6 vitaminon mellett káliumot, magnéziumot, cinket, vasat, valamint a 16 féle aminosavat tartalmaz. A kókuszcukor glikémiás indexe mindössze 35. Energiatartalma 300 kcal/100g, azaz nem sokkal kevesebb, mint a nád- vagy répacukoré amit természetesen figyelembe kell venni, ám vitaminokból és ásványi anyagokból a barna nádcukorban találhatónak sokszorosát tartalmazza.
A kókuszcukor fogyasztható közvetlenül édesítőként, használható sütéshez, főzéshez egyaránt. A cukrot 1:1 arányban váltja ki. Ízre nagyon kellemes, enyhén törökmézes, karamellás beütésű. Aki kedveli a nádcukrot, ezt is szeretni fogja.
A kókuszcukor nem cukoralkohol, így nem érvényesek rá az azokra vonatkozó érzékenységi kitételek, ám a sztíviával szemben valódi szénhidrátot jelent, aki tehát cukorbeteg, annak számolnia kell a benne lévő kalóriákkal, egyébként nyugodtan fogyaszthatja az alacsony glikémiás index miatt.
A szacharin
Amennyiben pedig valamiért idegenkedünk az újdonságoktól, nyugodtan édesíthetünk még a jó öreg szacharinnal (E954) is, nem lesz tőle semmi bajunk. Viszont nem árt, ha ismerjük az újabb keletű kutatásokat, (Yang, 2010, és Suez J. és mtsi 2014) mely szerint egyes édesítőszerek, mint az aszpartám, a szukralóz és a szacharin fokozzák az elhízást, és ennek oka a bélben található baktérium flóra megváltozása ezen édesítők folyamatos használata esetén. Az említett édesítőszerek a baktérium flóra megváltoztatása révén jobban megemelték a vércukorszintet a vizsgált esetek egy részében bevitelkor, mintha répacukrot fogyasztottak volna.
És ami nem jelent alternatívát: a Splenda
Egy kanadai gyártó, kanadában már 1991 óta engedélyezett és azóta már a világ 80 országában engedélyezett terméke a sucralose, ismertebb nevén Splenda. Az Eu-ban E955-tel jelölt szer Sukrana, SucraPlus, Candys, Cukren és Nevella neveken fut még.
A sucralose-t cukorból állítják elő. Egy időben úgy nézett ki, hogy ez is használható cukoralternatívát jelenthet, sajnos mára kiderült, hogy legalább annyira káros az egészségre, mint az aszpartám, ha nem jobban! Pár év alatt ezzel a témával is tele lett az internet. A sucralose lényegében egy módosított cukormolekula, melyben a három hydroxyl csoportot 3 klór atommal helyettesítették. Szakértők szerint ez a molekula ebben a formában inkább valamiféle rovarirtó vegyszerre hasonlít (egész konkrétan jobban hasonlít a DDT-re, mint a cukorra) és ez nem véletlen. A vegyületet 1976-ban fedezték fel egy brit vegyiüzemben, ahol egy új rovarirtó permetezőszert akartak előállítani. A sucralose-zal kapcsolatban azóta számos webhelyen kezdtek tényfeltáró cikkek írásába. Ezek egyike itt olvasható, de a neten megjelent információk gyűjteményes formában is elérhetőek az angolul tudóknak.
Hát mit mondjak… ha a sucralose is elterjed, írhatok arról is egy cikket. De inkább ne kelljen. :-/
Lásd még a szacharinnál említett kutatásokat.
A lényeg, hogy figyeljünk oda, mert attól, hogy valami forgalomba kerül és nem aszpartámnak hívják, még lehet káros az egészségünkre.
Van remény
Kis idővel azután, hogy ennek az oldalnak egy kezdetleges változata először fölkerült a netre, átvette néhány médium is. Reakcióképpen a Monsanto PR-úthengere azonnal be is indult, mint minden ilyen esetben. Ezt ismét csak a csönd követte és a csendes többség azóta is nyugodtan mérgezi magát tovább a mindenki számára elérhető független kutatási eredmények és az Aspartame Safety Consumer Network-ön (ACSN) közzétett megszámolhatatlan esetleírás ellenére. Elsőre ezért reménytelennek láttam az ügyet, de mégis, közel tív éve, hogy ez az oldal megszületett és nagyon komoly átterelődés zajlott le az aszpartámról a fent felsorolt egészséges és természetes alternatívákra.
Ami az amerikaiakat illet, egy részüknek már 1987-ben elege lett, és létrehozták az Aspartame Consumer Safety Network nevű szervezetet, amely nagy mértékben hozzájárult az aszpartámról szóló hiteles és valós információk elterjedéséhez. Az ACSN-nél esettanulmányokat is gyűjtenek, legutóbb, amikor néztem még fent volt a kérdőívük. Ezen túl kérték az embereket, hogy csináljanak egy Noaspartame-test -et, ami annyit jelentett, hogy az aszpartámot fogyasztó egyik napról a másikra leállt az aszpartámmal, és megfigyelte, hogy miben változott idővel az állapota majd az infót elküldte a szervezetnek. A felvilágosító munka eredményeképpen egyre több ember szeme nyílik ki, és a Monsanto mindent beborító PR hazugságai ellenére kezd leszokni a világ az aszpartámos termékekről. A Coca Colánál pl. ez 2004-re 34%-os visszaesést jelentett az előző évhez képest a Light termékek esetében. Ezért is volt hajlandó az elsők között alternatív édesítő után nézni a Pepsivel együtt. Ma a két nagy cég számos termékében már sztívia (is) az édesítő.
Személyes tapasztalatom
Hajdanán én is aszpartámot (E951) tartalmazó rágógumit (Orbitot) rágcsáltam napközben fogmosás helyett, de csak úgy is. Aztán egyszercsak elkezdődtek a bokafájdalmaim. Reggelente egyre hosszabb ideig tartott a bokám “bejáratása”, a végén már kora délután is sántikáltam. Úgy, hogy egyébként egészséges voltam, a májfunkciómmal és a vérképemmel semmi baj nem volt.
Amióta felhagytam az Orbittal, megszűntek az állandó bokafájdalmaim, amit mindenre fogtam addig, csak a rágóra nem gondoltam, mert bár egy időben már közel kerültem az aszpartám témához, de a PR-úthenger lényegében engem is kilapított. Úgy véltem, hogy ha már Európába is beengedték az anyagot, akkor lehet, hogy a gyanúim mégsem megalapozottak. A tüske a cikk elején említett forró italos történet miatt azért megmaradt bennem, és tovább figyeltem az eseményeket. Amikor aztán később Új-Zélandon betiltották, újra elkezdtem vele foglalkozni és az internet segítségével végre teljesen képbe kerültem, s végül felhagytam az Orbit fogyasztásával. A bokafájdalmaim 3 hét alatt nyomtalanul elmúltak.
Ha olyan cikket olvasunk, amiben az aszpartámot mint egészséges anyagot taglalják, jusson eszünkbe az Új-Zélandi történet. Sajnos azóta már az ottani hivatalok is lefeküdtek a Monsanto-nak, az USA és Európa után, ugyanazt a gyártó által propaganda céllal terjesztett süket mesét adják elő az embereknek, amit mindenhol olvashatunk. Az Új-Zélandi hatóság véleménye itt olvasható.
Óvjuk az egészségünket, ne vásároljunk aszpartámot (E951) tartalmazó termékeket! A Canderel-en kívül jelenleg több mint 9000 ilyen van forgalomban, úgyhogy résen kell lenni. A magunk és a családunk érdekében.
Utószó a cukor védelmében
Mindezen intelmek sora után azért megjegyezném, hogy a természetes nádcukor, répacukor nem méreg, hanem energia. A természetes édesítőszerek, cukoralkoholok elterjedése mindenképpen kívánatos volna az egészségünk szempontjából, de nem érdemes rögtön a ló túloldalán kikötni.
Nem a cukorral van baj ugyanis alapvetően, hanem egyrészt azzal, hogy legtöbben finomított cukrot fogyasztunk, amelyből már minden a növényre jellemző hasznos anyagot már kivontak. Az 1920-as években az inzulin felfedezője, Sir Frederick Banting, kanadai orvoskutató Panamába látogatott, hogy a cukornád ültetvényeket dolgozók diabéteszét tanulmányozza és igen érdekes dologra lett figyelmes. Azok között, akik a földeken dolgoztak és akik napi rendszerességgel cukornádat rágcsáltak, szinte egyáltalán nem talált diabétesz betegeket, míg a spanyol munkáltatók között, akik csak végterméket, a finomított fehér cukrot fogyasztották, a betegség igen gyakori volt, majdnem általánosnak volt mondható.
Itt van továbbá a korunkra oly jellemző mértéktelenség, a cukor addikció. A cukorfogyasztás töretlenül emelkedik szinte mindenhol a világon annak előállításának kezdete óta, amiben az utóbbi évtizedekben az élelmiszeripar is egyre nagyobb szerepet játszik. Szinte minden édes termék egyre több cukrot tartalmaz, sőt már olyan készen kapható élelmiszerekben is van cukor, nem is kevés, melyek receptjében régen egyáltalán nem volt jelen a cukor. Az egy főre jutó cukoradag hazánkban már 50 kg felé közelít, míg a hatvanas években ennek csak a fele volt. Pedig akkor is ettünk süteményeket, ráadásul még általánosnak számított a házi befőzés, lekvárkészítés. A témát illetően ezt a kimerítő cikket ajánlom elolvasásra.
A jövőben egy túlzások nélküli, kulturált cukorfogyasztás elterjedésével és a finomított cukor visszaszorulásával lekerülhet a cukor a halállistáról, az egészséges emberek körében nyakra-főre fogyasztott édesítőszerek divatja pedig akár a múlté lehet. Akiknek egészségügyi okból van rá szüksége, azoknak melegen ajánlom a paleolit táplálkozást kipróbálását. Nem olcsó mulatság sajnos, és bizony akad egy csomó közkedvelt hagyományos étel, ami nem fér bele a paleolitba, de a legkülönfélébb krónikus egészségügyi tünetekre hozhat igen meglepő és viszonylag gyors változást. Igaz ez azt is jelenti, hogy nem csak a cukorról kell lemondanunk, hanem a gyorsan felszívódó szénhidrátokról is többek között, de az ember szervezete meghálálja ezt. A baráti körömben szinte mindenkinek bevált valamilyen kínjára-bajára. Ez itt nem a reklám helye, de jómagam egyfajta tágabban értelemezett paleolit diétát tartok. Az egy dolog, hogy szépen lassan elkezdtek rólam lehullani a kilók, de a közel 30 éve meglévő krónikus refluxom úgy múlt el tőle, mintha elvágták volna. Mondjuk az előzetes olvasmányaim alapján számítottam is rá, sőt éppen ezért kezdtem bele. Pedig a doki azt mondta, hogy egész életemben kell szednem majd rá a gyógyszert. De minderről majd egy másik alkalommal írok.
Megjegyzés
Mint jelen cikk írója elhatárolódom az írás minden rövidített, átírt, és lánclevél stílusra átszerkesztett formájától, melyek a legkülönfélébb netes és nyomtatott(!) orgánumokban újra meg újra előkerülnek. A legismertebb változatot mely persze jóval rövidebb ennél, valaki hatásvadász beszédstílusra szerkesztette át és telerakta minimum hármas felkiáltójelekkel.
De ez még hagyján, a magánszorgalomból átszerkesztett változatokban már olyan nyilvánvaló marhaságokról is írnak, mint pl. hogy “az aszpartám-ellenesek elnöke szerint: “Az aszpartam az egyetlen olyan génmanipulált termék…” Nem is folytatom.
Ha értelmes ember elolvassa azt az írást, legyint egyet, mivel nyilvánvaló, hogy az aszpartám egy kémiai molekula, amiben nincsenek gének, így génmanipulálni sem lehet. Olyan titulus, hogy “aszpartám-ellenesek elnöke” pedig nem létezik. (Mint azt írtam, az USA-ban forgalomba hozott aszpartám génmanipulált baktériumok ürüléke, de ebben a végtermékben nincs génmanipulált alkotórész.)
Az ilyen és hasonló stílusban íródott anyagok sikerrel teszik nevetség tárgyává az aszpartámról szóló hiteles írásokat. Persze anélkül, hogy elméleteket gyártanék: könnyen lehet, hogy valaki(k)nek éppen ez volt a célja vele.
Az egészben a legszomorúbb, hogy a láncleveles változatokat rendszeresen leközlik a legkülönbözőbb webhelyeken, egymásra hivatkozva, és már senki sem ismeri az eredeti forrást.
